192135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított fizikai-kémiai és fényképészeti tulajdonságokkal rendelkező fényérzékeny ezüsthalogenid emulzió előállítására ionos csoportokkal szubsztituált vízoldható ciklodextrin-polimerek alkalmazásával

1

2

192.135

dextrin)-oldatban (1. számú vegyület, jodometriásan meghatározott ciklodextrin-tartalma (Acta Chim. Hung.. 100, 265 /1979/): 56,4 tömeg%, 0,02 N nátrium-hjdroxiddal való titrálással meghatározott karboxil-csoport-tartalma: 9,2 tömeg%, ami ciklodextrin egységenként 4,1 ekvivalens karboxil-csoportot jelent. Átlag-molekulatömege: 2200 (gélkromatográfiával meghatározott molekulatömeg-eloszlása alapján) duzzasztjuk, a továbbiakban úgy járunk el, mint az (A) emulzió készítésénél (/B/ emulzió)

Az emulziót ezután (B) emulziónál leírtak szerint készítjük el, de 30'g megfelelő összetételű érlelő zselatin kompozíciót alkalmazunk. (/C/ emulzió)

Az emulziót ezután az (A) emulziónál leírtak szerint állítjuk elő úgy, hogy 30 g megfelelő összetételű érlelő zselatin-kompozíciót használunk, s a hőkezelés befejeztével 100 ml 10%-os poli[(dimetil-amino)-metíl-j3-ciklodextrinJ-oIdatot (2. számú vegyület, ciklodextrin tartalma 54,3 tömeg%, nitrogén -tartalma 1,45 tömeg%, ami ciklodextrin egységenként 2,1 ekvivalens dimetil-amino-csoportot jelent. Átlag molekulatömege: 4300) adunk hozzá (/D/ emulzió).

A kapott fényérzékeny rétegek jellemzőit az I. táblázatban mutatjuk be. (A szenzitogramokat 2800 K színhőmérsékletű izzólámpával exponáltuk, 18 °C- on 2 percig a következő összetételű oldatban hívtuk elő: 1 g metol (=N-metil-p-amino-fenil x 1/2 H2SO4), 4 g hidrokinon, 20 g vízmentes nátrium-szulfit, 10 g vízmentes nátrium-karbonát, 1 g kálium-bromid — 1 liter vízben).

A fotográfiai tulajdonságokat a D optikai denzitásnak a H megvilágítottság logaritmusától való függé- 5 sét kifejező jelleggörbéből határozzuk meg. Az átlaggradienst a

IgHa-lgH»

képlet segítségével fejezzük ki, ahol Di = D_ + 0,05, D2 = D^^-0,10, H] és H2 a és Dj denzitásokat létrehozó megvilágítottság, DQ - a megvilágítatlan

)5 helyek optikai denzitása előhívás után, D x - a jelleggörbe azon legnagyobb optikai denzitasa, amely a megvilágítottság további növelésével már nem változik szisztematikusan.

A fényérzékenységet az

20

S = iTML_ (2)

\[íTThÍ

25

képlettel fejezzük ki.

A relatív érzékenység viszonyszám, amely megmutatja, hogy a kontroll anyag érzékenységének hány százaléka a vizsgált anyag érzékenysége.

30

I. táblázat

Az emulzió

A vízoldható ciklodextrin-polimer adagolása

A kezelés módja

A relatív érzékenység

Az átlag gradiens Dmax

Fátyol

18°C 30°C 2’ 10>

IN

nincs

F

100

2,20

1,99

0,05

0,33

I

110

2,17

1,98

0,05

0,29

IBI

lecsapáskor

F

126

2,18

2,00

0,05

0,28

I

131

2,20

1,98

0,04

0,27

ICI

lecsapáskor

F

122

2,24

1,96

0,05

0,27

I

129

2,21

1,98

0,06

0,28

IDI

érlelés végén

F

105

2,15

2,04

0,04

0,26

I

102

2,12

2,00

0,05

0,25

(Megjegyzés: F = friss, kezeletlen minta, I = 50°C-os

5 napos inkubáció után).

Az adatokból megállapítható, hogy a lecsapáskoralkalmazott ciklodextrin-polimer érzékenységnövelő hatással rendelkezik (B), s e tulajdonságát akkor is megtartja, ha zselatin-helyettesítőként kezeljük s az emulzióból vele azonos mennyiségű zselatint elhagyunk (C). Amennyiben az érlelés befejeztével adjuk a rendszerhez, mint zselatin-helyettesítőt (D), a

Sí) kontroll emulzióval azonos eredményeket kapunk. Hasonló eredményeket kapunk, ha ciklodextrin-polimerként a 191101 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás 2. példája szerinti karboxi-metil-csoportot tartalmazó a-ciklodextrin polimert (ciklodextrin-tartalma: 57,3 tömeg%, karboxil-tartalma: 7,3 tömeg%, 60 ami ciklodextrin-egyégenként 2,8 ekvivalens karboxil-4