192104. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés valamely érzékelendő állapottól függően változó reaktív eszköz reaktanciájának mérésére
2 1 ken keresztül. A második félperiódusokban viszont az i. áram a Cj kondenzátorból a(132) vezetéken, a (122) diódán és a (152) vezetéken át folyaik a (154) erősítő fázisfordító bemenetére ható (154A) pontba, onnan pedig a (156) ellenálláson keresztül a -Vref referenciafeszültség forrásba. Az első áramút még kiegészül a visszacsatoló (148) ellenállással is, amely az invertáló (144) erősítővel és a (146) ellenállással együttműködve, egy fordított irányú -ij áramot küld a (142) vezetékbe, tehát a (14) pontba egy -i. áram folyik be. Ezen kívül a (11) oszcillátor első félperiódusaiban egy, a C2 kapacitásra jellemző második i2 áram folyik a (14) pontból a C2 kondenzátorba a (142) vezetéken, a (126) diódán és a (138) vezetéken keresztül. A (110) oszcillátor második félperiódusaiban az i2 áram a (136) vezetéken, a (126) diódán és a (152) vezetéken keresztül a (154) erősítő invertáló bemenetét befolyásoló (154A) pontba, majd onnan a (156) ellenálláson keresztül a —Vref referenciafeszültség forrásba folyik. A szabályozás folytán a (154) erősítő kimenő feszültsége úgy változtatja a (110) oszcillátor frekvenciáját, hogy az i4 és i2 áramok, a (110) oszcillátor kimenő feszültségének csúcstól-csúcsig mért, névlegesen állandó Vpp értéke, a megfelelő dióda Vp, feszültségesése a (110) oszcillátor ffrekvenciája, valamint a Cj és C2 kondenzátorok kapacitása között az alábbi összefüggés van: ír ♦ i2 « fl(Vpp - 2VD) (Cj + C2 2C2). A 3. ábra a találmány szerinti (200) kapcsolási elrendezés egy további kiviteli alakját mutatja. Ennél a kiviteli alaknál egy áramösszegező (210) pontbankét áram egyesül, mégpedig a Cj kapacitástól függő első ij áram és a C2 kapacitástól függő második i2 áram, amely utóbbi a visszacsatoló (211 A) ellenállással ellátott áraminvertáló (212) erősítő kimenetéről (211B) ellenálláson át folyik. Az áramösszegező (210) pont (214) ellenálláson át -Vref referenciafeszültség forrásra van kapcsolva. Egy szabályozó (216) erősítő, amelynek nem-invertáló bemenete földelt, invertáló bemenete peidg a (210) pontra van kötve, kimenő jele a C] és kondenzátorok kapacitásváltozásától függően vezérli egy feszültségvezéreit (218) oszcillátor frekvenciáját. A (220) egyenirányító egység egyenirányítja a Ct és C2 kapacitásoktól függő ij és i2 áramokat, amelyeket a (218) oszcillátor lényegében állandó amplitúdójú, de változó frekvenciájú kimenő feszültsége a Cj és Cj kondenzátorok váltakozó töltése és kisütése útján noz létre. A visszacsatoló (231) ellenállással ellátott kimeneti (230) erősítő, amelynek invertáló bemenete a (220) egyenirányító egységhez van kötve, kimenő jelet állít elő egy alkalmas (232) végrehajtószerv például egy kéthuzalos egyenáramú kör áramszabályozója, egy kijelző eszköz, vagy más hasonló eszköz számára. A C{ és C2 kondenzátorok linearizálása egy állítható C3 kondenzátorral két (242) és (244) diódán keresztül történik, ahol a (244) dióda az összegező (210) pontra, a (242) dióda pedig a földre csatlakozik. A (242) és (244) diódák - amint azt a (220A) szag-Stott vonal mutatja - a (220) egyenirányító egységtartoznak. Miután ebben az esetben, akárcsak a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál, csak a (244) dióda csatlakozik az összegező (210) ponthoz, a C3 kondenzátor kapacitását meg kell kétszerezni, amint azt már a (6) egyenlettel kapcsolatban kifejtettük. Hasonlóképp mint a 2. ábrán, az áramjelek simítása (250, 252 és 254) kondenzátorok szolgálnak. A 2. és 3. ábrák szerinti kiviteli alakok segítségéve) egy reaktív eszköznek csúcstól-csúcsig mérten gyakorlatilag állandó értékű, de változó frekvenciájú feszültséggel történő gerjesztését valósíthatjuk meg anélkül, hogy induktív csatolóelemet kellene alkalmazni. Amikor ezeket a kiviteli alakokat kéthuzalos egyenáramú körrel működtetjük együtt, akkor a (160), ill. (230) erősítő invertáló bemenetét használhatjuk összegezőpontként a visszacsatolt is áram, valamint az ij és i2 áramok számára. Az 1. ábrán feltüntetett (82) áramszabályozó, (84) feszültségstabilizátor és egyéb áramkörök most is használhatók. Amikor az 1. ábra szerinti, vagy másféle kélhuzalos áramkörhöz csatlakozunk, az erősítők tápfeszültségét a huzalpár csatlakozó kapcsain át vezethetjük be. Az 1. ábra szerinti kiviteli alak esetén megállapított előnyök a 2. és 3. ábrák szerintire is érvényesek. A találmányt több javasolt kiviteli alakra hivatkozva írtuk le, de a hozzáértő szakemberek ezeken különféle változtatásokat hajthatnak végre anélkül, hogy eltérénének a találmány szerinti megoldástól. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Kapcsolási elrendezés, valamely érzékelendő állapottól függően változó reaktív eszköz reaktanciájának mérésére, amelynek a mérendő reaktandával arányos frekvenciájú kimenő frekvenciajelet adó vezérelt oszcillátora, a frekvenciajelet egyenirányító egysége és az egyenirányító egység kimenete, valamint az oszcillátor vezérlő bemenete közé csatlakoztatott vezérlőegysége van, azzal jellemezve, hogy az egyenirányító egység(20,120, 220) közvetlenül van csatlakoztatva a reaktív eszközhöz (Cj, Q), a vezérelt oszcillátor állandó amplitúdójú, a vezérlésnek megfelelően változó frekvenciájú kimenőjelet adó feszültségvezéreit oszcillátor (34, 110, 218) és a vezérlőegység az egyenirányító egység (20, 120, 220) kimenetére csatlakoztatott, az oszcillátor (34, 110, 218) vezérlő bemenetére az oszcillátor (34, 110, 218) frekvenciájával és a mérendő reaktandával arányos feszültségjelet adó erősítő(ke)t (50,60,70,154,212,216) tartalmaz. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a reaktív eszköz az érzékelendő állapottól függően változó kapacitású legalább egy kondenzátort (Cj, Cj) tartalmaz. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a reaktív eszköz (Cj, C2) egy házban, a háztól villamosán szigetelve van elhelyezve. 4. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jelleme zve, hogy a reaktív eszköz legalább egy első és egy második reaktív elemet (C,, C2) tartalmaz, amelyek legalább egyike változó reaktanciájú. 5. A 4. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a vezérlőegység az egyenirányító egység (20, 120, 220) legalább két, az oszcillátor (34, 110, 218) frekvenciájával és a reaktív elemek (Cj, C^) reaktanciájával arányos kimenő áramát érzékelő egysége. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a vezérlőegység tartalmaz első és második erősítőt (50, 601 valamint különbségképző egységet (70), az első erősítő (50) az egyenirányító egységen (20) át az első reaktív elem-192.104 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
