192054. lajstromszámú szabadalom • Berendezés dohányhulladékból készített fólia előállítására
1 192.054 2 A találmány dohányhulladékból álló fólia előállítására szolgáló készülékre vonatkozik, amely a fóliát kettős hártyát képező szerkezetbe vezetett finomra Őrölt részecskék, különös képpen dohányt»ulladék vizes szuszpenziójából állítja elő olyképpen, hogy a szerkezetben a hártyaképző szakaszon közelítőleg V-alakban összefutó olyan sziták helyezkednek el, amelyek között lefelé keskenyedő test található, továbbá, hogy a szuszpenzióból a részfóliák ldcsapatására a sziták alatt szívódobozok vannak. A dohányhulladékból álló fólia előállítására kettős hártyát képező szerkezet elsőnek az AT-PS 335-327 számú osztrák szabadalmi leírásban volt ismertetve. A laboratóriumi méretekben való előállításról az ipari termelésre való áttérésnél ennél azonban mindenek előtt az a probléma jelentkezett, hogy a szitán lévő folyadékmennyiség hajlamos vdt a felkeveredésre és ez a hártyaképződésnél technológai nehézségeket okozott. Ezt az adottságot azáltal hetett javítani, hogy a sziták között a hártyát képező szakasznál üreges vagy habosított anyaggal kitöltött tartály alakjában olyan terelő testet helyezünk el, amely nagymértékben csökkenti a folyadék menynyiségét. Ezáltal azok a szitaszakaszok, amelyeknél a kettős hártya részfóliái képződnek, ilymódon egymástól teljesen el vannak választva, aminek következtében általában ésszerűnek tűnik az, hogy a hártyaképzésre szolgáló szuszpenziót ezeknél a szakaszoknál különálló, a terelő elem és a szíta között betorkolló elosztókon vezessük be. Minden esetre bebizonyosodott az, hogy ilyen módon nem lehet garantálni a két részhártya szükséges egyforma jellegét és ezen kívül a szuszpenzió bevezetésével a hártya képző szakaszoknál levegő jut a terelő testés a szita közötti keskeny résbe. Ebből kiindulva a találmánynak az a feladata, hogy a dohányhulldékból készülő fólia előállítására szolgáló készülék kettős hártyát képező szerkezetét olyan anyagbetáplálással lássa el, amely mindkét fóÚarészhártyaképző zónájába a szuszpenziót egyenlő mennyiségben és egyenlő buborékmentes konzisztenciában juttatja el. A kitűzött feladatot a találmány oly módon oldja meg, hogy a terelő test felső oldala olyan vályúként van kiképezve, amelyet vízszintes felső élű duzzasztó perem határol, továbbá, hogy a szuszpenzió bevezetése ebbe a vályúba történik. Az ilyen jellegű kiképzésnél a bevezetett szuszpenzió a terelő test vályuszerű felső ddalánál először nyugalomba tud jutni és csak ezt követőleg folyik le teljesen egyenletesen a hártyaképző zónába, flyenkor különösen kedvező az, ha a szuszpenzió bevezetése a vályú folyadékterén belül torkollik be. Azért, hogy az örvényléseket kis mértékűvé tegyük, ajánlatos az, hogy a bevezetés az egyébként ismert módon az áramlás irányába táguló átmérőjű lépcsős diffuzorként legyen kiképezve. Még egyenletesebben történik az áramlás akkor, ha a bevezető cső közös vízszintes csőszakaszból ágazik le, mely a terelő test beljsejében van kiképezve. Ez utóbbi megoldással mindezek mellett a terelő testben a rendelkezésre álló tér optimálisan van kihasználva. A kiömlés a terelő test vályújából általában a mindenkor Idevezetett mennyiségnek felel meg, azonban a túl nagy folyadékmennyiség lefolyását a nártyakép ző szitákhoz meg lehet akadályozni állítható határoló lapok segítségével. Ajánlatos az, hogy a terelő test felső pereme a sziták irányába fejtsen, mert így a duzzasztóperemen át lefolyó folyadéknak először lefelé erősen keskenyedő gyorsító szakaszon kell átfolynia, mielőtt a hártyaképző szakasz előtt lévő, állandó keresztmetszetű nyugodt zónába jut A gyorsító szakaszon az eljárás szerint a szuszpenzió átkeveredik és homogenizálódik,' olymódon, hogy ez a hártyaképző szakaszig így marad. A találmány további részleteit a következőkben ábrák segítségével ismertetjük. Az ábrák a következők 1. ábra a kettős hártyaképző keresztmetszete vázlatosan; 2. ábra a találmány szerinti, az 1. ábrán nem ábrázolt anyagbefolyással a hártyaképző felső része felnagyítva; 3. ábra a terelő test egyik eltérő kiviteli alakja; 4. ábra a megfelelő oldalnézet. Az 1. ábrán feltüntetett készülék arra szolgál, hogy finomra őrölt dohányhulladék vizes szuszpenzióját fóliává dolgozza fel. E célból a szuszpenzió, amint a 2-4. ábra mutatja, az 1 terelő test felső oldalához van vezetve. Ez a terelő test a körben járó 3 és 4 sziták közötti teret jórészt kitölti. A szuszpenzió a 13 gyorsító szakaszon keresztül jut át a csatlakozó 17 nyugost zónába a hártyaképző szakasznál, melyet az itt elhelyezett 2 szívódobozok jellemeznek. A hártyaképző szakaszban a sziták a szívódobozoknak mindig a dohánykivonattal töltött szívózónáján keresztül vannak egymához vetetve. A több, egyenként beállítható szívózóna az extrátumot-átszívja a szitán, aminek következtében a szitán először a durvább, később a finom rostdarabok visszamaradnak és így hártya képződik. A két hártyafél találkozásakor ezek elválaszthatatlanul egyesülnek. A kettős szitapálya tömítésére függőleges irányban az egyedi megoldású 5 labirintus-tömítés szolgál, amelyhez változtatható alacsony vákuum csatlakozik. A további víztelenítés céljából a két szita közé bezárt kettős szalag három váltakozva elhelyezett 6 íves szívónál halad el. A függőleges víztelenítő szakaszt a 7 szívóhengerek közötti S alakú pálya zárja le. A kész, de még 75% nedvességet tartalmazó 22 fóliát ezt követőleg a 8 leválasztó hengernek megfelelő szakaszon odaszívjuk, hogy lehetséges legyen a 3 szitától elválasztani, ezután leválasztjuk a 4 szitáról és az itt nem lényeges szárítóba vezetjük a végleges 13-15% nedvességre történő szárítás céljából. A találmány és a .bemutatott készülék működése szempontjából lényeges a szuszpenzió bevezetésének a módja a hártyaképző szakaszba. Amint részleteiben a 2. ábra feltünteti, fokozatosan táguló diffuzorok szolgálnak a 16 bevezetésként Ezek nagyobb számban a rajz síkjára merőlegesen egymás mögött vannak elhelyezve. A 16 bevezetésekből a szuszpenzió az 1 terelő test felső részét képező 9 vályúba jut, amelynél gondot fordítunk arra, hogy a 23 duzzasztó perem 10 felső éle magasabban legyen mint a 16 bevezetés alsó pereme, úgy hogy a szuszpenzió bevezetése mindig a 11 folyadék felszín alatt történik. A 23 duzzasztó perem olyan gátat képez, amelyen át a szuszpenzió a 12 ferde felület mentén a lefelé keskenyedő 13 gyorsító szakaszba folyik le, ahonnan az állandó keresztmetszetű 17 nyugodt zónába kerül. Azárt, hogy megakadályozzuk a 11 folyadék felszín túl nagy ingadozásait a hártyaképző szakaszon a szuszpenzió egyenlőtlen felhasználásakor vagy egyenlőtlen továbbításakor, 15 túlfolyó van kiképezve, mely a folyadékfelszln, magasságát korlátozz». 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ‘60 2
