192052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-karbolin-származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 192.052 2 A találmány tárgya eljárás új, helyettesített 0-karbolin-származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen a központi idegrendszerre hatnak és így pszichofarmakonokként használhatók. Az (I) általános képletű új /Í-karbolin-származékok 3-as helyzetben egy szubsztituált 5-oxadiazolil-csoporttal, amino-karbonil- vagy alkil-oxi-karbonil-csoporttal vannak helyettesítve. Alkilcsoporton mind egyenes, mind elágazó szénláncú csoportot értünk. Aidaképpen megnevezzük a metil-, etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil- és terc-butil-csoportot. 4-es helyzetben az új /3-karbolin-származékok hidrogénatomot, rövidszénláncú alkil-, így metil- vagy etilcsoportot vagy rövidszénláncú alkoxi-metil-csoportot hordoznak. Az RA szubsztituens 5- vagy 6-helyzetben lehet, azok a vegyületek az előnyösek, amelyekben az RA szubsztituens 6-os helyzetben van. Ismeretes, hogy a gerincesek központi idegrendszerének bizonyos helyei nagy affinitást mutatnak 1.4 és 1,5-benzodiazepinek megkötésére (Squires, R.F.és Braetstrup, C., Nature (London), 266. (1977), 734.) Ezeket a helyeket benzodiazepin-receptoroknak nevezik. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható /3-karbolin-származékok, bár kémiai szerkezetük nagymértékben eltér a benzodiazepinek szerkezetétől, meglepő módon erős affinitást és specifikusságot mutatnak a benzodiazepin-receptorokon való megjcötődésre, amikoris ezekről a benzodiazepinreceptorokról kiszorítják a radioaktív úton megjelölt Flunitrazepamot. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kiszorító hatását az alábbi táblázatban mint ICj0- és ED50-értékeket adjuk meg. Az lC50-érték az a koncentráció, amely 0,55 ml össztérfogatú agymemb- 5 ránszuszpenzió, például patkány agymembián-szuszpenzió próbákon a 3 H-rlu-nitrazepam (1,0 nM, 0° Ç) specifikus kötésének 50%-át kiszorítja. A kiszorító hatást in vitro kísérletben az alábbi módon határozzuk meg. Kezeletlen patkányok agyvelejéből 25 mmólos kálium-dihidrogén-foszfáttal, 7,1 10 pH-értékű szuszpenziót készitünk (5-10 mg szövet/ próba), a szuszpenzió 0,5 ml-ét 3 H-Diazepammal (specifikus aktivitás 14,4 Ci/mmól, 1,9 nM) vagy 3 H-Flunitrazepammal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) 40-60 percen keresztül 0°C hőmérsékleten inkubáljuk. Inkubálás után a szuszpenziót üvegszűrőn •5 leszűrjük, a maradékot hideg pufferoldattal kétszer mossuk és a radioaktivitást szcintillációs számlálóval megmérjük. A kísérletet ezután megismételjük úgy, hogy a radioaktív jelölésű benzodiazepin beadagolása előtt a oß szuszpenzióhoz meghatározott mennyiségű vagy fölöslegben levő olyan vegyületet adunk, amelynek a kiszorító hatását kívánjuk meghatározni. A kapott értékek alapján kiszámítjuk az ICS0-értéket. Az ED50-érték egy kísérleti anyag olyan adagja, amely élő agyban a Flunitrazepamnak a benzodiaze- 25 pin-receptorhoz való specifikus kötődését a kontroll érték 50%-ára csökkenti. Az in vivo kísérletet az alábbi módon végezzük. Egércsoportoknak általában szubkután injektálással beadjuk a vizsgálandó anyag eltérő adagjait. 15 O« perc múlva az egereknek intravénásán beadjuk a 3 HFlunitrazepamot. További 20 perc múlva az egereket leöljük, elülső agyhártyájukat eltávoh'tjuk és szcintillációs számlálóval megmérjük az elülső agyhártya radioaktivitását. Az EDS0-értéket dózis/hatás görbe segítségével határozzuk meg. Táblázat az (I) általános képletű, helyettesített /3-karbolin-származékok kiszorító aktivitása Szubsztituens RA ic50 ED so R3 R4 (ng/ml) (mg/ml) in vitro in vivo-C02 Me-H-H *) 1,9 22 —COjEt-ch3 CON(allil)2 0,4 9,5 —C02Et-H piperidinokarbonil 0,6 8,1-C02Et-ch3 COOCjH, 0,5 4,9 —C02Et-ch2och3 CON(CH3)2 1,3 12 5-(3’-etil-l’, 2’,4’-oxaziazol)-il-H piiTolidinokarbonil 0,6 6,7 Megjegyzés: x) Nature, 294. (1981.) 472. 2
