192006. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadék és szilárdfázist tartalmazó elegyek szétválasztására

1 192.006 2 A találfnány tárgya berendezés folyadék és szilárd­fázist tartalmazó elegyek szétválasztására. Folyadék és szilárdfázist tartalmazó elegyek szét­választását az ipar számos területe, például az élelmi­szeripar, a bányaművelési-, ércelőkészítési ipar, a me­zőgazdasági terület különböző szakága igényli. A fo­lyadékot és a szilárdfázist tartalmazó elegyek szét­választására általában szita-, szűrőberendezéseket, újabban ívszitákat alkalmaznak. Az ívsziták lényegé­ben tartóelemekkel alátámasztott, ívalakban kikép­zett szitafelületekből állnak. A szűrés során az ívszi­ta felületére juttatott elegy folyadékfázisa a szita­­felület résein keresztül lecsurog és a szitafelület mö­gött kialakított gyűjtőtérben gyűlik. Az elegy szi­lárd fázisa a szita felületén csúszik le és a szitafelü­let előtt kialakított gyűjtő térbe különül el. A szita­felület résméretét, a rések alakját, a szita dőlésszö­gét, nem utolsósorban pedig a szita felületi méreteit a szétválasztani kívánt anyagok jellemzői határozzák meg. Bár az ívszita a gyakorlatban igen jó hatásfokú elválasztást biztosít, hátránya azonban, hogy az ele­gyek összetételüktől függően más és más jellemzőkkel kialakított szitaszerkezeteket igényelnek, különben az ívszita szétválasztási hatásfoka messze elmarad az optimumtól. Ebből következik, hogy meghatározott célra és elegyösszetételre alkalmas, jó hatásfokkal üzemelő szitaberendezés más elegy összetétel esetén azaz más területen nem használható, illetve a szét­választás hatásfoka lényegesen romlik. Ezért az ív­szitákat minden egyes alkalmazási területre külön­­-külön kell megtervezni. Az ipar tehát számos külön­böző méretű, különböző jellemzőkkel rendelkező ívsziták gyártását igényli ami azután az ívsziták gyár­tási költségeit emeli. Egyes területeken, például a szenyv íz tisztításban a folyadék-szilárdfázis összetétele, annak jellemző tu­lajdonságai időben és térben, a keletkezés helytől függően változnak. Ebből következően gyakran csak az ívszita berendezés beépítése után derül ki, hogy a szita berendezés nem működik a kellő hatásfokkal. Az eddig ismert ívszita berendezéseknél a hatásfok javításához szükséges átalakítások gyakran csak költ­séges és hosszadalmas munkálatokkal biztosíthatók. Változó elegy-tualjdonságok, elegy-összetételek ese­tén gyakran előfordul, hogy az egyszer már opti­málisan, egy meghatározott elegy összetevő beállí­tott ívszita az elegy összetételének változásakor már nem üzemel kifogástalanul, az elegy a szűrés után fo­lyadéktartalmát megtartja vagy annak szilárd-fázi­sa a szitán fennakad. A gyakorlat bebizonyította, hogy az ívszita csak akkor üzemel kifogástalanul, ha felülete megfelelően sima, a szitát képező rések illetve az ezeket határoló pálcák szélessége egyenletes, továbbá a rések és pál­cák aránya, de nem utolsó sorban a szitafelület délési szöge helyesen van megválasztva. A szitafelü­let simaságát az elegyben lévő szilárd anyag koptató hatása nagymértékben veszélyezteti. Az elegyben lévő kemény szemcsésanyag, például homok, kavics a szita felületet erősen koptatja. Sok esetben ezen túl­menően számolni kell a szitafelület korzziós károso­dásával is, ami ugyancsak csökkenti a szitafelület si­maságát, illetve annak élettartamát. A szitafelület simasága, tartóssága érdekében az ívsziták szitafelü­letét igen drága kopásnak, illetve korróziónak ellen­álló anyagból készítik. Tekintve, hogy a szitafelület készítésénél a szitarések egyenletessége alapvető kö­vetelmény, ezért annak előállítása gondos és pontos munkát igényel, ami nagymértékben megdrágítja a szitafelületek gyártási költségeit. Amint az ismeretes az ivsziták szitafelületét külön­böző technológiával állítják elő. így például ismert olyan technológia, amelynek során kopás és korró­zióálló anyagba készült profilhuzaltr- tekercselnek fel tartókeretet képező keretszerkezetekre. Ismeretes olyan technológia is, amelynek során profilelemeket elemi-szálalak rögzítenek tartókeretekre. Valamennyi ismert technológia hátránya, hogy a gyártás lassú és bonyolult, ami a minimális gyártási tűrésből adó­dik. A szitafelületek gyártása tehát igen költséges, kü­lönösen ha figyelembe vesszük a nagyértékű szita­anyagokat. A gyakorlatban üzemi körülmények között üze­melő szitaberendezéseknél számolni kell a szitafelü­let durva mechanikai sérülésével is, amelyek a szita­felületet szétroncsolják és ezáltal a szétválasztást lehetetlenné teszik. Az ismert ívszita berendezéseknél a szitafelületek cseréje, illetve javítása igen bonyolult és munkaigényes. A szitacserét, illetve a javítást csak üzem leállítás mellett lehet biztosítani, ezért álta­lában több párhuzamosan telepített ívszitára van szükség A találmány feladata tehát olyan egyszerű szer­kezetű, olcsó anyagból gyártható szitaszerkezettel el­látott ívszitaberendezés kialakítása, amely az elegy változó összetételének megfelelően be- illetve átállít­ható legyen. A találmány célja a feladat kitűzésből adódóan tehát olyan ívszita alakjában kiképzett fízisszétvá­­laasztó berendezés kialakítása,amely a mindenkori elegyösszetételeknek megfelelően, szükség esetben üzemközben is beállítható, továbbá, amelynek szfl­­rőfelülete könnyen cserélhető és javítható, olcsó anyagból tömeggyártással előállítható szűrőelemek­ből kerül kialakításra. A találmány tehát berendezés folyadékot és szi­lárdfázist tartalmazó elegyek szétválasztására, amely­nek szitaházában elrendezett elegy feladó-szerkezete, ívszita alakjában kiképzett elválasztószerkezete, vala­mint szétválasztott szilárd és folyadékfázis elvezetése van. A találmány lényege abban van, hogy az ívszita alakjában kiképzett elválasztószerkezete két, egymást hosszirányban követő, egymáshoz csuklószerkezettel elfordulóan csatlakoztatott, egymással változó lapszö­get bezáró szitaszerkezetből van kialakítva és az el­­választószeikezet a csuklcszerkezet csapja körül el­fordulóan, rögzítőszervvel a kívánt dőlésszöggel és lapszöggel rögzítve van a szitaházban elrendezve. A találmány szerinti berendezés tehát minden eddig ismert hasonló berendezéstől eltérően két, egy­mással csuklószerkezettel elfordulóan csatlakoztatott szitaszerkezetből kialakított elválasztószerkezetet tar­talmaz. Az egymással elfordulóan csatlakoztatott szitaszerkezetek közötti lapszög változtatható. A szét­választani kívánt elegy összetételétől függő beállí­tás során, az egymással kívánt lapszöget bezáró szi­taszerkezetekkel kiképzett elválasztószerkezet délős­­szöge is állítható. A szitaházban. Ebből következően a találmány szerinti berendezés a szétválasztandó elegy változó jellemzőinek megfelelően, szükség esetén üzem közben is, bármikor a mindenkori opti­mális elválasztási hatásfoka beállítható. A találmány szerint különösen előnyös, ha a talál­mány szerinti berendezés elegyfeladószerkezete aszi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents