192000. lajstromszámú szabadalom • Csalétek növényevő nagyvadfajok befogására és eljárás a csalétek előállítására
2 192000 3 A találmány tárgya csalétek növényevő nagyvadfajok befogására és eljárás a csalétek előállítására. A vadgazdálkodás gyakorlatában ismételten jelentkező igény a szabadon élő vagy zárttéren, a különféle rendeltetésű vadasparkokban tartott vadfajok élve történő befogása. A befogást különféle okok teszik szükségessé: például kedvezőbb értékesítési lehetőségek, az állomány részben vagy egészben történő áttelepítése, vérfrissítés, tömeges állategészségügyi beavatkozás (mintavétel, mérés, immunizálás, gyógyszeres kezelés, vérvétel stb.) Fenti igények kielégítéséhez nyugodt, könnyen megfogható, kezelhető, ládázható állatokra van szükség, amelyek ezeket a beavatkozásokat a befogást végző személyek testi épségének veszélyeztetése nélkül jól tűrik és magukat sem törik össze az eljárás során. Ezeknek a feltételeknek még a tőbbé-kevésbé szelídeknek mondott, vadaskertben tartott állatok is csak gyógyszeres nyugtatás, altatás után felelnek meg, de különösen jelentős gond ez a szabad vadászterületen élő nagyvadfajok befogása esetén. A nagyvadfajok befogáséra használatos különféle mechanikai berendezések (befogókarámok, udvaros befogók, csapdák, hálók, stb.) a fenti igéyneket nem, vagy csak részben elégítik ki, amellett ezek megépítése, felállítása, karbantartása, üzemeltetése jelentős anyagi és élőmunka ráfordítást kíván. Még optimális esetben is jelentős az elhullás és a sérülésből eredő kényszervágás (10-50%), mivel az állatok igen nagy idegi megterhelésnek, stresszhatásnak vannak kitéve. A befogást végző személyek számára is megerőltető és veszélyes az ily módon végzett vadbefogás. A nyugtató, altató hatású szerekkel végzett úgynevezett gyógyszeres immobilizáció ezeket a hátrányokat nagyrészt kiküszöböli. A befogni kivánt állatba gyakorlatilag kétféle módon juttatható el a gyógyszer: repülő injekciós fecskendővel beadagolt intrarauszkuláris injekció formájában és a takarmányba keverve szájon át, perorálisan. Az előbbi módon - különféle belüvószerkezetek és repülő injekciós fecskendő segítségével - egy-egy kiválasztott állat befogása oldható csak meg gazdaságosan, tömeges immobilizáció nem. Takarmányba kevert, illetve abraktakarmányra különféle módon felvitt nyugtató és altatószerek alkalmazásával már több ízben próbálták madarak, kártevők, apró- és nagyvadfajok tömeges befogását megoldani. Ilyen feladat megoldását ismertetik a következő szakirodalmi helyeken: Hönich M., Vadbiológiai Kút. 22, 14 (1978); Fábián és munkatársai, Vadbiológiai Kút. 22, 2 (1978); a 171 599. és a 184 314. lajstromszámú magyar szabadalmi leírások; Schulz, G. és W, Din gél dein, Zeitschrift für Jagdwissenschaft., 1976, 153; I.eOount, Ad,. Wildlife Digest 1963 (2), 1; PusaLcri F.M, ás mtsai, Journal of Wildlife Diseases 18 (t), 15 (1982) és Juksch, W., Wien, tierärzt 1. Msohr. 69 (4), 102 (1982). A befogáshoz az esetek zömében n széles terápiás sívva! rendelkező Diazepnrnol (Seduxen, Valium), illetőleg annak más altató-nyugtalószerekkel kevert, kombinációját használták. Az eredmény általában elmaradt a várakozásiéi; a gyógyszeres takarmány az esetek többségében repellenciát váltott ki a megfogni kívánt állatokban, ezért azok nem, vagy csak keveset fogyasztottak belőle, így a kívánt hatás nein jelentkezett. Más esetben a kedveiótlen gyógyszerkombináció, ismét máskor a helytelenül megválasztott, vivóanyag okozta másodlagos hatások jelentős (10-30%-os) elhullást eredményeztek. Kukoricára történő gyógyszerfelvitel esetében például - különösen megelőző szoktató etetés hiányában - gyakran fordul elő elhullással járó tejsavmérgezés. Ennek elkerülésé-e hosszú ideig tartó szoktató etetésre van szükség. A felületre felvitt, vagy tápba kevert gyógyszer szokatlan szaga, íze gyakran váltott ki repellenciát, csak kevés állat és kis mennyiségben fogyasztott belőle, a várt hatás így elmaradt [Lásd a Pusateri és mtsai, Journal of Wildlife Diseases 18, (1), 15 (1982) szakirodalmi helyen]. Több kísérletben az állatok megfogására az alkalmazott szelnem vált elegendő, azt még utólagos távinjektáléssal kellett kiegészíteni. (Schulz G, Zeitseirift für Jagdwissenschaft 1976, 153) A találmány célja a fentieknek megfelelően olyan csalétek kidolgozása, amely az állatból nem vált ki repellenciát, amelynek elfogyasztása nem vált ki káros hatásokat (tejsavmérgezés, gyógyszer mellékhatás okozta károsodás, stb.) és biztosítja az állatoknak az eddig alkalmazott eljárásoknál kisebb elhullással, illetve sérüléssel történő befogásának lehetőségét. A találmány szerinti csalétek alkalmazásával í-. fenti hibák kiküszöbölhetők. A találmány szerinti csalétek előnye, hogy nz állatok befogását az eddig alkalmazott eljárásoknál kisebb elhullás mellett tudjuk m< gvalósitani. A módszer lényege, hogy széles terápiás sávú nyugtató, illetve altató hatású gyógyszerek kombinációját megfelelő arányban speciális módon, olyan vivőanyagra visszük fel, amely káros mellékhatást (tej— savméigezés) nem okoz. A gyógyszerrepellencia kialakulását pedig kívánt esetben egy újabb réteg semleges bevonattal csökkentjük. A'. így elkészített több rétegű bevonat tartós, az időjárási szélsőségeknek (napsütés, es5, fagy stb.) jól ellenáll, több hónapig tárolható. A találmány szerinti preparált takarmány gyógyszer-hatóanyagként két hatóanyag kombinációját tartalmazza. Az egyik hatóanyag (a továbbiakban: .A" komponens) minor irankvilláns, amely elsősorban agytöl— 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
