191971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés magzati szívhanok kijelzésére és megszámlálására
3 191971 4 A találmány tárgya eljárás magzati szívhangok kijelzésére és megszámlálására, amelynek során a magzat szíve felé nagyfrekvenciás ultrahanghullámokat irányítunk, a visszavert hullámokat érzékeljük, képezzük a kibocsátott és visszavert hullámok frekvenciájának a különbségét, ezen különbségi jelet demodulálás és erősítés után akusztikusán kijelezzük, majd az egymást követő beütések között eltelt idő alapján a pulzusszámot meghatározzuk. A találmány tárgyát képezi még az eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés is, amely tartalmaz nagyfrekvenciás oszcillátort, doppler indikátort, ezekhez csatlakoztatható ultrahang átalakítót, a doppler indikátor kimenetéhez kapcsolt teljesítményerősítőt és hangszórót, továbbá pulzusszámméró és kijelző egységet, amelyben számérték képző és ehhez csatlakozó számkijelző van. Ismert tény, hogy a terhesség 8-12. hetétől kezdődően a magzat szívműködése, ultrahangos szivvizsgáló készülékkel kimutatható. A magzatról nyert jelek igen kicsinyek, (20 mikrovolt) körüliek. A terhesség első harmadában az ultrahangos szívvizsgálat csak a magzat élő voltának a kiderítésére használható. Folyamatos controllal viszont következtetni lehet a petezsák nagyságára és ezen keresztül a magzat egyenletes fejlődésére. A terhesség középső szakaszában már felvetheti a gyanút az esetleges ikerterhesség lehetőségére is (kettős szívhang). Következtetni lehet a magzat méhen belüli fekvéséről, és az így nyert adatok alapján a szülészeknek és neonatológusoknak jó támpontot ad az esetleges kóros állapotokról, szövődményekről. A jól azonosítható jelek alapján biztonsággal számolható a magzati szívfrekvencia és felismerhetők a szívritmuszavarok is. A magzati szivhangok kijelzésére általánosan elterjedtek a doppler indikátorok, amelyek a Doppler elv felhasználásával nyert beütésszerű hangjeleket a kezelő orvos számára hallhatóvá teszik. A hangjelek érzékelése azonban nem ad elegendő mélységű információt a magzat állapotáról. A státusmegállapításhoz fontos diagnosztikai értéke van a szivfrekvencia mindenkori értéke ismeretének. A mindenkori ún. beat-to-beat érték kijelzése a változások irányát és nagyságát az orvos számára tudatosítja, és ez lényeges diagnosztikai információt hordozhat. Ismertek már berendezések, amelyek a szivfrekvencia beat-to-beat értékének megjelenítésére alkalmasak, ezek a berendezések azonban magas áruk és bonyolultságuk miatt a széles gyakorlatban nem tudtak elterjedni. A pulzusszám mindenkori értékének mérését ugyanis számos körülmény nehezíti. Ezek közül a legjelentősebbek a hamis beütések által keltett zavarok. Hamis beütések (artefac) előfordulhatnak az anya belső szerveinek mozgásakor, mérési hibákból vagy a túlzott érzékenységből adódóan is, ahol a szívverést követő második .hang” észlelése zavarja meg a mérést. Az ismert berendezések árát a zavarok kiszűréséhez használt, számitógépes vezérlésű korrekciós és szűrő áramkörök magas költsége határozza meg. Reális igény van ezért olyan megoldásra, amely a doppler indikátorokkal összevethető bonyolultság és költség mellett megbízhatóan alkalmas a szívhangok megszámlálására is. A találmány feladata ezért eljárás és kapcsolási elrendezés létrehozása magzati szívhangok kijelzésére és megszámlálására, amely egyszerű logikán alapul és áramköri felépítése nem igényel számítógépes intelligenciát, bonyolult áramkörök használatát. A találmány szerint eljárást hoztunk létre magzati szívhangok kijelzésére és megszámlálására, amelynek során a magzat szíve felé nagyfrekvenciás ultrahanghullámokat irányítunk, a visszavert hullámokat érzékeljük, képezzük a kibocsátott és visszavert hullámok frekvenciájának a különbségét, ezen különbségi jelet demodulálás és erősítés után akusztikusán kijelezzük, majd az egymást követő beütések között eltelt idő alapján a pulzusszámot meghatározzuk, és a találmány szerint az egyes beütési impulzusok észlelésekor egy lineárisan növekvő feszültségjelet állítunk elő, a rákövetkező beütés észlelésekor ennek pillanatértékéből mintát veszünk és azt tároljuk és csak a mintavétel után indítjuk a következő lineárisan növekvő feszültségjelet, a pulzusszámot a mintavett feszültség alapján határozzuk meg és jelezzük ki, minden mintavétel előtt a feszültség pillanatértékét összehasonlítjuk az előzőleg mintavett jellel és a tényleges mintavételt csak akkor engedélyezzük, ha a pillanatérték az előzőleg mintavett jeltől legfeljebb egy előírt, élettanilag még lehetséges értéknek m€gfelelően különbözik. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál hibás beütést követően a mintavétel letiltásával egyidejűleg egy adott ideig vizsgáljuk, hogy a viszonyok helyreállnak-e, és ha ez nem következik be, akkor a mintavételt az összehasonlítás eredményétől függetlenül is engedélyezzük és ezzel új mérési folyamatot indítunk. Előnyös ezenkívül, ha az egyes mintavételekkel egyidejűleg vagy azokat követően egy-egy fényjelzést is létesítünk. Az eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés tartalmaz nagyfrekvenciás oszcillátort, doppler indikátort, ezekhez csatlakoztatható ultrahang átalakítót, a doppler indikátor kimenetéhez kapcsolt teljesítményerősítőt és hangszórót, továbbá pulzusszámmérő és kijelző egységet, amelyben számérték képző és ehhez csatlakozó számkijelző van, és a találmány szerint a doppler indikátor kimenete szűrőhöz, ennek kimenete 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
