191968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárdtestben megmaradó feszültségek meghatározására
21 191968 22 növekményeinek kombinált viszonylagos értékeit, differendiáit vagy pedig a d£ij dh és dVíj dh T 30 differenciálhányadosokat kell alkalmazni. A kombinációk tulajdonképpen azokat a félöszszegeket és félkülönbségeket jelentik, ame- 10 lyeket az alakváltozások kapcsán már előzőleg ismertettünk. A 7. ábrából is kitűnik, hogy a 2 horony hí mélysége mellett a 3 deformációjelzők jelentős nagyságú £xxi3 alakváltozást 15 [lásd a (4) képletet] valamint ennek megfelelő ckxia feszültségeket észlelnek (lásd a kiskockákkal jelölt felületrészt). A 4 deformációjelzőre ezzel szemben nagyon korlátos £+xin = okLm/E alakváltozás érzékelése jut. 20 Ha a horony mélységét hr-ről hí-re növeljük, a deformácíójelzőkre jutó alakváltozás a nagyobb kockákkal jelölt felület nagyságával arányos. Jól látható, hogy ilyen mértékű elmélyítés mellett a 3 deformációjelzőre jutó 25 alakváltozás csökkent mértékű, míg a 4 deformációjelző az előzőnél nagyobb alakváltozást érzékel. A 2 horony további elmélyítésekor a deformációjelzőkre olyan alakváltozás vihető át, amely a csikókkal jelölt felületrészek nagyságával arányos. A 3 deforméciójelző esetében gyakorlatilag már nem lehet újabb információval számolni, a 4 deformációjelző kisebb mértékű megváltozást jelez, és az igazán jól észlelhető alakváltozás az 5 deformációjelzővel (mint az az 1., 2., 3. és 4. ábrán látható) állapítható meg. A 8. ábrán ezzel szemben jól látható, hogy milyen hatása van, ha a 7. ábrán bemutatott esettel ellentétben a 2 hornyon kívüli területen a oíx alapfeszültségek eloszlása egyenetlen. Ilyenkor a deformációjelzőkre átvitt alakváltozások jellege megváltozik. Ha a 7. és 8. ábrán látható horonyszéleken a o' XX feszültségek azonosak, azok a felületek is azonos nagyságúak, amelyek a kiegészitö £xx alakváltozásoknak és a kiegészítő oií feszültségeknek megfelelnek. A ol feszültségeknek megfelelő területek ezeken az ábrákon a oíx feszültségek közötti különbségeknek megfelelően különböző nagyságúak. Ez az egyik alapvető előnye a találmány szerinti eljárásnak, ugyanis a 2 hornyon kívüli területen és ideértve a deformációjelzők elhelyezési pontjait is, a öy maradékfeszültségek tetszőleges eloszlása mellett az alakváltozásokra mért £ij értékek alapján meghatároz-40 45 50 55 vonatkozó díj maradófeszültségek is, vagyis go ezek az értékek olyan kisméretű átlagolás) állásvonal mellett határozhatók meg, amely a 2 horony b szélességének felel meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás szilárdtestben megmaradó feszültségek meghatározására szilárdtestek szelvényein, amikoris szilárdtest, felületére deformációjelzőkből álló első elempárt erősítünk fel, az elempár két tagja között egyenesvonalú hornyot létesítünk, ezzel a feszültségeloszlást megváltoztatjuk, a szilárdtest alakváltozását a feszültségeloszlás megváltoztatása során mérjük, majd a szilárdtest alakváltozásait az egyenesvonalú horony nagyságának és a deformációjelzők helyzetének megfelelően a szilárdtestnek azokban a szelvényeiben uralkodó megmaradó feszültségekre vonatkozóan állapítjuk meg, amely az egyenesvonalú horony falaival a szilárdtestnek az egyenesvonalú horony kialakítása előtti állapotában egybeesnek, azzal jellemezve, hogy a szilárdtest (1) felületén deformációjelzök (4, 5) legalább egy kiegészítő elempárját erősítjük fel, amelyek az egyenesvonalú horony (2) szemközti oldalaihoz viszonyítva oly módon vannak elrendezve, hogy az első elempár és a kiegészitö elempár(ok) elhelyezési vonalainak középpontjai hozzávetőlegesen azonos egyenesen vannak, ezt az egyenest az egyenesvonalú horony (2) széleire merőlegesen jelöljük ki, és a deformációjelzők (3, 4, 5) láncát hozzuk létre, majd az elempárok között az egyenesvonalú hornyot (2) mélyítjük, ezzel a feszültségeloszlást újból megváltoztatjuk, és az így létrehozott alakváltozásokat az egyenesvonalú horony (2) mindenkori elmélyítésének megfelelően a deformációjelzőknek (3, 4, 5) az egyenesvonalú horonytól (2) egyre távolabb elrendezett kiegészítő elempárjai segítségével mérjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a deformációjelzők (3, 4, 5) első elempárját és a kiegészítő elempárokat az egyenesvonalú horony (2) széleihez viszonyítva olyan távolságokban rendezzük el, amelyekre a horony (2) mélységétől függően a következő összefüggések teljesülnek: sJÄnj Afj < 5,5 hbj, ahol továbbá j = 1, 2, Anjj Afj hbj \[Arïj Afj > 0,7 hej, Anl > 0,1 (AH - Anl), .., n a deformációjelző (3, 4, 5) sorszáma az egyes elempárokban a megfelelő horonyszéltől kifelé indulva. a legközelebb fekvő horonyszéltől a j-edik deformáció jelző (3, 4, 5) állásvonalának közelebbi és távolabbi végéig a szélre merőleges irányban mért távolságok, az a horonymélység, amelynél a 12
