191966. lajstromszámú szabadalom • Takarmányadalék és eljárás annak előállítására
7 191966 8 szövetmintájára vonatkozólag az 1. táblázatban foglaltuk össze. Ennek adatait szövetféleségenként statisztikailag is feldolgoztuk, bár ennek jelen esetben túl nagy jelentősége nincsen, mivel az élelmezésegészségügyi előírások szerint az állati eredetű termékek Carbadox rezidumot egyáltalán nem tartalmazhatnak, azaz a határérték 0. Ebből adódóan vizsgálatunkban az volt a lényegesebb, hogy az állati szövetek mikor válnak szermaradék-mentessé, nem pedig az, hogy az egyes vágási időpontokban adott szövetre vonatkozólag milyen különbségek mutatkoznak az egyes csoportok között. A 2. táblázat az izomszövet, ezen belül a comb és a hosszú egyenes hátizom szermaradék mennyiségeinek átlagértékeit tartalmazza. Megállapítható, hogy a pozitív kontroll csoportban a kinoxalin-2-karbonsav mennyiségének kezdeti gyors csökkenése a későbbiekben egyre lassúbbá válik, s végeredményben a Carbadox etetésének befejezése után 15 nappal is jól mérhető mennyiségben jelen van az izomszövetben. Az adatok azt is egyértelműen bizonyítják, hogy a karaj reziduum-tartalma minden esetben magasabb, mint a combizomé. A flumecinol-kezelés tehát a kinoxalin-2- -karbonsav izomszövetből való eliminációját szignifikánsan meggyorsítja. Mint látható, az 5. napon már egyik flumecinolos-csoportban sem tudtunk szermaradékot kimutatni az izomszövetből. Mérhető mennyiségű reziduumot csak a flumecinollal 1-szer kezelt állatokban találtunk a kezelés utáni 24. órában, de ennek mennyisége is szignifikánsan kevesebb volt, az azonos időpontban levágott kontroll állatokénál. A 3. táblázatban a májra vonatkozó eredmények láthatók. Miután a xenobiotikumok metabolizációjának központi szervéről van szó, érthető, hogy a szermaradék menynyisége itt egy nagyságrenddel nagyobb, mint az izomszövetben. Figyelemre méltó, hogy a kontroll csoportban az egyébként is magas induló érték, az 1. napra még tovább emelkedik, annak ellenére, hogy újabb Carbadox-mennyiségek már nem jutottak a szervezetbe. Feltételezhető, hogy ez az emelkedés más szövetekből a májba történő szermaradék-beáramlással van összefüggésben, amely hozzáadódik a helyben folyó metabolit képződéshez. Az 5. napra a reziduum mennyisége a májban jelentősen csökken, innentől kezdve azonban a kiürülés lelassul, és még a 15. napon is olyan szint mérhető, mint az indulás időpontjában az izmokban. Egyszeri 40 mg/testsúly kg dózisú flumecinol erősen szignifikáns csökkenést eredményez a kinoxalin-2-karbonsav mennyiségében minden mérési pontban, de az még a 15. napon is mérhető. Háromszori flumecinol-bevitel után reziduum csak az 5. napon mutatható ki, ekkor is jelentősen kisebb mennyiségben, mint a kontroll állatokban, vagy akár a flumecinollal egyszer kezeitekben. A 4. táblázatból megállapítható, hogy a kontroll csoportban a vesékből még a 15. napon is kimutatható a kinoxalin-2-karbonsav. Ugyanerre az időpontra viszont egyszeri flumecinol-kezelés után a szermaradék mennyisége már a kimutathatóság szintje alá csökken, annak ellenére, hogy a májban ekkor még regisztx’álható a reziduum. Az 1. és 5. napon mért mennyiségek csaknem azonosnak tekinthetők a kontroll állatok értékeivel, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a szervezetből történő kiürítés elsősorban a vesén keresztül történik. Háromnapos flumecinol-kezelés után szermaradékot sem az 5., sem a 15. napon nem tudtunk mérni. Az érzékszervi vizsgálat (főzö-próba) eredményeit az 5. táblázatban rögzítettük. Mint látható, észleleteink teljes összhangban vannak a szermaradék-kimutatás eredményeivel. A kontroll csoportban megállapítható szagrendellenességek és a flumecinollal (különösen 3-szor) kezelt állatok negatív érzékszervi vizsgálati leletei arra hívják fel a figyelmet, hogy a szagrendellenesség nem a flumecinoltól, hanem a Carbadox-etetéstól származik, ami máj esetében még a 15. napon is észlelhető. Flumecinol-kezelés ezt a minőségrontó tényezőt egyszeri kezelés után a 15. napra, háromszori után pedig már az 5. napra megszünteti, ugyanakkor önmaga nem idéz elő hasonló rendellenességet. A flumecinol a sertés szöveteiből gyorsan kiürül, illetve organoleptikusan felismerhető rendellenességet nem hagy maga után. 4. Értékelés Összefoglalásul az alábbiakat lehet megállapítani:- 25 mg/tak. kg mennyiségben 40 kg-os élő testtömeg eléréséig Carbadoxot fogyasztó sertések izom-, vese- és májszövete az etetés befejezését követő 15. napon még jól kimutatható mennyiségben tartalmaz kinoxalin-2-karbon savat.- 40 mg/ttkg dózisú flumecinollal egyszer kezelt állatokban az izomzat az 5. napra, a vese a 15. napra reziduum-mentessé válik. A máj a 15. napon még tartalmaz szermaradékot.- Három napon át 40 mg/ttkg adagban (naponta egyszer) flumecinollal kezelt állatok izomzata és veséje az 5. napon, mája pedig a 15. napon már reziduum-mentes.- Az előbbiekkel összhangban a flumecinol-kezelés megszünteti a szövetek Carbudox-szermaradék által előidézett szagrendellenessí-gtíl. Mindez összességében úgy értékelhető, hogy a poliszubsztrát monooxigenáz enzimrendszer specifikus induktorának tekintett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
