191955. lajstromszámú szabadalom • Töltőaknás kazán családi házak, kommunális és egyéb létesítmények központi fűtéséhez

191355 6 nyíláson átjutó gáz és gőzkeverék csak egy része jut az áteresztő nyíláson át a tűztér­­be. Nagyobb része azonban újra visszaáram­lik a tóltőaknába növelve a lecsapódás mér­tékét- Mivel a- rostély keresztmetszet na­gyobb része fölötti teret a töltóakna foglalja el, így az a valószínűség áll fenn, hogy a rostélyon keresztüláramló gáz és gőzkeverék egy része is erre a sorsra jut. Az alsó nyí­lás kialakítása egyben azt is jelenti, hogy a nyilás(ok)nál kisebb szemcséjű tüzelőanyag­­-részek elégés nélkül a hamutérbe jutnak. További hátránya, hogy a rostélyon átjutó pára a rostélyfelületet lehűti, melyet kizáró­lag akkor célszerű alkalmazni, ha alacsony hamuolvadáspontú briketteket kell eltüzelni, mivel ez esetben a salak granulálódását segí­ti elő. (Dr. Reményi Károly: Korszerű kazán­­berendezések. Műszaki Könyvkiadó. 1977. 56. oldal). Minden egyéb esetben a rostélyíelület és az égési zóna lehűtése célszerűtlen. A találmány célkitűzése olyan kazán lét­rehozása, mely szerkezeti kialakításánál fog­va a korrózlv gázokat és gőzöket a töltóak­­nából tökéletesen eltávolítja, megakadályozva azok lecsapódását, korróziós hatását, a tüze­lőanyag vizesedését és lehetetlenné teszi az élő rostélyfelület és a tűzzóna lehűtését. A találmány töltőaknás kazán családi há­zak, kommunális és egyéb létesítmények köz­ponti fűtéséhez, töltőaknával, tűztérrel, ros­téllyal, salakeltávolitó mechanizmussal, füst­­gázelszívó aknával, melynek a töltóakna felső részén elrendezett célszerűen egy vagy több csőből összeállított elszívó szerve, a töltóak­­na szomszédságában ferdén elhelyezett tűz­­térben, vagy ahhoz csatlakozóan, a tűzzóna közvetlen közelében kiképezett, előnyösen a tűztér és a füstgázelszivó akna közötti elvá­lasztó tér belső részébe besüllyesztett, cél­szerűen csőszerű, a gáz, pára és a szekun­derlevegő tűztérbe való juttatására szolgáló bevezető szerve, az elszívó szervet és a be­vezető szervet legalább egy helyen összekö­tő, a kazánburkolaton kívül és/vagy azon belül levő átvezetője, a bevezető szerv egyik, vagy mindkét végéhez kapcsolódó szekunder levegő-szabályozó és bevezető szerve van. A találmányt ábráink segítségével ismer­tetjük, ahol az 1. ábra a kazán keresztmetszeti képe, a 2. ábra a kazán félnézet-félmetszeti ké­képe. A kazán az 1 töltóaknából, a 2 tűztér­­ból, a kettő között ferde elrendezésű célsze­rűen víztérrel ellátott 3 lángterelóből, a 4 tüzelőanyag csúszdából, melynek belsejében szintén célszerű vizteret kialakítani, az 5 rostélyból és ahhoz tartozó 6 salakeltávolitó mechanizmusból, a 7 Balaktérböl, a 8 füstgáz­elszivó aknából mint főrészekből áll. (1. áb­ra) A kazán tüzelőanyag-ellátása a 9 ajtón át történik, melyet szabályozható 10 nyílással látunk el. A tüzeléshez szükséges levegő na­gyobb részét képező primer levegőt a 11 primer levegő bevezetőn át biztosítjuk. A 2 tűztér és a 8 füstgázelszívó akna között olyan viztérrel ellátott 12 elválasztó teret képezünk ki, mely a 3 lángterelővei egy a 8 füstgázelszivó akna irányában ferdén szűkü­lő alakúra képezi a 2 tűzteret. A tüzelőanyag mennyiségét a 13 rétegvastagság-szabályozó­val szabályozzuk. Az 1 töltőakna felső részén helyezzük el a 14 elszívószervet, melyet célszerűen egy vagy több csőből alakítunk ki. A 2 tűztér­­ben, vagy ahhoz csatlakozóan a tűzzóna köz­vetlen közelében képezzük ki a gázok és gő­zök 2 tűztérbe való juttatására szolgáló 15 bevezető szervet, melynek legcélszerűbb ki­alakítása a 12 elválasztó térbe való be3üly­­lyesztése, csőből való kialakítása és a 2 tűz­térbe irányuló 16 fúvókákkal (furatok, külön betétek, stb) való ellátása. A 14 elszívó és a 15 beveztő szervet a 17 átvezető köti össze, melynek kialakítása és elrendezése igen vál­tozatos lehet. Legegyszerűbb a 2. ábrán lát­ható csöves kiképzés és a 18 kazán burkola­ton kívül való vezetés és közvetlen csatla­koztatás a 15 bevezető szervhez. Ez esetben a 15 bevezető szerv másik végén helyezhet­jük el a 19 szekunder levegő szabályzó és bevezető szervet. Az égés során az első fázisban a tüzelő­anyagból forró éghető gázok szabadulnak fel, melyek egy része az 1 tóltőaknába jut. Mivel minden tüzelőanyag több-kevesebb nedvessé­get tartalmaz, kötött, vagy szabad állapot­ban, ezért részben az 1 töltőaknába jutó gá­zok hőtartalma, részben az 1 tóltóaknát hatá­roló melegvizet tartalmazó falazatokból kapott hő hatására a tüzelőanyag nedvesség párává alakul és felfelé áramlik. Ezt az áramlást elő­segítjük a 2 tűztér .megszivásával", melyet célszerűen a 20 ventillátorral érünk el, de természetes huzatú kémény is alkalmazható. A 2 tűztér vákuumhatása a 15 bevezető szervben injektáló hatást eredményez, mely a 14 elszívó szervbe juttatja a gáz és gőz (pá­ra) keveréket, megakadályozva ezzel annak cseppfolyós halmazállapotúvá való alakulását- Az injektáló hatást fokozza a beáramló sze­kunder levegő is, melynek mennyiségét attól függően állítjuk be, hogy mennyi levegő kell a tökéletes égéshez és milyen a tüzelőanyag nedvességtartalma. Ez a nedvességtartalom határozza meg a 10 nyílás beállítandó ke­resztmetszetét is. Azzal, hogy a gáz és pára keveréket az égészónába juttatjuk azt érjük el, hogy a gáz és pára keverék teljes meny­­nyisége eltávozik, az éghető gáz elég, a pára disszociálódik, illetve eltávozik. Megakadá­lyozzuk, hogy az 1 tóltőaknába lehűlt és a szekunder levegővel tovább hűtött gáz és pára keverék az élő rostélyfelületet lehűtse. A találmány előnyösen alkalmazható nagy nedvességtartalmű tüzelőanyagok eltüzelésé­re, de bármely szemcsés (daraszén, koksz, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents