191950. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás professzionális rádióvevők nagyfrek túlfeszültség elleni védelmére
5 191950 6 idő kisebb legyen, mint az előbbi feszültséghez tartozó Tt idő. A találmány szerinti megoldás tehát azon alapul, hogy a védelem Tb idő alatt működésbe lép. A találmány lényege, hogy a rádió-vevő antennája átmenő szintmérőhöz csatlakozik, melynek egyenirányító kimenete komparátor egyik bemenetére van kötve, mig a komparátor másik bemenetére referencia egyenfeszültség jut, a komparátor kimenete - illesztő egységen át - csillapítót vezérel, mely az átmenő szintmérő és a védendő rádió-vevő közé van kötve. A találmány szerinti kapcsolás blokkvázlata a 4. ábrán látható. A védő-áramkört a 3 antenna és az 1 rádió-vevő közé kell szerelni. A 3 antenna segítségével vett jel a 7 átmenő szintmérőre kerül, (ez 10 MHz-nél nagyobb vételi frekvenciák esetén csúcsdetektor). Hozzá 8 aluláteresztő szűrő csatlakozik, (melynél az átviteli sáv kb. 1 MHz). A 8 aluláteresztő szűrő egyenfeszültségű kimenete a 10 komparátor egyik bemenetére csatlakozik. A 10 komparátor másik bemenetére a 11 referencia egység által szolgáltatott egyenfeszültség jut. A 10 komparátor a referenciafeszültséget meghaladó jelszintek esetén tiltó jelet az az utána következő 12 illesztő egységnek, (ez egy egyenfeszültség-erősítő), amelynek kimenő jele úgy vezérli az 1 rádió-vevő és a 7 átmenő szintmérő között elhelyezkedő 6 csillapító csillapítását, hogy az jelentősen megnő a védelem működése esetén. A 11 referencia egység a kezelő által beállított védelmi szintnek megfelelő feszültséget biztosit kimenetén a 10 komparátor számára. A csúcsdetektoros feszültségérzékelés csak kb. 10 MHz felett megfelelő. Ez alatt már olyan késleltetést okoz a védő-áramkör működésében, ami a rádió-vevő áramköreinek tőnkremenését eredményezné. Sok rádió-vevő működik azonban 10 MHz-nél alacsonyabb frekvenciákon, ezek védelméről is célszerű gondoskodni. A 10 MHz alatti védelem megvalósítható a 4. ábra szerinti kapcsolás kisebb módosításával: az abban szereplő blokkok műszaki paramétereinek megfelelő megválasztásával, illetve egy továbi blokk beépítésével. A 10 MHz alatti jeleket olyan 7 átmenő szintmérővel kell érzékelni, melynek kimenő jele egyenirányitott félszinusz formájú. Ehhez a 8 aluláteresztő szűrőnek 10 MHz-es határfrekvenciával kell rendelkeznie. A 8 aluláteresztő szűrő jele a 10 komparátorra jut és - ha a fél-szinuszok csúcsa meghaladja a beállított referencia - feszültség értékét - a 10 komparátor kimenetén impulzussorozat jelenik meg, (mely amplitúdóját célszerűen TTL szintűre kell választani). Az impulzusok rájutnak a 13 újrainditható monostabil multivibrátorra. Ennek a - védelem működésbe lépÓBe esetén - egyenfeszültségű kimenő jele - a 12 illesztő egységen át - alkalmas egyenfeszültségű jelet szolgáltat a 6 csillapító működtetéséhez. Abban az esetben, ha a védelemnek széles frekvencia tartományban (pl. 10 kHz.. ..1 GHz között) kell működnie, a 4. és 5. ábra szerinti kapcsolások összevonásával lehet megfelelő védő-áramkört kialakítani. Ebben a 7 átmenő szintmérő, a 8 aluláteresztő szűrő, a 9 előerősítő és leválasztó egység és a 10 komparátor két külön átviteli láncot alkot (a 10 MHz alatti, illetve feletti vivőfrekvenciákon való működéshez illeszkedően). A két átviteli lánc a 7. ábra szerin kapcsolódhat a 12 illesztő egységhez. Ezen látható, hogy a 10 MHz alatti és feletti frekvenciákhoz tartozó átviteli lánc jeleit 14 VAGY kapu egyesíti és juttatja a 12 illesztő egység bemenetére. Az alkalmazott 6 csillapító n-, vagy T- tag lehet. 10 MHz feletti frekvenciákhoz célszerűen pin-diódákat, 10 MHz alattiakhoz pedig FET-tranzisztorokat lehet alkalmazni. A 7. ábrán T-tagként kivitelezett csillapítót ábrázoltunk. A T-tag vízszintes ágát a 15 és 16 pin-dióda, a függőleges ágát a 17 pin-dióda képezi, mellyel sorosan kiskapacitású 18 kondenzátor kapcsolódik. Ez utóbbinak az a szerepe, hogy egyenáramúlag elválassza egymástól a T-tag vízszintes és függőleges ágait. Ilyen megoldás esetén a vízszintes ág ellenállás növekedésével, a függőleges ég ellenállása csökken (és megfordítva is), ez pedig a T- tag csillapításának fokozott változását eredményezi. A találmány szerinti megoldás előnyösebb az ismerteknél, mert: széles frekvencia-tartományban használható, beállítható a védendő feszültségérték, szabályozó áramköre gyors működésű (a kis időkonBtansú egyenirányitás és a gyors komparátor alkalmazása miatt), ezért a meghibásodási veszéllyel járó túlfeszültség csak igen rövid ideig juthat a védendő áramkörre és ezért meghibásodás nem fordulhat elő, teljesen automatikus a működése, a védelem a túlfeszültség megszűntével szintén megszűnik, a beállított védelmi szintnél kisebb nagyfrekvenciás vételi szintek esetén minimális mértékben befolyásolja a rádió-vevő működését (az érzékenységnél, bemeneti állóhullámviszonynál). SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Kapcsolási elrendezés professzionális rádió-vevők nagyfrekvenciás túlfeszültség elleni védelmére, azzal jellemezve, hogy a rádió-vevő (1) antennája (3) átmenő szintmérő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
