191937. lajstromszámú szabadalom • Harang

3 191937 4 A találmány tárgya harang alumíniumból illetve alumínium ötvözetből, amelynek hatá­rozott hangmagassága és hosszú utózengési ideje van. A harangokat már évezredek óta hasz­nálják zenei hangok keltésére, valamilyen esemény vagy idó jelzésére, továbbá zeneka­rokban a melódiát tagoló beütő vagy pontozó hangszerként. Az ismert harangok valóban idiofón hangszerként szolgálnak. A harang bonyolult, három dimenziós alakú lemeznek tekinthető, amely megüté6 hatására két dlmenzlójú rezgéseket végez. A két dimenzióban való rezgés során a két csomóvonal rendszer alakul ki, a hosszanti csomóvonalak rendszere és a kör csomóvona­lak rendszere. A hosszanti csomóvonal rendszer a ha­rang (függesztékén szabadon lelógó helyze­tében) függőleges hossztengelyét tartalmazó függőleges síkokban levő csomóvonalakból áll, amelyek a harang köpenyének alkotóival közel azonos alakúak. Ezek a hosszanti cso­móvonalak a harang köpenyét a kerület men­tén 4-12 zónára osztják. A hosszanti csomó­vonalak közül a rezgések legnagyobb ampli­túdója azon a csomóvonalon van, amelyik az ütő eszköztől, például nyelvtől az ütést kap­ja. A harangnak rezgés közbeni másik cso­móvonal rendszere a harang hossztengelyére merőleges síkokban a hossztengely mentén egymástól térközzel elválasztott kör csomóvo­nalakból áll, amely kör alakú csomóvonalak középpontjai a hossztengelyen vannak. A hosszanti és kör csomóvonalak helyén a harangköpeny rezgőmozgást gyakorlatilag nem végez. A hosszanti és kör csomóvonalak rezgési modusai szabadon kombinálódhatnak. A harangok a legnagyobb amplitúdójú rezgést az alsó széle, pereme végzi. A perem úgy tekinthető, mintha egy befogott rúdnak vagy lemeznek szabad széle volna. A rezgés, a hang a peremtől indul ki. A harang gya­korlatilag egészében rezeg, kivéve a megfo­gás helyét, amely fölül középen van. A megszólaló hang két részből áll. Először az .ütéshang ' jelenik meg. Ez rövid, fémes csengésű, határozott hangma­gasságú egyetlen hang. A harang hangjának az ütéshangot tekintik. Az ütéshang rövid idó után megszűnik, lecsengése nagyon gyors. Az ütéshang egy felhangsor rezi­­duuma, szubjektív alaphangja. Az ütéshangnak teljes elhalása előtt belép a harangköpeny kialakult rezgésálla­potával jellemezhető úgynevezett .zúgóhang', amely több hangú hangzat jellegű és lassan hal el. A zúgóhang több tagból áll, amelyek általában az alsóhang, az alaphang, a tere a quint és a fölső oktáv. Ezek közül az alsó­hang zeng legtovább, a többi aránylag gyor­san gyengül. A kétféle harang-hang kétféle hangzású. Ha az ütéshang nagymértékben fémes csen­gésű, ami sok nemharmónikus felhangot je­lent, akkor a hangmagasság bizonytalanná válhat. A zúgóhang lágyabb és halkabb. A fo­kozatos elhalás folyamán a hangzat egyre tisztul, a hangok (felhangok) sorban egymás után elhalnak, végül CBak az alsóhang zeng. A vázolt hangkép kizárólag a harang köpenyének kiképzési formájától függ. Sem az ütés erőssége, sem a harang anyagának összetétele nem befolyásolja, mert ezek csak a felhangok számát és erősségét szabályoz­zák. A jó minőségű harangtól azt kívánják meg, hogy a hangmagassága határozott, az utórezgési ideje pedig hosszú legyen. A ha­rangok előállítása szempontjából további kö­vetelmény, hogy gazdaságosan és könnyen legyenek elkészíthetők, akár egyedi darabo­kat, akár sorozatot kell előállítani. Az eddig ismert kialakítású harangok esetén nem lehet valamennyi előbbi követelményt egyidejűleg kielégíteni. Az ismert harangtipusoknál az ütéshang és zúgóhang alaphangjának összehangolása nehéz feladat. Ennek fő oka, hogy a harang köpenye két csomóvonal rendszer körül re­zeg, amely két csomóvonal rendszer gyakor­latilag egymásra merőleges és a csomóvonal rendszerek egymás környezetére nagymér­tékben hatnak. Számításokkal nem lehet a hangösszetételt előre meghatározni. A hangmagasságot főként a harang anyaga és átmérője határozza meg. A harang súlya természetesen arányos az átmérővel. Előnyös, ha az előirt, illetve kívánt hang­­magasságot minél kisebb átmérőjű és súlyú haranggal lehet elérni. A legkisebb átmérővel és súllyal arany anyaggal lehet az adott hangmagasságot biztosítani, majd - ennél na­gyobb súllyal és átmérővel - ezüstből. Az arany és ezüst anyag alkalmazása ezeknek magas ára következtében természetesen szó­ba sem jöhet. Az elérhető kis súly és kis átmérő szempontjából a szóba jöhető anyagok sorá­ban első a Cu + Sn összetételű bronz, az úgynevezett harangbronz, ezután a Cu + Zn összetételű sárgaréz, majd Cu + Si + Zn ősz­­szetételű szilíciumos rézőtvőzet, illetve szi­líciumos bronz anyag. Ezek még mindig drá­ga anyagok, melyeknek magas árát főként az okozza, hogy haranghoz való alkalmazásuk esetén ezeknek nagy tisztaságúnak kell len­ni. Például a harangbronz anyagba került néháriy század százalék aluminium már egy­­harmadára csökkenti az utózengési időket. A rézőtvőzet anyagok hibája az is, hogy a ha­rangoknak ezekből való öntése rendkívül hosszú időt igényel, gyakran hónapokat, le­gyen a harang több tonnás, akár kilós sú­lyú, ezenkívül gyakran előfordul, hogy hosz­­szú idő ttán elkészült harang hangzása meg sem közelíti azt, amit el akartak érni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents