191886. lajstromszámú szabadalom • Univerzális hajtószerkezet, elsősorban vitorlásdeszka úszótestéhez, ill. szobai edző vagy gyógyászati eszközhöz
>k et tő ső es a :li a a az 5. ábra szerint csatlakozik a 3 kereszttartó, amelynek két végére egy-egy rugalmas gumi vagy műanyag hengerf. re! megvalósított 4 támasztóelem van rögzítve. Ezek a rugalmas hengerek támaszkodnak fel az úszótest fedélzeti" részére, vagy szobai használat esetén közvetlenül g a padlóra. A 3 kereszttartó végeire csatlakoznak a „b” öldalszorítók, amelynek részleteit a 6. ábra mutatja be. Az üreges 3 kereszttartó végeibe betolhatók a „b” oldalszorító „bl” toldócsövei. A „bl”toldőcsővekegyik végén keresztirányú furatok, másik végén menetes vég- «q fejek találhatók. A „bl” toldócsőre illeszkedik a „b” oldalszorító „b2” vezető' része, amelyet a „bl” toldócső menetes végében levő „b3” stift elforgás ellen biztosít. Ugyancsak a „b2” vezető részben található a „b4” szorítócsavar. A „b” oldalszorító „b2” vezető része és a jg fügőleges „b5” csőszár között az összeköttetést a merevitést biztosító „bő” csomólemez adja. A függőleges „b5” csőszárra lehet a „b7” csavarral rögzíteni beállítható módon a rugalmas „b8” betéttel ellátott „b9” szorítópofát. A függőleges „b5” csőszár egyben az 5 kor- 20 mányiapát tengelyének csapágyazásául is szolgál. A 3 kereszttartó rögzítése az úszótestre úgy történik, hogy a „bl” toldócsöveket betoljuk a 3 kereszttartó végeibe megközelítőleg addig, amíg a „b9” szorítópofák nem érintik az ús/.ótest oldaléléit. Ebben a helyzetben a 25 „bl” toldócsöveket azok furatának egyikén és a 3 kereszttartó furatán áttolható 6 csappal rögzítjük. Ezt követően a „b9” szorítópofát rögzítjük a legmegfelelőbb helyzetben a „b7” csavar segítségével. A „b4” szorítócsavar behajtásával a „b9” szorítópofák ráfeszülnek az 30 úszótest oldaléleire és megfelelő szilárdságú kötést adnak mind oldalirányú, mind függőleges irányú elmozdulás ellen. Alkalmazható olyan szerkezeti megoldás is, amikor az egyik szorítópofa mereven kötődik a kereszttartóhoz, az űszótest szélességéhez való beállítási és ráfeszítés 35 a másik oldalról történik a fent leírt módon. Szobai használat esetén az oldalszoritókat nem kell felszerelni. Az 1. és 2. ábra szerinti két változatnál az alapvető különbséget az adja, hogy amíg az első változatnál a pedáltengely és a vízikerék tengelye azonosba második vál- 40 tozatnál a pedál tengely és a vízikerék tengelye között lánc. Hl. fogasszíj áttétel van kialakítva. Az első változat meghajtási elvét a 3. ábra szemlélteti. Az I hossztartó mellső végéhez csatlakozik a 6 pedáltengely 7 tartóvillája. A 7 tartóvilla két végébe tolható 45 be és rögzíthető a 6 pedáltengely, s egyben a 9 hajtott tengely csapágyazását biztosító 8 T-idom. A 9 hajtott tengelyre erősíthetők fel a vízikerekek, vagy szobai használatnál a két fékezhető 10 lendkerék. A 10 lendkerekek fékezésére a 8 T-idomokra felerősíthető 11 me- 50 revítő, a 12 fékszalag és a 13 feszítőcsavar szolgál. A 6 pedáltengely taposórészén helyezkednek el a két félből álló 14 pedálok, megfelelő, célszerűen vízkenésű vagy kenést nem igénylő műanyag csapágyazással. Ugyanilyen csapágyak vannak a 8 T-idom belsejében is. 55 A kézihajtást az teszi lehetővé, hogy a szerkezet ki van egészítve a kézi 15 hajtókarokkal,, amelyek az i hossztartóra támaszkodó 16 hajtókartengely körül clőre-hntra mozgathatók. A kézi 15 hajtókarok a 17 tolórudak segítségével kapcsolatba hozhatók a 14 pedá- ßo lókkal oly módon, hogy a 17 tolórudak végén levő villás 18 csatlakozókat rá lehet pattintani a 14 pedálok belső oldalán levő hengeres 14a nyúlványokra (7. és 9. ábra) vagy közvetlenül a 6 pedáltengelyre. Lábhajtás esetén a 17 tolórudakat célszerű a 14 pedá- 55 lókról levenni és a villás 18 csatlakozókat a 7 tartóvilla középső részén levő megfelelő átmérőjű hengeres 19 betétre rápattintani. Ebben az esetben a két 15 hajtókái egymás melletti helyzetben kimérevítődik és a kerékpár kormányhoz hasonlóan támaszként szolgál a lábhajtáshoz (az 1. ábra ezt a helyzetet mutatja). A 2. ábra szerinti kiviteli alak meghajtását a 7. ábra szemlélteti. A „c” vízikerék 20 hajtott tengelyét egy két félből álló 21 csőtartó fogadja magába megfelelő 30 csapágyazással (9. ábra). Az egyik 21 csőtartó belső végére van rögzítve elforgatható módon a lábpedált tartó 21a bak. A pedálszerkezet a kerékpárokhoz hasonlóan kerül beszerelésre, célszerűen vízkenésű vagy kenést nem igénylő csapágyazással, nem rozsdásodó alumínium és műanyag alkatrészek felhasználásával. Lánc helyett a fogazott szíj használata célszerű. A 20 hajtott tengelyre a két 21 csőtartó között a 9. ábra szerinti univerzális hajtómű van felszerelve, amely lehetővé teszi, hogy a 20 hajtott tengelyt a 40 fogazott szíjon át a 14 pedállal vagy a 25 racsnival ellátott „d”.húzószerkezettel forgassuk meg. Ez utóbbi biztosítja, hogy a szerkezetet mint gurulóüléses evezőpadot használjuk. A működést a 2. ábra, valamint a 7. és 9. ábrák szemléltetik. A 25 racsnis „d” húzószerkezet 24 dobjára vékony drótkötél vagy műanyag 22 zsinór van lelesévclvc. A 22 zsinór szabad vége a két kézi 15 hajtókart egymáshoz mereven rögzítő 23 csaphoz csatlakozik. A 15 hajtőkarok hátrahúzásakor a 22 zsinór lecsavarodik a 24 dobról. A 24 dob forgásakor keletkező forga lónyoma tek a 25 racsnin keresztül átadódik a 20 hajtott tengelyen szabadon elforgó 26 tárcsára. Ha a 20 hajtott tengely középrészén levő 27 kuplung olyan helyzetben van, hogy a 26 tárcsa kiálló 28 csapja illeszkedik a 27 kuplung megfelelő nyílásába, a 27 kuplung a 20 hajtott tengelyen átmenő 29 csap közvetítésével átadja a forgatónyomatékot a 20 hajtott tengelynek. A kézi 15 hajtókarok visszaengedésekor a 22 zsinór visszatekeredik a 24 dobra. Ehhez a torziós nyomatekot a 21 csőtartó megfelelő 31 kiszögeléséhez és a 24 dob peremébe csatlakozó spirálrugóval megvalósított 32 viszszatekerő rugó biztosítja. A 22 zsinór visszatekeredésckor a 25 ráesni szabadon fut, a „c” vízikcrckkcl ellátott 20 hajtott tengely az úszótest haladásától az eredeti irányba továbbforog. A kétállású kuplungszerkezet biztosítja, hogy a 25 racsnis „d” húzószerkezet működésekor a 14 pedál által hajtott 33 kerék szabadon forogjon a 20 hajtott tengelyen. Megfordítva, ha a „c” vizikeréket lábbal akarjuk meghajtani, a 34 váltókar elfordításával a 27 kuplung eltávolodik a 26 tárcsától és a pedálszerkezct hajtott 33 kerekével kerül kapcsolatba azáltal, hogy a 33 kerekből kiálló 35 csap becsúszik a 27 kuplung megfelelő nyílásába. Ebben a kapcsolóállásban a 14 pedálon kifejtett forgatónyomaték adódik át a 27 kuplungban levő útpálya és a 29 csap segítségével a „c” vízikerék 20 hajlott tengelyére. A 9. ábrán a pedálrendszer hajtott 33 kereke es a 26 tárcsa között látható inég egy 36 távtartó hüvely, amely — mivel a nyomaték átvitelére szolgáló 29 csap keresztül van vezetve rajta - együtt forog a 20 hajtott tengellyel. A kézi 15 hajtókarok ennél a változatnál is összekapcsolhatók a 17 tolórudak segítségével a 14 pedálokkal, vagyis a 17 tolórudak villás csatlakozói itt is rákapcsolhatok a 14 pedálok hengeres 14a nyúlványaira. A második
