191885. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektrohidraulikus szelepek vezérléséhez

1 191 885 2 A találmány tárgya eljárás és szerkezeti elrendezés egyenáramú elektromágnessel működtetett szelepek, kü­lönösen 3/2 utas elektrohidraulikus szelepek vezérlésére robbanásveszélyes munkahelyeken is alkalmazható, ön­biztosított teljesítmény tartományon belül, ahol a szele­pet egy rugóerő ellen dolgozó egyenáramú elektromág­nes kapcsolja az egyik helyzetből a másikba, és a mágnes gerjesztésének megszűnésekor rugó téríti vissza alaphely­zetbe. A találmány alapját képező problémát egy bányászat­ból vett példához kapcsolódva mutatjuk be. A bányászat­ban a lelőhelyek föld alatti, széles fronton végzett fejtésé­nél hidraulikus lépkedő ácsolategységeket használnak fel, amelyek egymás mellett felállítva a szabaddá vált fejtési térséget alátámasztják, és a fejtés előrehaladtával maguk­tól előrelépnek. Ehhez a lépkedő ácsolategységekben hidraulikus, hosszirányban állítható tárnok, mozgatóhen­gerek és egy sor további henger van elhelyezve, melyek az adott ácsolatkonstrukciónak megfelelően különböző funkciókat látnak el. Ezen hidraulikus tolódugattyús meghajtások nyomóközegellátása általában vezérlőszele­peken keresztül történik, melyeket hidraulikusan vagy elektromosan működtethető elővezérlő szelepek kapcsol­nak. Elektromos vezérléseknél a szelepek elektromos kapcsolómágneseit a különösen a mélyművelésű kőszén­bányákban állandóan fennálló sújtólégveszély miatt ún. ön biztosított áramkörökkel vezérlik. Az önbiztosított feszültséggel gerjesztett mágnesek azonban csak kis kapcsolóerőt fejtenek ki, ezért gondoskodni kell arról, hogy a szelepet kiindulási állásban tartó szeleperő a megfelelő értékre legyen beállítva. Minthogy a szelep kapcsolásához a meghúzás! fázisban mindig a teljes villa­mos teljesítményt kell felhasználni, egy önbiztosított áramkörrel egyidejűleg több elektromágnest nem lehet kapcsolni. Erre azonban gyakran szükség van a bányamű­velési üzemben. Ennek következtében több önbiztosí­­toít áramkörről kell gondoskodni, mely esetben az ön­biztosított áramkörök galvanikus elválasztásának költ­sége jelentős. Az 1 583 62í isz. angol szabadalmi leírás egy kis tel­jesítményű elektromágnessel működtetett miniatűr reed típusú szelepet ismertet, amely egy hosszú laprugóhoz erősített zárótesttel rendelkezik. Mivel a zárótest az áramlást közvetlenül befolyásolja, ezért ennél a megol­dásnál a szelep csak egy kitüntetett áramlási irányban működik megbízhatóan . Az ismertetett megoldás egy to­vábbi hátránya, hogy a működtető mágneserő a zárt sze­lepnél sem csökkenthető, mert a laprugó ereje azonnal nyitja a szelepet. Ezért több szelep egy áramkörről tör­ténő vezérlése nem megoldható. A találmánynak az a feladata, hogy olyan elrendezést hozzon létre, amellyel egyetlen önbiztosított áramkör­ben egy munkaeszköz több elektrohidraulikus szelepe egyidejűleg vezérelhető. A DIN EN 50020-as szabvány szerint önbiztosított az a védelem, amelynél a gépelemeket olyan kis energiá­val üzemeltetik, hogy még egy esetleges keletkező szikra energiája sem vezet a robbanó gázkeverék berobbaná­­sához. Egy normál és egy önbiztosított áramkör illesztését speciális korlátozókapcsolások, pl. úgynevezett Zener­­íiatároiók alkalmazásával biztosítják. Ezt a feladatot a legáltalánosabb értelemben egy olyan eljárással oldjuk meg, melynek során az elektro­mágnes tekercsére kapcsolt, egy F3 behúzó mágneserőt létrehozó feszültséget a szelep átkapcsolása után egy az F5 < F2 < (F5 + E4) < F3 összefüggést kielégítő értékre csökkentjük, ahol F5 a lecsökkenlctt feszültség melletti mágneséül, F2 az átkapcsolásnál előfeszített rugóban ható járu­lékos rugóerő, F4 a kapcsolási véghelyzetben a horgonyra ható, F5-tel azonos irányú remanenciaerő és F3 a teljes feszültség melletti mágneserő. Ennél az eljárásnál az önbiztosított teljesítmény­határon belül, tehát egyetlen, illetve ugyanazon önbiz­tosított áramkörre! töhb szelepet, különösen 3/2 utas elektrohidraulikus szelepet vezérelhet fink. A találmány szerinti eljárás célszerűen egy olyan szer­kezeti elrendezéssel valósítható meg, amclynclazelektro­­mágnes horgonya és a sz.eleptest közé egy rugalmasan összenyomható energiatároló erőátviteli elem van beik­tatva, és ahol az elektromágnes horgonyának lökethossz.a nagyobb mint a szeleptest lökethossza. A találmány szerinti szerkezeti elrendezés előnyösen kialakítható úgy is, hogy az erőátviteli elem egy az elektromágnes horgonya és a szelep szclcpteste közé be­iktatott, előfeszített pufferrngó. Ennél a kiviteli alaknál célszerű a purferrngót a szele­pet alaphelyzetbe visszatérítő szelcperőncl nagyobb erő­vel előfeszíteni, amelyet a puflcrrugó a szelep behúzott' állapotában tárol. A pufferrugó az elektromágnes horgonyának a sze­lepéit megtétele utáni továbbmozgatása által egy további járulékos rugóerővel van továbblVszilve. A találmányt az alábbiakban a mellekéit rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol 1. ábra az elektrohidraulikus szelep teljesítménydiag­­rammja, amelyen az F erő az S kapcsolási út függvényé­ben van feltüntetve, míg a 2. ábrán az elektrohidraulikus szelep szimbolikus képe látható. Az. 1. ábrán a felső jelleggörbe az elektromágnes telje­sítménygörbéjét ábrázolja, teljes feszültség mellett, alatta pedig a csökkentett feszültség melletti teljesítménygörbe van felrajzolva. Az elektrohidraulikus szelep kapcsolási folyamata ügy indul meg, hogy a 2. ábra szerinti 1 elektromágnest egy önbiztosított áramkör teljes elektromos teljesít­ménye gerjeszti. A kiindulási helyzetben a horgonyra ható kapcsolóerő csaknem nullával egyenlő. A mágnes­erő azonban a horgony löketévei egyre kíschhedő légres mellett gyorsan nő. A 3 3/2-utas szelep átkapcsol, mert a 2 pufferrugóban tárolt FI erő nagyobb, mint az. F6 sz.e­­leperő, amellyel a 3 3/2-utas szelepet a kiindulási hely­zetben, pl. a záróállásban tartjuk. Si kap,csolólökct után a horgony növekvő mágneserő mellett még egy S2 mara­­déklökettel tovább mozog. Minthogy a 2 pufferrugóban levő lágy rugó csak akkor kap további előfeszJtésf. ami­kor a 3 3/2-utas szelep a viszonylag rövid S2 maradek­­löketet is megtette, a zárót estre és a szelcpúlékre felvitt fajlagos felületi nyomás alig növekszik. A kapcsolási helyzetben a kapcsolási folyamat végen a horgony közvetlenül felfckszik a házra, és ekkor a mág­nes remanenciaerőt hoz létre. Ezután az önbiztosított áramkörnek a mágnestekercsre kapcsolt feszültségét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents