191873. lajstromszámú szabadalom • Vízadagolásra és gyökérzet levegőztetésre alkalmas virágcserép

1 191 873 2 A találmány tárgya a gyökérzet levegőztetésére és a viz szükség szerinti adagolására alkalmas virágtartó. A virág nevelésre használatos hagyományos virág­cserép kerek, alulról fölfelé kiszélesedő edény. Anyaga általában agyag, de az utóbbi évtizedben műanyagból is készül. A virágcserép funkcióját tekintve egy földtartó edénynek fogható fel, amelybe földet raknak és beleülte­tik a virágot. A virág öntözése úgy történik, hogy a cse­répben levő föld felületére ráöntik a vizet, amely felülről lefelé haladva gravitációs úton jut el a gyökérzethez. Ez a hagyományos öntözési mód kilúgozza, tömöríti a föld felső részét, amely levegőtlenné válik, gyakran csere­­pesedik és ez hátrányosan befolyásolja a növény fejlődé­sét. Vízigényes virágfajok esetében víztartó edényekbe helyezik a virágcserepet, amelyből a növény szükség sze­rint szívja fel a vizet. Az agyagból készült virágcserepek hátránya, hogy azokat nem lehet zománcanyaggal bevonni és díszesebbé, tartósabbá tenni, mert a kerámiazománc eltömíti a cse­rép pórusait, és ennek következtében nem kap levegőt a virág gyökérzete. A műanyagból készült virágcserepek­nek is az a fő hátrányuk, hogy falukon nem engedik át a gyökérlégzéshez szükséges levegőt. A jelenleg ismert és hagyományosnak tekinthető vi­rágcserepek hátránya tehát egy részt az, hogy az öntözés felülről oldható meg, az alulról történő vízbiztosításhoz* pedig külön edényre van szükség; másrészt a hagyomá­nyos cserepet nem lehet zománcanyaggal bevonni és ezáltal díszesebbé, tartósabbá tenni, mert ez akadályozza a gyökérlégzést. Ismert megoldás az, amikor két cserepet helyeznek egymásba, a belső cserépben van a virág, a külső cserép pedig díszes kivitelben készül és esztétikai hatása mellett víztartály céljára is szolgál. Ilyen megoldást tartalmaz a 2.107.962 sz. (A 01 G 9(24) angol szabadalmi leírás, amely elvileg egy vagy több, a növényt magába fogadó és külön álló edényből, illetve edényekből és egy alsó a folyadékot tartalmazó edényből áll. A felső edényben levő talaj egy külön be­épített közvetítő anyagon ún. kanócon keresztül nedve­­sedik alulról vagy felülről vagy kombinálva. Az alsó edényben egy közismert és vízszinttartó berendezés biz­tosítja az állandó vízszintet. Hasonló vízszinttartós, két külön álló, de funkcioná­láskor egybe rakott virágtartó edényt ismertet a 2.095.083 sz. (A. 10 G 27/00) szabadalmi leírás. Az alsó víztározó és vízszinttartó edény és a felső növényt be­fogadó edény között a nedvességáramlást szintén egy harmadik közvetítő anyag, az ún. kanóc beépítésével biztosítják. A növény levegő igényének döntő mértékű kielégítése a felső edény fenékrészén levő nyílás(ok)on keresztül történik. A 2.035.028 sz. (A 01 G 9/02) szabadalmi leírás ugyancsak két különálló, de funkcionáláskor egybe­rakott virágtartót ismertet, amelynél a felsőben levő talaj és az alul levő víztározó edény közötti kapcsolatot alul­ról egy harmadik elem az ún. kanóc biztosítja a felső edénybe építve. Virágtartó ládaként történő használat­kor, egy további az edényeket összefogó tartó került ki­alakításra. Ugyancsak egy felső, a növényt magába fogadó és egy alsó, a folyadékot tartalmazó edény leírását tartalmazza a 2.030.037 sz (A 01 G 27/00) angol szabadalmi leírás, amelynél a fentiekhez hasonlóan szintén egy harmadik elem az ún. kanóc biztosítja a felső edényben levő növény talajának nedvesítését. A kanócon keresztüli nedvesítést segíti a felső edény alján elhelyezett üreges szemcsék és a kanóc végeit összefogó áteresztő cső, amely egyben a kanócnak a kiesés elleni rögzítését is ellátja. Ezen leírások tartalmából látható, hogy a többszörö­sen összetett edények, ill. edénycsoportok több külön­álló részből tevődnek össze, amelyek vízellátását minden esetben az edényhez vagy edénycsoporthoz csatlakoz­tatható alsó víztározó edény biztosítja egy közbeiktatott elemen az ún. kanócon keresztül, alsó, vagy alsó-felső kombináció alkalmazásával: A találmány célja a hagyományos és a korszerűbb megoldások egyes műszaki és egyben gazdasági hátrá­nyainak kiküszöbölésével olyan egymás melletti, egybe­épített és többszörösen osztott terű virágtartó edény ki­alakítása, amelyben a növény a fejlődéséhez szükséges vizet - és döntően a levegőt is — az oldalt levő térből, oldalirányból kapja és amely edény külső fala csupán a külső környezet- ill. térelhatárolására szolgál, tehát tet­szés szerint víz és levegő át nem eresztő anyagból készít­hető, amelybe, illetve amelyhez fixen rögzítve beépítésre kerülnek a víz és levegő számára egyaránt átjárható, ill. áteresztő válaszfalak, amelyek legalább három elkülönít­hető és önálló funkciót ellátó részre osztják az edényt. A legalább három egymás melletti részre osztott, de egybeépített virágtartó belső terébe ültethető a növény, illetve virág, a víz és levegő számára egyaránt átjárható vízáteresztő válaszfalak által elkülönített oldalsó terek adott esetben váltakozva a növény öntözésére, illetve a gyökérzet levegőztetésére szolgálnak. A virágtartó edény­nél az oldalsó tereket elválasztó víz és levegő számára egyaránt átjárható válaszfalon keresztül oldalirányból történik a belső tér nedvesítése és levegő ellátásának biz­tosítása. A találmány szerinti virágtartó külső fallal határolt belső terében tehát legalább két vízáteresztő válaszfal van, a vízáteresztő válaszfalakkal és adott esetben a virág­tartó külső falával határolt belső tartályban helyezkedik el a növényt tartó és tápláló föld, és a belső tartályt közrefogják a vízáteresz tő válaszfalakkal és a virágtartó külső falával határolt, vízadagolásra és levegőztetésre szolgáló oldalsó adagoló tartályok. A találmány szerinti virágtartó alakja különféle - például virágcserép, vagy virágláda formájú - lehet. A vízáteresztő válaszfalak száma legalább kettő, de tetszés szerint lehet több is. A vízáteresztő válaszfalak vagy valamely porózus anyagból, vagy perforálással ké­szülhetnek. A vízáteresztő válaszfal vízadagoló funkcióját tekint­ve úgy működik, hogy az abban levő hajszálcsöveken keresztül a föld magába szívja a vizet, de kellő duzzadás után képes zárni, illetve tönüteni azokat. Amikor a föld nedvessége a növény párologtatása és egyéb hatásokra csökken, akkor a föld ismét vizet szív magába a vízát­eresztő falon keresztül. A levegőadagolás is hasonló elveket követve működik. Ha a talaj nedvességtartalma csökken, akkor a póruslér­­fogat nő, és a vízáteresztő válaszfalon keresztül levegő jut a gyökérzónába. Ha viszont a talaj nedvessége növek­szik, a pórusok telítődnek vízzel, és kiszorítják a levegőt. Ez a váltakozó folyamat részben automatizálja a víz és a levegő adagolását és ennek eredményeként a növény optimális fejlődését. A találmány szerinti virágtartó a hagyományos virág­5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents