191873. lajstromszámú szabadalom • Vízadagolásra és gyökérzet levegőztetésre alkalmas virágcserép
1 191 873 2 A találmány tárgya a gyökérzet levegőztetésére és a viz szükség szerinti adagolására alkalmas virágtartó. A virág nevelésre használatos hagyományos virágcserép kerek, alulról fölfelé kiszélesedő edény. Anyaga általában agyag, de az utóbbi évtizedben műanyagból is készül. A virágcserép funkcióját tekintve egy földtartó edénynek fogható fel, amelybe földet raknak és beleültetik a virágot. A virág öntözése úgy történik, hogy a cserépben levő föld felületére ráöntik a vizet, amely felülről lefelé haladva gravitációs úton jut el a gyökérzethez. Ez a hagyományos öntözési mód kilúgozza, tömöríti a föld felső részét, amely levegőtlenné válik, gyakran cserepesedik és ez hátrányosan befolyásolja a növény fejlődését. Vízigényes virágfajok esetében víztartó edényekbe helyezik a virágcserepet, amelyből a növény szükség szerint szívja fel a vizet. Az agyagból készült virágcserepek hátránya, hogy azokat nem lehet zománcanyaggal bevonni és díszesebbé, tartósabbá tenni, mert a kerámiazománc eltömíti a cserép pórusait, és ennek következtében nem kap levegőt a virág gyökérzete. A műanyagból készült virágcserepeknek is az a fő hátrányuk, hogy falukon nem engedik át a gyökérlégzéshez szükséges levegőt. A jelenleg ismert és hagyományosnak tekinthető virágcserepek hátránya tehát egy részt az, hogy az öntözés felülről oldható meg, az alulról történő vízbiztosításhoz* pedig külön edényre van szükség; másrészt a hagyományos cserepet nem lehet zománcanyaggal bevonni és ezáltal díszesebbé, tartósabbá tenni, mert ez akadályozza a gyökérlégzést. Ismert megoldás az, amikor két cserepet helyeznek egymásba, a belső cserépben van a virág, a külső cserép pedig díszes kivitelben készül és esztétikai hatása mellett víztartály céljára is szolgál. Ilyen megoldást tartalmaz a 2.107.962 sz. (A 01 G 9(24) angol szabadalmi leírás, amely elvileg egy vagy több, a növényt magába fogadó és külön álló edényből, illetve edényekből és egy alsó a folyadékot tartalmazó edényből áll. A felső edényben levő talaj egy külön beépített közvetítő anyagon ún. kanócon keresztül nedvesedik alulról vagy felülről vagy kombinálva. Az alsó edényben egy közismert és vízszinttartó berendezés biztosítja az állandó vízszintet. Hasonló vízszinttartós, két külön álló, de funkcionáláskor egybe rakott virágtartó edényt ismertet a 2.095.083 sz. (A. 10 G 27/00) szabadalmi leírás. Az alsó víztározó és vízszinttartó edény és a felső növényt befogadó edény között a nedvességáramlást szintén egy harmadik közvetítő anyag, az ún. kanóc beépítésével biztosítják. A növény levegő igényének döntő mértékű kielégítése a felső edény fenékrészén levő nyílás(ok)on keresztül történik. A 2.035.028 sz. (A 01 G 9/02) szabadalmi leírás ugyancsak két különálló, de funkcionáláskor egyberakott virágtartót ismertet, amelynél a felsőben levő talaj és az alul levő víztározó edény közötti kapcsolatot alulról egy harmadik elem az ún. kanóc biztosítja a felső edénybe építve. Virágtartó ládaként történő használatkor, egy további az edényeket összefogó tartó került kialakításra. Ugyancsak egy felső, a növényt magába fogadó és egy alsó, a folyadékot tartalmazó edény leírását tartalmazza a 2.030.037 sz (A 01 G 27/00) angol szabadalmi leírás, amelynél a fentiekhez hasonlóan szintén egy harmadik elem az ún. kanóc biztosítja a felső edényben levő növény talajának nedvesítését. A kanócon keresztüli nedvesítést segíti a felső edény alján elhelyezett üreges szemcsék és a kanóc végeit összefogó áteresztő cső, amely egyben a kanócnak a kiesés elleni rögzítését is ellátja. Ezen leírások tartalmából látható, hogy a többszörösen összetett edények, ill. edénycsoportok több különálló részből tevődnek össze, amelyek vízellátását minden esetben az edényhez vagy edénycsoporthoz csatlakoztatható alsó víztározó edény biztosítja egy közbeiktatott elemen az ún. kanócon keresztül, alsó, vagy alsó-felső kombináció alkalmazásával: A találmány célja a hagyományos és a korszerűbb megoldások egyes műszaki és egyben gazdasági hátrányainak kiküszöbölésével olyan egymás melletti, egybeépített és többszörösen osztott terű virágtartó edény kialakítása, amelyben a növény a fejlődéséhez szükséges vizet - és döntően a levegőt is — az oldalt levő térből, oldalirányból kapja és amely edény külső fala csupán a külső környezet- ill. térelhatárolására szolgál, tehát tetszés szerint víz és levegő át nem eresztő anyagból készíthető, amelybe, illetve amelyhez fixen rögzítve beépítésre kerülnek a víz és levegő számára egyaránt átjárható, ill. áteresztő válaszfalak, amelyek legalább három elkülöníthető és önálló funkciót ellátó részre osztják az edényt. A legalább három egymás melletti részre osztott, de egybeépített virágtartó belső terébe ültethető a növény, illetve virág, a víz és levegő számára egyaránt átjárható vízáteresztő válaszfalak által elkülönített oldalsó terek adott esetben váltakozva a növény öntözésére, illetve a gyökérzet levegőztetésére szolgálnak. A virágtartó edénynél az oldalsó tereket elválasztó víz és levegő számára egyaránt átjárható válaszfalon keresztül oldalirányból történik a belső tér nedvesítése és levegő ellátásának biztosítása. A találmány szerinti virágtartó külső fallal határolt belső terében tehát legalább két vízáteresztő válaszfal van, a vízáteresztő válaszfalakkal és adott esetben a virágtartó külső falával határolt belső tartályban helyezkedik el a növényt tartó és tápláló föld, és a belső tartályt közrefogják a vízáteresz tő válaszfalakkal és a virágtartó külső falával határolt, vízadagolásra és levegőztetésre szolgáló oldalsó adagoló tartályok. A találmány szerinti virágtartó alakja különféle - például virágcserép, vagy virágláda formájú - lehet. A vízáteresztő válaszfalak száma legalább kettő, de tetszés szerint lehet több is. A vízáteresztő válaszfalak vagy valamely porózus anyagból, vagy perforálással készülhetnek. A vízáteresztő válaszfal vízadagoló funkcióját tekintve úgy működik, hogy az abban levő hajszálcsöveken keresztül a föld magába szívja a vizet, de kellő duzzadás után képes zárni, illetve tönüteni azokat. Amikor a föld nedvessége a növény párologtatása és egyéb hatásokra csökken, akkor a föld ismét vizet szív magába a vízáteresztő falon keresztül. A levegőadagolás is hasonló elveket követve működik. Ha a talaj nedvességtartalma csökken, akkor a póruslérfogat nő, és a vízáteresztő válaszfalon keresztül levegő jut a gyökérzónába. Ha viszont a talaj nedvessége növekszik, a pórusok telítődnek vízzel, és kiszorítják a levegőt. Ez a váltakozó folyamat részben automatizálja a víz és a levegő adagolását és ennek eredményeként a növény optimális fejlődését. A találmány szerinti virágtartó a hagyományos virág5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2
