191872. lajstromszámú szabadalom • Sodronyszerkezet villamos légvezetékhez

1 191 872 2 A találmány tárgya sodronyszerkezet villamos légvezetékhez, elsősorban kisfeszültségű és közép­­feszültségű hálózatokhoz, amelynek alumínium ve­zető^ több rétegben, egy-egy rétegen belül menet­­szerűen sodorva helyezkednek el. A találmány szempontjából alumínium alatt mind ötvözött, mind ötvözetlen alumíniumot értünk. A találmány ismertetése előtt szükséges néhány olyan fogalmat definiálni, amelyek tartalmát nem egészen egységesen értelmezik. E fogalmak szerepe a találmány célkitűzésének, valamint magának a találmánynak az ismertetése szempontjából elen­gedhetetlen, illetve a találmány magyarázata a fo­galmak nélkül nehezen volna lehetséges. Először a sodrony tömörségét kell meghatároz­ni. Egy sodrony tömörsége mellett a sodronyban levő vezetők keresztmetszetei összegének és a sod­rony-keresztmetszet burkolókőre területének há­nyadosát kell érteni. Ebből a meghatározásból lát­ható, hogy ha egy adott sodronynál a sodrony­­keresztmetszet burkolókörét csökkentjük, akkor tulajdonképpen növeltük a sodrony tömörségét. A sodrony fajlagos ellenállása alatt az egységnyi hosszú sodrony villamos ellenállását kell érteni. Ezt a fogalmat nem szabad összetéveszteni a sodrony anyagának fajlagos vezetőképességével, ill. ellenál­lásával. Pontosabban meghatározva tehát a sod­rony fajlagos vezetőképessége a kész sodrony egy­ségnyi hosszú — általában 1 km hosszú — darabjá­nak villamos vezetőképessége. A sodrony fajlagos ellenállása pedig a fajlagos vezetőképesség recipro­­ka. A sodrási tényezőt kell még magyarázni, amely alatt olyan - viszonyt (hányadost) értünk, ahol a d h a sodrony egy huzaljának menetemelkedését je­lenti, a d pedig a sodrony-keresztmetszet burkoló­körének átmérőjét. E meghatározásból látható, hogy egy adott sodronynál — egyébként változat­lan tulajdonságok mellett - a sodrony huzaljainak menetemelkedése ha nő, akkor nő a sodrási tényező is. Ugyanakkor, ha egyébként változatlan egyéb adatok mellett növeljük a sodrony-keresztmetszet burkolókörének átmérőjét, akkor a sodrási tényező csökken. A sodronyokkal szemben támasztott alapvető követelmények között szerepel a minél kisebb fajla­gos ellenállás. Itt a fajlagos ellenállás alatt a sod­rony fajlagos ellenállását kell érteni és nem a sod­rony anyagának fajlagos ellenállását. Továbbá a könnyű és olcsó gyárthatóság, valamint a kellő mechanikai szilárdság. Újabban egyre jobban előtérbe kerül az az igény, hogy a régi sodronyok kicserélése esetén az új sod­ronyok nagyobb villamos teljesítmény átvitelére legyenek képesek, de ennek ellenére lehetőleg a régi sodronyt kiszolgáló létesítmények és eszközök - oszlop, szigetelő-tartó, szigetelő, rögzitők — közül minél több az új sodronyhoz is alkalmazható le­gyen. Villamos távvezetékek céljára szolgáló sodro­nyok között megkülönböztethető két csoport, ab­ból a szempontból, hogy a mechanikai igénybevéte­lek felvételére van-e a sodronyban acél mag, vagy nincs. Acél-alumínium- sodrony ismerhető meg pl. a 28 35 253 számú DE-PS-ből. Ennél a sodronyszer­kezetnél az acél mag pászmákból áll; az acél magot alumínium burkolat veszi körül; amelyben elemi szálakból alkotott pászmák vannak több rétegben. Az ilyen szerkezetű sodrony tömörített formában is megfelelően hajlékony és a korróziónak is jól ellenáll. Viszont meglehetősen drága. Ezért különö­sen olyan helyen szokták alkalmazni, ahol a me­chanikai és korróziós hatások jelentősek, pl. ten­gerpartok mellett. A villamos távvezetékek céljaira szolgáló ismert sodronyok jellemző tulajdonsága, hogy a sodrony egyes rétegeiben a menetemelkedés ellentétes irá­nyú és esetleg ellentétes mértékű. Az ellentétes mér­téket egymástól eltérő értékként kell érteni. Egy másik jellegzetessége az ismert sodronyszerkezetek­­nek, hogy az egész sodronyban általában azonos átmérőjű és anyagú huzalokat alkalmaztak és ezek a huzalok a kész sodronyban is többé-kevésbé kör­­keresztmetszetüek voltak. Egy ismert sodronyszer­kezetet szemléltet keresztmetszetben az 1. ábra. En­nél az ábránál egy K központi vezető körül két rétegben helyezkednek el az 1 és 3 vezetők. Látha­tó, hogy az I első rétegben hat vezető foglal helyet és az e körül levő II második rétegben tizenkét vezető van. Az 1. ábrán feltüntettük azt a 2 burko­lókört, ami a sodrony keresztmetszetének elvi bur­kolókőre. Az ismert sodronyszerkezetek egy sajátos példája ismerhető meg a 37 60 093 számú US PS-ből. Ennél a sodronyszerkezetnél az egyébként szokásos hu­zalszámokat alkalmazzák az egyes rétegekben. így a belülről első rétegben hat huzal van és minden további rétegben hattal több ér található mint a korábbi rétegben. Ez a sodronyszerkezet viszont kizárja, hogy a sodrási irány valamint a menetemel­kedés az egyes rétegekben azonos legyen. Emiatt a következőkben tárgyalt hátrányokkal kell számol­ni. A most tárgyalt példakénti sodronyszerkezetet egyébként - geometriai törvényszerűségek miatt csak úgy lehet elkészíteni, ha minden rétegben azo­nos a vezetők keresztmetszete. Az ismert sodronyszerkezeteknél az előbbiekben említett sodrási körülmények és adottságok folytán az egy rétegben szomszédos 1 ill. 3 vezetők vala­mint a szomszédos rétegek 1 és 3 vezetői, ha egyál­talán egymással érintkeznek, akkor pontszerű az érintkezés azok között. Az ilyen elrendezési forma több szempontból is káros. Egyrészt káros azért, mert a sodrony tömörsége kicsi. Úgy is lehetne mondani, hogy túl levegős a sodrony, ami azt jelen­ti, hogy egy sodrony bizonyos fajlagos vezetőképes­ségéhez viszonylag nagy a sodrony névleges átmé­rője, ami a keresztmetszeti 2 burkolókör átmérőjét jelenti. Az ismert sodronyszerkezetek javítási szándéka azt jelentheti, hogy a sodrony tömörségének meg­változtatásához egyrészt a sodrony szerkezetén kell változtatni, másrészt ha a sodrony fajlagos vezető­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents