191858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil plurilamelláris vesiculumok előállítására
1 191 858 2 got kapszulázunk. MLVs esetén a beépített vizes fázis mennyisége a 10%-ot nem haladja meg. Az amfipatikus lipidek túlnyomó többsége képezheti az SPLVs összetevőit. Alkalmas hidrofilcsoportok lehetnek egyebek között a foszfát, a karboxil, a szulfát és az aminocsoportok. Alkalmas hidrofób csoportok lehetnek egyebek között, de nem kizárólag a telített és telítetlen alifás szénhidrogéncsoportok, ahol az alifás csoportok legalább egy aromás és/vagy cikloalifás csoporttal lehetnek szubsztituálva. Az előnyösen alkalmazható amfipatikus vegyületek a foszfolipidek, és az azokkal szorosan azonos kémiai szerkezetű molekulák. Ilyen molekulák egyebek között a lecitin,a foszfatidiletanolamin, a lizolecitin, a lizofatidiletanolamin, a foszfátidilszerin, a foszfatidilinozitol, a sfingomielin, a kardiolipin, a foszfátidinsav és a cerebrozidok. Az SPLVs előállítására alkalmazható lipidek egyebek között a foszfolipidek, közöttük a természetes lecitinek, (tojás lecitin vagy szójabab lecitin) és a szintetikus lecitinek, így a telített szintetikus lecitinek (például dimirisztoilfoszfátidilkolin, vagy dipalmitoil-foszfatidilkolin vagy disztearoilfoszfatidilkolin) és a telítetlen szintetikus lecitinek (például dioloil-foszfatidilkolin vagy dilinoloilfoszfatidilkolin). Az SPLV kettősrétegek valamely szteroid komponenst, így koleszterolt, komprosztannolt, kolesztanolt, kolesztánt és hasonló vegyületeket tartalmazhatnak. Savas hidrofilcsoporttal rendelkező vegyületek (foszfátcsoport, szulfát csoport, stb.) alkalmazása esetén a kapott SPLV anionos lesz; bázisuk csoportok így aminocsoportok felhasználásával kationos liposzómákat kapunk; polietilénoxi vagy glikolcsoportok felhasználása neutrális liposzómákat eredményez. Az SPLV mérete széles határok között változik. Ez a tartomány 500 nm és 10 000 nm között, általában 1000— 4000 nm között van. Számos biológiailag aktív vegyület SPLV-be építhető (a beépítés alatt a vizes részbe vagy a membrán kettősrétegbe történő bejuttatást értjük). Ilyen vegyületek egyebek között a nukleinsavak, a polinukleotidok, antibakteriális vegyületek, antivirális vegyületek, antifungális szerek, parazitaellenes vegyületek, tumorgátló vegyületek, fehérjék, toxinok, enzimek, hormonok, neuro transzmitterek, glukoproteinek, immunoglobulinok, immunomodulátorok, színezékek, radionyomjelzők, radio-opaque vegyületek, fluorescens anyagok, poliszacharidok, sejtjei receptor kötő molekulák, antiinflammatoriumok, glaukoma kezelésére alkalmas szerek, midriatikus vegyületek, helyi érzéstelenítők, stb. Az SPLV-t például az alábbiak szerint állíthatjuk elő: 50 mikromól foszfolipidet 5 mikrogramm BHT-t (butilezett hídroxitoluol) tartalmazó 5 ml térfogatú dietil-éterhez adunk, majd 0,3 ml térfogatú a kapszulázandó biológiailag aktív anyagot tartalmazó vizes fázist adagoljuk. A kapott oldatot, mely a beépített hatóanyagot és a beépített lipidet tartalmazza az oldószer túlnyomó többségének eltávolítása céljából inert gázzal átmossuk, ultrahanggal kezeljük. Ily módon eljárva a BHT-nek a vesiculomokban történő beépülése miatt stabil SPLV-t kapunk. Az Eur. J. Biochem. 121:475-482 1982 (Lenk és munkatársai) irodalmi hely antitestek 5 liposzóma kapszulázásáról számol be ultrahangos kezelés és bepárlás útján, a bepárlást oly módon végezve, hogy az oldószert koleszterolt és foszfatidilkolint tartalmazó kloroform/éter és vizes fázis rendszerről távolítják el, de nem rész- 10 létezi a vizes fázisban visszamaradt lipid menynyiségét. Az SPLV határozottan eltér tulajdonságaiban más liposzómáktól, melyek egy vagy több lamellát tartalmaznak (például SUV és RÉV). Frakci- 15 on ált kifagyasztásos elektromikroszkópos vizsgálatok mutatják, hogy az SPLV készítmények lényegében teljesen mentesek SUV-től, REV-től, azaz a vésiculomoknak 20%-nál kisebb része unilamelláris. Ezek a szerkezetek azonban elektro- 20 mikroszkópos technikával az MLV-től nem különböztethetők meg, bár számos fizikai tulajdonságukban eltérnek. Az alábbiakban részletesen összevetjük az SPLV és MLV közötti különbségeket. 25 Az SPLV tárolási stabilitása A lipid vesiculum stabilitása azt mutatja, hogy egy hosszabb időtartam alatt a vesiculum zárt 30 ürege mennyire képes elkülönülni a külső környezettől. Valamely lipid vesiculum akkor használható fel kiválóan, ha a tárolás során stabilnak bizonyul. Az alkalmazás szempontjából azonban az is igen fontos tényező, hogy a fel- 35 használás során a vesiculum milyen lassan adja le a belső tartalmát. Más alkalmazási szempontok szerint igen lényeges, hogy az adagolás után, amíg a hatási területet el nem érte, a vesuculum intakt maradjon. Kísérleteink azt mutatják, hogy 40 ezeknek a követelményeknek az SPLV megfelel, az MLV azonban nem. A vesiculumok bomlását két tényező okozza. Az egyik ilyen tényező a lipidek auto-oxidációja, melynek során azok szénhidrogén láncai peroxi- 45 dókat képeznek, melyek a kettősréteget instabillá teszik. Ez az oxidáció antioxidánsok, így butilezett-hidroxi-toluol (BHT) adagolásával azonnal megszüntethető. A vesiculumok bomlását okozhatja a környezetből valamely olyan 50 szer , mely a lipidek kettősréteg szerkezetét megbontja, ugyanakkor a membránon pórust fejleszt ki. A lipid vesiculum készítmények kezdetben fehér színűek. Auto-oxidáció hatására a készít- 55 mény elszíneződik (barnul). Az MLV és SPLV készítményeket összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy bár előállításuk során ugyanazokat a lipid és vizes komponenseket használjuk, az MLV egykét héten belül elszíneződik, míg az SPLV leg- 60 alább két hónapon keresztül fehér színű marad. Ezeket a megfigyeléseket vékonyréteg kromatográfiás vizsgálatok is alátámasztják, melyek azt jelzik, hogy a lipid bomlástermékek nem az SPLV-ből, hanem az MLV-ből származnak. 65 Abban az esetben, ha mindkét készítményt 5
