191858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil plurilamelláris vesiculumok előállítására
191 858 2 váltotta halálhoz vezethetnek. A szem fertőzéseit emberen és állaton egyaránt egyebek között az alábbi baktériumok okozzák: Clostridium spp., Corynebacterium spp., Leptospira spp., Moraxella spp., Mycobacterium spp., Neisseria spp., Propionibacterium spp., Proteus spp., Pseudomonas spp., Serretia spps., E. Coli spp., Staphylococcus spp., Streptococcus spp. és baktériumszerű mikroorganizmushoz, így a Mycoplasma spp. és a Rickettsia spp. Az állatok és emberek egyaránt lehetnek bacilusgazdák azaz a fertőzéseket egymásra átterjeszthetik. A fenti bakteriális infekciók antibiotikumos kezelése hosszadalmas és kellemetlen a kezelés gyakorisága — esetenként 20 percenkénti beavatkozás — és a szövetek nem kívánt magas antibiotikum koncentrációja miatt. A hosszabb kezelés számos okból nehézségekbe ütközik. A szemszövet felszínén a fertőző mikroorganizmusok sok esetben igen rezisztensek az antibiotikum aktivitással szemben. Lokális antibiotikum adagolás a gyógyszer gyors eltávozását eredményezi a szemből és változó kontakt időket eredményez. Általános szabály, hogy a szemfertőzéseket teljes mértékben kell kezelni, mivel a visszamaradt fertőzések reinfekciót okozhatnak könnyelválasztás során, és a fertőzési ciklus ismét beindul. Sok esetben a terápiás gyógyszerkoncentrációk — az infekciók eliminálásához szükséges gyógyszermennyiség — látáscsökkenéshez és bizonyos esetekben teljes vaksághoz vezetnek. A háziállatok ilyen betegségei millió dolláros veszteségeket okoznak évente. Az ilyen fertőzések megfékezésének egyetlen potenciális lehetősége a fertőzések nyújtott terápiája és karantén alkalmazása. Az alábbi kísérletekben M. bovis-sal fertőzött szem glicerinben oldott szabad antibiotikummal és SPLV-be zárt antibiotikummal történt kezelés hatékonyságát hasonlítjuk össze, illetve értékeljük. A M. bovis szarvasmarhákon keratoconjunctivitis-es fertőzést okoz (rózsaszín szem). A betegség blepharospasmussal, lacrimatio-val, conjunctivitis-el, a corneális látás és ulceratio különböző fokozataival jellemezhető. Felnőtt szarvasmarhákban enyhe étvágycsökkenés és tejhozamcsökkenés következik be. Bár számos, antibiotikum a M. bovis kezelésében hatékony, a kezelést korán és többször ismételten helyileg vagy szubconjuctivális injektálással kell végrehajtani. A fentiekben leírtaknak megfelelően a terápiás anyag hatékonysága, hatásideje és hatásmódja nyújtott. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti terápiás rendszerekkel történő egyszer vagy kétszer végrehajtott kezelés ilyen fertőzésekre hatékony, szemben a közönséges antibiotikumokkal végrehajtott kezelés elégtelen eredményével. A szokásos módon végzett antibiotikum terápia elégtelen, mert a szemben infekciók maradnak vissza, melyek újrafertőzik a szemet, új fertőzési ciklus alakul ki, és a fertőzés teljesen csak az antibiotikum terápia többszöri megismétlésével küzdhető le. Egerek keratoconjunctivitis-es fertőzésének kezelése 160 C 57 fekete egeret nyolc csoportra osz- 5 tottunk. Mindegyik csoport fele mindkét szembe U.V. besugárzást kapott a szaruhártya-elégtelenség kialakítására. Ezután valamennyi állat jobb szemét M. bovis-sal fertőztük oly módon, hogy a szemben a baktérium-koncentráció 1 x 10< le- 10 gyen. 24 órás inkubálás után valamennyi állatnál vizsgáltuk a szaruhártya opálosodás fokát. Nyolc csoportot az alábbi módon mindegyik szemen lokáüsan kezeltünk: 1. és 2. csoport 10 pil SPLV- be zárt streptomycint kapott (30 mg/ml);a 3. és 15 a 4. csoport 10 //I streptomycint kapott (100 mg/ ml); az 5. és a 6. csoport 10 pl vizes streptomycinben szuszpendált puffer-telített SPLV-t kapott (100 mg/ml); a 7. és 8. csoport 10 pl steril fiziológiás sóoldatot kapott (a kezeletlen bal sze- 20 met azonos helyi oldatokkal kezeltük az SPLV esetleges szemirritáló hatásának vizsgálatára; iiritációt nem figyeltünk meg). Naponta egyszer a comiális látás progresszivitásának vagy regreszsziójának vizsgálatára az állatokat megvizsgáltuk. 25 Az utókezelés 3., 5. és 7. napján a jobb szemet tamponoztuk, és a kapott izolátumokatM. bovissal hoztuk össze. Az M. bovis- telepeket morfológiásan és a fluorescensen jelzett antitest reaktivitással jellemeztük. A kapott eredményeket a 30 XIV. táblázat mutatja, melyeket értékelve megállapíthatjuk, hogy a fertőzés leküzdésére csak az SPLV-be épített streptomycin volt alkalmas. Nyúl kötőhártya kezelése SPLV-be zárt anti- 35 biotikummal M. bovis, ATCC 10900 törzset steril fiziológiás sóoldatban (0,085% NaCl) 1 x 107 sejt/ml koncentrációra hígítottunk. A bakteriális 40 szuszpenzió 0,1 ml térfogatú alikvotjával helyileg fertőztünk 10 felnőtt nőstény nyúl szemét. Tamponozással a tenyészetekből naponta mintát vettünk, és a kötőhártyáról ily módon nyert anyagot a M. bovis izolálása céljából vér agar le- 45 mezre helyeztük. Három nappal a fertőzés után a nyulakat három csoportra osztottuk: két állat (kontroll) nem kapott kezelést; négy állat steril fiziológiás sóoldatos streptomycint kapott (koncentráció: 10 mg/kg testsúly); négy állat ste- 50 ril fiziológiás sóoldatban SPLV-be épített streptomycint kapott (koncentráció: 10 mg streptomycin/kg testsúly). Valamennyi oldatot mindkét szembe lokálisan beadtuk. 24 óra elteltével valamennyi nyúl kötőhártyájának tamponozását 55 megismételtük és ezt hét napig naponta végrehajtottuk. A vér agar lemezre helyezett M. bovis izolátumokkal kapott eredményeket a XV. táblázat mutatja. 60 65 18
