191835. lajstromszámú szabadalom • Vákummkapcsolt előgyújtásvezérlő berendezés elektronikus gyújtással rendelkező belsőégésű motorokhoz
3 191835 '1 A találmány tárgya vákuumkapcsolt előgyújtásvezérló berendezés elektronikus gyújtással rendelkező belsőégésű motorokhoz, a motor már meglevő előgyújtásvezérlö berendezésének kiegészítésére. A találmány szerinti berendezés u szívócsőben uralkodó vákuum alapján kétfajta, egymással csaknem párhuzamos előgyújtás-karakterisztika közül az egyik karakterisztikát használja az elektronikus (pl. tirisztoros vagy tranzisztoros) gyújtóegység vezérlésére. A gyári eredeti karakterisztikát a megszakító-alaplapon elhelyezett gyári megszakító generálja, míg az ezzel csaknem párhuzamos, nagyobb előgyújtásról induló karakterisztikát a megszakító zárása időpontjában egy inverter állítja elő. Ha a szívócsőben uralkodó vákuum (depresszió) egy bizonyos érték alatt van, akkor a találmány szerinti berendezés a gyár által javasolt előgyújtás-karakterisztikának megfelelő előgyújtásról, ha viszont a szívócsőben uralkodó depresszió egy bizonyos értéket meghalad, akkor a gyárinál nagyobb előgyújtásról vezérli az üzemanyag gyújtását. A belsőégésű motorok előgyújtásigénye sok paramétertől, többek között a fordulatszámtól, a motor terhelésétől, a motor hőmérsékletétől, a gázpedál mozgásától is függ. A legegyszerűbb előgyújtásvezérlö berendezések csak a fordulatszám alapján, a korszerűbbek viszont mór a karburátor valamelyik pontján uralkodó depresszió alapján végzik az elógyújtás vezérlését. Ezen berendezések ugyan biztosítják a motor fordutatszámának automatikus növekedését, vagyis teljesen benyomott gázpedál mellett a motor „felfutását", részlerheléses üzemben viszont nem képesek az optimálisan nagy elógyújtás képzésére. A 184 246 lsz magyar szabadalmi leírás szerinti előgyújtásvezérlö berendezés a gázpedál mozgása alapján avatkozik be, a 4 005 688 sz. amerikai szabadalmi leírás szerinti berendezés a motor hőmérséklete alapján végzi az elógyújtás vezérlését. Ismert olyan berendezés amely a szívócsőben uralkodó vákuum alapján végzi a két előgyújtás-karakterisztika közötti átkapcsolást. Mindhárom találmány szerinti berendezés azzal a hátránnyal jár, hogy ha a találmányok szerinti berendezések beszerelése nem gyárilag történik, hanem az üzemeltetés során utólagos felszereléssel, akkor a fődarabnak tekinthető gyújtáselosztóban kell egy második megszakítót elhelyezni. Erre az esetek egy részében lehetőség is van, viszont túl kicsi alaplap, vagy túl nagy megszakító esetén, vagy ha az alaplapra egyéb szerelvények is (pl. az előgyújtást vezérlő membrán rúdját rögzítő csap vagy csavar) csatlakoznak, akkor a második megszakító elhelyezése nehézkes, vagy lehetetlen. Még ha lehetőség is van egy második megszakító felszerelésére, akkor is különleges szakmunkát igényel, és Így csak szervizekben végezhető el. Ez nagyban hátráltatja a nevezett találmányok szerinti berendezések elterjedését. Jelen találmány szerinti berendezés szükségtelenné teszi a második megszakító bonyolult felszerelését, mivel a második, nagy előgyújtásokat adó karakterisztikát elektronikus útón állítja elő. A legkézenfekvőbb megoldás az volna, ha a gyári megszakító-alaplapnak a nagy előgyújtások irányába történő elforgatásával a gyári megszakító nyitása szolgáltatná a nagy elögyújtású karakterisztikát, és a megszakító zárását invertálva kapnánk a kis előgyújtású karakterisztikát. A megszakító mechanizmusának ún. repülési ideje miatt igy viszont a kis elögyújtású karakterisztika nem egyezne a gyár által megkívánttal, ill. ennek előállításához meg kellene változtatni a röpsúlyrugók paramétereit. Ha viszont a kis elögyújtású karakterisztika nem felei meg a gyár által a teljes terhelésre előirt karakterisztikának, akkor a motor nem fut fel kellően teljesen benyomolt gázpedál mellett. Éppen ezért kellett a fordított megoldást választani: A hagyományos, gyár állal beszerelt elögyújtásvezérlés változatlanul hagyása mellett a megszakító megszakítása generálja a kis elögyújtású jeleket, mig a megszakító zárásának invertálása biztosítja a nagy elögyújtású jeleket. A nagy elógyújtásnál a repülési bizonytalanság semmilyen hátrányt nem jelent. A találmány szerinti berendezés beszerelésekor csupán a megszakító zárásszögét kell olyanra állítani, hogy az megfeleljen a terhelt és a részterheléses motor előgyújtásigénye közötti szögkülönbségnek. A találmány szerinti berendezés alkalmazásának előnyei különösen olyan 6- vagy 8- -hengeres motorok esetében jelentkeznek, amelyeknél a megszakító hütyköstengelyén 6 ül. 8 bütyök van. 6-hengeres motorok esetében igy a bütykök közötti szögkülönbség 60°, a főtengely elfordulásában mérve pedig 120“; míg a 8-hengeres motorok esetében a szögkülönbség 45“, ill. a főtengelyen mérve 90®. Ha a kitöltési tényezőt 6-hengeres motoroknál 1:3... i:5-re választjuk, akkor a megszakító zárása alapjáraton 30...20“-ra előzi meg a következő mcgszakilásl. A fordulatszám növekedésével ez a szögkülönbség a megszakító repülése következtében csökken. 8-hengeres motornál a kitöltést l:2...1:5-ru választva a szögkülönbség max. 30-15“ lesz. Ezeket az értékeket elektronikus gyújtás esetében minden további nélkül be lehet állítani, és az így létrejövő nagyobb előgyújtások az általában kis kompresszióviszonyú, nagy lökettérfogatú motorokra kedvezően hatnak. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés tómbvázlatát mutatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
