191816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó amplitudójú vagy fázisú szeizmikus kijelzési görbe előállítására szeizmikus jelenséget jellemző változóról felvett szabálytalan lefutású vagy szinuszos jellegű mérési görbék alapján, különösen geológiai kutatásoknál
1 191.816 2 A találmány tárgya eljárás változó amplitúdójú vagy fázisú szeizmikus kijelzési görbe előállítására szeizmikus jelenséget jellemző változóról felvett szabálytalan lefutású vagy szinuszos mérési görbék alapján, különösen geológiai kutatásoknál, amikoris több egymástól térben egyenlő távolságra levő mérési pontot jelölünk ki a mérési görbék meghatározására szabálytalan lefutású mérési görbék esetén a tényleges amplitúdókat, míg szinuszos jellegű mérési görbék esetén burkológörbéjük amplitúdóját minden, egymástól egyenlő távolságra levő mérési pontban meghatározzuk, majd minden, egymástól egyenlő távolságra levő mé rési pontban a mérési görbéknek megfelelő komplex szeizmikus görbék állandó fázisát meghatározzuk. A találmány szerinti eljárást különösen célszerűen a szeizmikus adatok feldolgozására lehet alkalmazni. A geológiai kutatások szeizmikus módszerében a geológiai rétegek vizsgálatához célszerűen szeizmikus energiaforrást és a visszaérkező energia fogadására alkalmas, megfelelően elrendezett szeizmikus detektorokat, általában geofonnak nevezett készülékeket alkalmaznak, A szilárd földfelszínen végzett kutatások során a szeizmikus energia forrása általában olyan elektromos gyújtóimpulzussal indított robbanótöltet, amelyet a vizsgált terület egy alkalmasan választott helyen fúrt lyukban helyeznek el. Ugyanerre a célra ismeretes a felületen rengést okozó vibrációs lökéssorozatok alkalmazása. A lökések vagy a robbanás akusztikai hullámokat kelt a földfelszíni rétegekben, amelyek a rétegek határfelületeiről visszaverődnek. A visszavert hullámok az induláshoz képest időben a visszaverő felület jellegétől és távolságától függően eltérő módon érkeznek a felületre. A visszavert akusztikai hullámok geofonok segítségéve] érzékelhetők, amelyek feladata a vett, a szeizmikus körülményektől függő akusztikai hullámoknak megfelelő elektromos jelek generálása. A geofonokat előre meghatározott módon, térben elrendezetten helyezik el oly módon, ami a tapasztalat szerint a legalkalmasabb a visszavert akusztikai hullámok vételére. A geofonok ilyen feltételek mellett olyan elektromos jeleket állítanak elő. amelyek jellemzik a földfelszíni geológiai rétegeket. Ezeket az eletkromos jeleket, illetve a nekik meg felelő kijelzett lefutásokat a továbbiakban szeizmikusi mérési görbéknek nevezzük. A szeizmikus jelforrások és jelvevő egységek (detektorok) egy tipikus elrendezése látható az 1. ábrán, ahol 21, 22, 23, 24, 25 szeizmikus források helyezkednek el 31,32, 33, 34, 35 szeizmikus vevőegységek CMP közös középpont körül. Az ábrán példakénti elrendezés látható egymástól azonos távolságon elhelyezett egységekkel, de sem a forrásokat, sem a vevőegységeket nem feltétlenül kell azonos távolságon felállítani. A gyakorlatban az azonos távolságok átalában a terepakadályok és más tényezők miatt nem is megvalósíthatók. A szeizmikus kutatások során törekednek azonban arra, hogy a jelforrásokat és a vevőket páronként azonos távolságra helyezzék el (a középponthoz viszonyítva minden jelforráshoz tartozik egy közel azonos távolságon elhelyezett detektor). A jelforrásokat és a jel-vevő berendezéseket hordozó felülettel lényegében párhuzamos 37 visszaverő felületet feltételezve az akusztikai hullámokat a szeizmikus forrásoktól a közös mélységi pont (CDP) veri vissza és juttatja a szeizmikus vevőkészülékek egyikébe, amint az az ábrán látható. A 31, 32, 33, 34, 35 szeizmikus vevőberendezések kimenő jelei például a 2. ábrán bemutatott lefutással jellemezhetők. Azok a szeizmikus mérési görbék, amelyekét példaként a 2. ábrán is ábrázoltunk, tipikusan egy közös mélységi ponthoz rendelhetők és ennek meg felelően minden szeizmikus mérési görbe a közös mélységi pontból való visszaverődés eredményei. Bizonyos feltételek mellett a 2. ábrán bemutatott közös mélységi pont az értelmezéshez közvetve is felhasználható. Általában viszont a szeizmikus mérési görbék, például azok, amelyeket a 2. ábra mutat, olyan összetett görbék, amelyek hordozzák a felszín alatti rétegek struktúrájára, illetve mélységére vonatkozó információkat. Ezek az információk az egyes mérési görbékből olvashatók ki. Az összegezés eredményeként egyetlen szeizmikus mérési görbe alakul ki egy közös mélységi ponton Az ilyen összegezés célja az hogy a szeizmikus jel néhány fontos jellemzője éppen kiemelkedhessen és egyúttal ugyanezekben a görbék ben kiküszöbölhessük azokat a részeket, amelyek a kevéssé fontos információkra vonatkoznak. Közös mélységi pont esetében a 3. ábrán látható lefutások észlelhetők. A 3. ábra bonyolult összetett görbéje tulajdonképpen a vizsgált részre vonatkozó függőleges szeizmikus metszet. Habár a 3. ábrán látható adathalmaz igen sokszor fordul elő a szeizmikus adatok értékelése során, sok esetben nehéz az ilyen adatokból a csúcsokat és a mélységeket kiválasztani. A leírás további részében a csúcs szóval a 2. ábra R3S görbéjén észlelhető A pontot jelöljük, míg „völgy” szóval jelölhetjük Ugyanezen a görbén a B pontnak megfelelő kisebb szintet. A találmány feladata ennek megfelelően olyan eljárás kidolgozása, amelynek alapján több szeizmikus mérési görbe felhasználásával jól érzékelhető, az adatok meghatározására az eddigieknél jobban alkalmas kijelzés állítható elő. A jó értelmezhetőség a találmány szerint azt jelenti, hogy a szeizmikus kijelzésekben a csúcsok és a völgyek az eddigieknél jobban kiemelhető információkat hordoznak, és így a nagy számú szeizmikus mérési görbe alapján megállapított eredmények az eddigieknél könnyebben érté kelhetők. A kitűzött cél elérésére eljárást dolgoztunk ki, amely változó amplitúdójú vagy fázisú szeizmikus kijelzési görbe előállítására szolgál, mégpedig különösen geológiai kutatásoknál szeizmikus jelenséget jellemző változóról felvett szabálytalan lefutású vagy szinuszos jellegű mérési görbék alapján, mint amilyen görbéket a 2. és 3. ábra mutat. A javasolt eljárás során több, egymástól térben egyenlő távolságra levő mérési pontot jelölünk ki a mérési görbék meghatározására, szabálytalan lefutású mérési görbék esetén a tényleges amplitúdókat, míg szinuszos jellegű mérési görbék esetén burkológörbéjük amplitúdóját minden, egymástól egyenlő távolságra levő mérési pontban meghatározzuk, minden, egymástól egyenlő távolságra levő mérési pontban a mérési görbéknek meg felelő komplex szeizmikus görbék állandó fázisát meghatározzuk, és a találmány szerint legalább két színt rendelünk az állandó fázisok szerint minden mérési ponthoz, minden mérési ponthoz a hozzájuk rendelt szín sötétség szerinti árnyalatát választjuk a mérési görébhez meghatározott amplitúdók alapján, majd az egyes mérési pontokhoz tartozó színt és színárnyalatot kijelezzük és így a változó amplitúdójú vagy fázisú szeizmikus kijelzési görbét előállítjuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatositási módjában az egyenlő távolságokra levő mérési pontok mindegyikéhez a komplex szeizmikus görbék 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
