191809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poli(vinil-klorid) alapú kompozíciók előállítására szuszpenziós polimerizálással

1 2 A találmány tárgye eljárás poli(vlnif-klorid) alapú kompozíciók előállítására szuszpenziós polimerizálás­­sal. A találmány szerint kiváló hőállóságú és elszínező­désre kevésbé hajlamos poli(vinil-klorid) alapú kom­pozíciókat állítunk elő vinil-klorid monomernek vizes közegben végzett szuszpenziós polimerizálásával. A polimerizációs eljárás hatásfokát a polimerizációs reaktor falán létrejövő polimerlerakódás csökkentése révén nagymértékben növeljük. A poli(vinil-k!orid)-ot általában vinil-klorid mono­mernek vizes közegben végzett szuszpenziós polime­rizálásával állítják elő. A vinil-klorid monomernek vizes közegben végzett szuszpenziós polimerizálásánál a legnagyobb problémát a polimerizációs reaktor fa­lán lerakódó polirnerréteg képezi. A vinil-klorid mo­nomernek rozsdamentes acél vagy egyéb polimerizá­ciós reaktorban vizes közegben végzett szuszpenziós polimerizálásánál a polimer a reaktor belső falain és egyéb olyan felületein — például a keverőn — rakódik le, amelyek a monomerrel érintkeznek és így nem­csak a polimer kitermelése csökken, hanem a reaktor hűtési kapacitása és annak következtében a berende­zés hatékonysága is. A reaktor falára lerakodott po­limerkéreg ezen kívül gyakran belekerül a polimer­be, így romlik a termék minősége, mivel nagyobb mennyiségű „halszem keletkezik a termekben, és ez feldolgozás során problémákat jelent. A polimer­­kéregnek a polimerizálás utáni eltávolítása ezen felül sok munkát igényel, így csökken a termelékeny­ség. A polimerkéreg vinil-kloridot is tartalmaz, amely a dolgozók egészsége szempontjából káros. Ismeretes, hogy a poli(vinil-klorid) tulajdonságait különböző paraméterek határozzák meg. Így például a polimer hőállósága és elszíneződésre való hajlama nagymértékben függ a polimerizációs reakcióban al­kalmazott iniciátor minőségétől. Mint ismeretes, a vinil-klorid monomer szuszpenziós polimerizálása­­kor alkalmazott polimerizációs íniciátorok mindig monomeroldhatók. Ezek a monomeroldható poli­merizációs Íniciátorok csaknem teljesen oldhatatla­nok vagy alig oldhatók. Ismeretes, hogy a polimerizá­ciós iniciátornak a vízoldhatósága olyan tulajdonság, amely hatással van a poli(vinil-klorid) hőállóságára és elszíneződésére való hajlamára. Ebből a szempontból olyan szerves peroxid iniciátor kedvező, amely vi­szonylag nagy mértékben oldódik vízben, azaz oldé­­konysága 2CFC hőmérsékleten 0,2 t% vagy annál nagyobb. Ennek ellenére azoknak a szerves peroxidoknak az alkalmazása, amelyek viszonylag nagymértékben oldódnak vízben és így kedvezően befolyásolják a termékek hőstabilitását, nem terjedt el széles kör­ben poli(vinil-klorid) ipari előállításánál. Ez részben annak a következménye, hogy az ilyen szerves per­­oxidok szerves alkalmazása esetén a reaktor falán sokkal nagyobb mennyiségű polimerkéreg rakódik le, mint a kevésbé oldható szerves peroxidok alkalmazása során. A vinil-klorid monomer vizes közegben végzett szuszpenziós polimerizálásánál már próbálkoztak a polimerkéreg-lerakódás csökkentésével, azaz a poli­­merizáció előtt olyan réteggel vonták be a reaktor falqit, amelyre kevésbé rakódik le a polimer, illetve a reakció során bizonyos speciális adalékokat adtak a polimerizációs elegyhez. Az elsőként említett eljárás során bevonóanyag­ként például poláris szerves vegyületeket, szerves szí­nezékeket és festékeket, aminokat, kinonvegyületeket és aldehideket alkalmaztak (45-30343. számú és 45-30835. számú japán közzétételi irat), továbbá alkalmaztak poláris szerves vegyületeket, vagy szerves színezékeket, amelyeket előzőleg fémsóval kezeltek (52-24953. számú japán közzétételi irat) valamint elektrondonor és elektronakceptor vegyületeket (53- 28347. számú japán közzétételi iát) és bizonyos szer­vetlen sókat és szervetlen komplexeket (52-24070. számú japán közzétételi irat). A fent említett bevonási módszerek abban az eset­ben hatásosak, ha polimerizációs iniciátorként azove­­gyületeket vagy olyan szerves peroxidokat alkalmaz­nak, amelyek hosszú szénláncú alkilcsoportokat tar­talmaznak, és ennek következtében nagyon kismér­tékben oldódnak vízben. Ezekkel a módszerekkel azonban alig lehet csökkenteni a polimerkéreg-le­­rakódást, ha a polimerizációt viszonylag nagymér­tékben vízoldható szerves peroxid jelenlétében foly­tatjuk le. így tehát eddig még nem találtak olyan ha­tásos módszert a polimerkéreg kialakulásának a meg­akadályozására, amely alkalmazható vinil-klorid mo­nomer polimerizálásánál abban az esetben, ha poli­merizációs iniciátorként 0,2 t% vagy ennél nagyobb vízoldhatóságú szerves peroxidot alkalmaznak. A találmány szerinti eljárás szerint a vinil-klorid monomert vagy a 80-90 t% vinil-kloridból és 10— 20'a vinil-acetátból álló monomerelegyet vizes közeg­ben állítjuk elő, szuszpenziós polimerizálással olyan monomeroldható szerves peroxid alkalmazásával, amelynek vízoldhatósága 20°C hőmérsékleten leg­alább 0,2 t%. A találmány szerinti eljárás során a polimerizációs elegynek a reaktorba való bevezetése előtt a reaktor falát 0,1-5 t% ismert, C. I. Acid vagy C. I. Direct típusú szerves színezéket vagy a­­-naftalin-szulfonsav vagy abieténsav alkálifém- vagy ammóniumsóját tartalmazó, 2—5 pH-értékű vizes be­vonóoldattal vonjuk be úgy, hogy a bevonat mennyi­sége száraz állapotban 0,05-0,5 g/m2 legyen, majd a bevonatot 80-95° C hőmérsékleten szárítjuk és a polimerizációs reaktorban levő polimerizációs elegy­hez 1 — 1000 ppm vízben oldódó alkálifém-, alkáli­földfém- vagy ammónium-tiocianátot adunk. A vinil-klorid monomer szuszpenziós polimerizálá­­sára szolgáló találmány szerinti eljárás nemcsak vi­nil-klorid homopolimerizációjára, hanem a vinil-klo­rid és egy vagy több kettős kötést tartalmazó mono­mer kopolimerizálásakor is alkalmazható, azzal a fel­tétellel, hogy a fő komponens (legalább 50 t%-ban) a vinil-klorid. A vinil-kloriddal kopolimerizálható komonomerek például a vinil-észterek, így a vinil­­-acetát és a vinil-proponát, a vinil-éterek, az akril­­sav és metakrilsav és ezek észterei, az akril-nitril­­a vinil-ketonok, a vinilidén-halogenidek, így a vinili­­dén-klorid és a vinilidén-fluorid és az olefinek, így az etilén és a propilén. A találmány szerinti eljárás azonos a technika állása szerint ismert eljárásokkal, kivéve a reaktor falainak a bevonását és a tiocianát-származék adagolását. így pél­dául a monomernek illetve a monomerelegynek vizes közegben végzett szuszpenziós polimerizálásakor disz­­pergálószerként olyan vízoldható, szintetikus és termé­szetes polimerek alkalmazhatók, mint a teljesen vagy a részlegesen elszappanosított poli(vinil-alkohol), cellu-191 809 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents