191777. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újszülött emlősállatok tápon való korai tartására, valamint technológia a tápon való tartás megvalósítására szolgáló álattáp előállítására
A találmány tárgya eljárás újszülött emlősállatok tápon való korai tartására, valamint az eljárás megvalósítására szolgáló táp előállítására alkalmas tápgyártási technológiát tartalmazza. A találmány szerinti eljárással megelőzzük az újszülött emlősállatok, például borjak, malacok és bárá nyok enterális megbetegedéseit, és fokozzuk a takarmányozás során megetetett rostok hasznosítását. Ismeretes, hogy az egészséges emlős háziállatoknak jól működő bélcsatomájuk van, s a bélflórájuk többségükben tejsavtermelő baktériumokból áll. Ilyenek páldául a Lactobacillusok és a tejsavtermelő Streptococcusok. így a Streptococcus faeciumra jellemző, hogy már aerob körülmények között gyorsan képes szaporodni és a rendelkezésre álló szénhidrátokból L-tejsavat termelni. A fermentáció során a keletkező tejsav hatására a közeg savassága megnő, és 4-4.5 közötti pH-érték áll be. Ezek a baktériumok a 6-50 °C közötti hőmérséklettartományban kéjesek szaporodásra, bár az optimális szaporodás 37 dC-on történik. A fermentáció során hidrogénperoxidot termelnek, amely köz ismerten antibaktericid hatású. Egyéb metabolitjaik közül a Nisint említhetjük meg, amely antibiotikus hatást fejt ki. A Streptococcus faecium pH=4 érték körül befejezi működését. Az állatok jól működő bélcsatornája alapvetően fontos a jó takarmányhasznosítás eléréséhez és az állatok kedvező fejlődéséhez. A fertőzéses megbetegedések folyamán emelkedik a coli vagy más, patogén baktériumok száma, ugyanakkor csökken a tejsavtermelő baktériumok száma. Az ilyen típusú megbetegedések különösen a szopós malacoknál, borjaknál gyakoriak az egészséges bélflóra kialakulását megelőzően, s a legtöbbször ezek okozzák az elhullásokat. Ezeknek a betegségeknek a kezelésére, sőt a megelőzésére is kiterjedten használnak az állatgyógyászatban különféle kemoterápiás szereket, így antibiotikumokat, szulfonamidokat, carbadoxot, Nitrovint stb. A kemoterápiás szerek folyamatos adagolásának helyességét azonban az utóbbi időkben mind erőteljesebben vitatják, mivel ezek egyre gyakrabban vezetnek rezisztencia kialakulásához, A helyzetet még bonyolultabbá teszi az. hogy a mértéktelenül és sokszor feleslegesen használt antibiotikumok hatására a patogén baktériumokban plazmidátvitellel úgynevezett transzferábilis vagy fertőző rezisztencia jön létre. A bélflórában jelenlevő tejsavtermelő baktériumok által termelt tejsav jelentősen gátolja a patogén baktériumok elszaporodását. Ismeretes például, hogy a laktobaktériumok visszaszorítják többek között a hemolitikus toxinokat termelő koliform baktériumokat, amelyek a választás körüli időszakban a malacállományban állandóan megfigyelhetők. A tejsavnak ehhez a hatásához a tejsavtermelő baktériumok által létrehozott egyéb metabolitok is hozzájárulnak. Jelenleg a laktobaktériumok gátló hatását több specifikus tényezőnek tulajdonítják. Ilyenek az alábbiak: 1) Antibiotikumtermelés. Idesorolhatók: acidofillin, acidolin, lactalin stb.) 2) Savtermelés, pH-változtatás. 3) Hidrogénperoxid-termelés (ez antibaktericid anyag 4) A laktobaktériumok metabolitjai a redox potenciált megváltoztatják, s ezáltal az aerob mikroorganizmusok részére kedvezőtlen környezetet alaki-' tanak ki. 5) Kompetitiv antagonists hatásuk alapján más mikroorganizmusok növekedését lassítják. Ahhoz, hogy a fentebb részletezett kedvező hatásokat biztosítsuk, gondoskodnunk kell arról, hogy az állatok bélcsatornájában rendelkezésre álljanak a megfelelő mennyiségben és jó állapotban a tejsavtermelő baktériumok, elegendő szénhidrát tápanyaggal együtt. Ez csak e baktériumok külső bevitelével lehetséges. A modern mikrobiológia lehetővé teszi, hogy iparilag állítsanak elő tejsavtermelő baktériumokat, amelyek így a szükséges mennyiségben hozzáférhetők és a takarmányhoz adhatók. A jelenleg alkalmazott állattartási és etetési technológiák azonban megkövetelik, hogy az ipari takar mányokat legnagyobbrészt - mintegy 90%-ban - pellet formájában gyártsák és etessék. A pelletálás 80- 110 °C hőmérsékleten, többek között vízgőz alkalmazásával történik. Ilyen körülmények között a takarmányhoz kevert élő baktériumok 75-90 %-a elpusztul. A thermophil baktériumok jól elviselik az 55-60 °C hőmérsékletet, jóllehet már 55 °C-on a baktériumok szaporodása jelentősen lelassul, mig 60-65 °C- on megszűnik. 70-80 °C-on azonban a baktériumok 70-75 %-a, 80 C°C felett pedig a 90 %-a elpusztul. Hasonló helyzet alakul ki a atakarmányhoz kevert enzimekkel is a gyomorban. A gyomorba kerülő enzimek több mint 80 %-át a gyomor sósav- és pepszin-tartalma elbontja. így azok a hatásukat - a cellulózbontást - az epés bélnedvben 6,5-7,5 közötti pH-értéken nem tudják kifejteni. Ezért a bélbejutó enzimmennyiség már nem elegendő az optimális hatás kifejtéséhez. A fentebb ismertetett károsító hatásokat mindeddig úgy próbálták ellensúlyozni, hogy jelentősen megnövelték a pelletizáláshoz felhasznált baktériumok illetve enzimek mennyiségét. Jóllehet az így bevitt mennyiség nagy része hatástalanná vált, a fennmaradó hányad még mindig jobb eredményt ad, mint az eleve a bélben lévő baktérium- és enzimmenynyiség. Ez a gyakorlat ugyanakkor bizonytalan és rendkívül költséges. A találmány célja a tejsavtermelő baktériumok és a cellulózbontó enzimek túladagolásának megszüntetése és megbízható eljárás biztosítása az újszülött emlősállatok tápon való korai tartására. Azt találtuk, hogy ha a tejsavtermelő baktériumokat és az enzimeket bélben oldódó granulátum alakjában adjuk hozzá a takarmányhoz, akkor a pelletálási hőmérsékleten a baktériumok nem károsodnak, s az enzimek sem kerülnek érintkezésbe a gyomorban a gyomorsavval: ennek következtében mind a tejsavtermelő baktériumok, mind az enzimek gyakorlatilag károsodás nélkül kifejthetik hatásukat a bélben. A bélben oldódó granulátumot úgy állítjuk elő, hogy tejsavtermelő baktériumok tenyészetét és adott esetben enzimeket - előnyösen cellulózbontó enzimeket - granulátummá alakítunk polivinilpirrolidon hozzáadása mellett, majd a kapott szemcséket célszerűen legömbölyítjük, drazsírozzuk és védőbevonattal - előnyösen akrilgyanta-bevonattal - látjuk el. Az így nyert granulátumot 1 50 tömeg% mennyiségben a takarmánykoncentrátumok szokásos alkotórészeihez adjuk. A kapott takarmánykoncentrátumot vagy mint premixet hozzuk kereskedelmi forgalomba, vagy az állattápok szokásos alkotórészeivel hígítjuk, és ez állattápot az újszülött emlősállatokkal feletetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
