191763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borjak korai etetésére szénhidrogéntartalmú abraktakarmánnyal
1 2 A találmány tárgya eljárás borjak korai etetésére szénhidráttartalmú abraktakarmánnyal. A találmányra az jellemző, hogy a borjak az ún.itatási idő elején, tíz napos kortól kezdve a választási idő végéig tejpor és víz 1:10 arányú keverékéből képzett oldatából álló táplálékhoz napi tíz dekagramm, kukoricából, árpából, szójababból, tejporból, ásványi anyagokból, vitaminokból és nyomelemekből készített, finomra őrölt abrakot keverünk olymódon, hogy a napi abrakmennyiség a választási idő végén 35—45 dekagrammot ér el. Ezzel az eljárással sikerült a borjak korai szénhidrátemésztésének korlátolt lehetősége figyelembevételével az egyébként ebben a periódusban csak itatott tejpótlószert lényegesen olcsóbb, hatékony tápanyaggal helyettesíteni. A hazai szarvasmarhatenyésztés jelenleg világszínvonalon mozog. Az ágazat elérhető nyereségét azonban jelentős mértékben befolyásolja a borjúnevelés eredményessége. A szarvasmarhatenyésztésben általánosan ismert, hogy a mintegy hat hónapon át tartó botjúnevelési időszakon belül a 2,5-3 hónapos, ún. tejitatásos periódusban a borjak vízben oldott tejpótlószert kapnak. A tejpótlószer tejpor és adalékanyagok (vitaminok, zsírok, antibiotikumok, nyomelemek) keveréke, amelyből egy tömegrészt kevernek tíz tömegrész vízhez. Ezt a mennyiséget a borjú születésétől kezdve 40 -60 napon át itatják a borjúval napi cca hat liter mennyiségben. A magyarországi borjúnevelési módszernél a tejitatásos időszakban a boijanként felhasznált tejpor mennyisége 18-20 kg felett mozog, a tejpótló tápszertől való elválasztás pedig borjanként és naponként 0,8-1 kg abrakfelvétel révén történik, a tejporfelhasználást azonban esetenként nem hagyják abba. Ezt a módszert követi nagyban-egészben az általános külföldi gyakorlat is. Irodalmi források egyértelműen a szénhidrátbontó enzimek fokozatos szekretálódásáról számolnak be — a borjak életkorától függően. A botjúnevelés terén ma is uralkodó felfogás szerint ugyanis nem termelődik annyi szénhidrátbontó enzim (maltáz és amiláz) a borjú emésztőrendszerében, amely elegendő lenne a szilárd takarmány lebontására. Thivend és munkatársai 1978-ban megjelent munkájukban arról adnak számot, hogy a pankreász eredetű amiláz szekréció a borjú születésétől száz napos korig növekszik. Mennyiségét a táplálkozás módjával lehet befolyásolni. A tejpótlószerhez adagolt keményítő segítségével sikerült eredményt elérni, de csak a borjak két hónapos korától kezdődő etetéssel. Termonth és Roy (1973) 24-31 napos borjak vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy az amiláz menynyi :ge közepes, de növekvő tendenciát mutat. Eltérőnek találták a pankreász szekréciót a különböző tejpótíószereknél az itatási módtól és életkortól függően. Abrakadagolást ennélfogva csak minimálisan a második hónaptól kezdve javasolnak. Davicco és munkatársai (1979) az exokrin pankreász szekréció növekedését a borjú 20-100 napos kora között tapasztalták. Toofanian és társai viszont arra a megállapításra jutottak, hogy a borjak négy hetes koráig növekszik a vékonybá adisszaharidáz (laktáz, cellobiáz, trehaláz) tartalma, de csökken a jklisszaharidáz (maltáz) mennyisége. A borjak szénhidrátbontó enzim-aktivitása szerintük csak a negyedik hét után kezd stabilizálódni. Ez annyit jelent, hogy három hetes kortól van bizonyos enzimaktivitás, ez azonban nem elégséges a szénhidráttartalmú takarmány lebontására. Történtek olyan kísérletek is, hogy abrakliszttel kiegészített, csökkentett mennyiségű tejpótlószert itattak a boriakkal három hetes kortól kezdve negyvenöt napos korukig (Nitsan és munkatársai). Ennâ a kísérletnél a tenyésztők hangsúlyozták, hogy a tejpótlószerbe kevert napi 350 g abrakmennyiségnél több már erősen rontja a tápanyag értékesülését. A szénhidrát és fehérje-emésztés javuló tendenciájának kezdetét a 25. napban jelölik meg. Mindezek a kísérletek azt igazolják, hogy a borjak nevelésének korai szakaszában - a 3. hét után - szilárd halmazállapotú takarmány adagolását a szakemberek nem javasolják. A hazai borjúnevelés gyakorlatában sem követtek eddig olyan tejitatásos eljárást, amelynek során figyelembevették volna a középből szénhidrátbontó enzimaktivitását, ennél fogva racionálisan csökkentett mennyiségű tejpótlószerbe egyidejűleg abrakkomponens, azaz jó minőségű indítótáp bekeverését elvetették. A találmány révén tehát azt a célt tűztük ki, hogy a borjúnevelés folyamatában az itatott tejpótlószer meghatározott hányadának helyettesítéseképpen indítótápot adagolunk a tejpótlószerbe a borjú 10 napos korától kezdve, s így a nevelési időszak kezdetén indítótápszerrel segítjük elő a borjú fejlődését. A cél elérése érdekében hosszabb időn keresztül kísérleteket folytattunk. E kísérletek során a normál nevelési rációból indultunk ki. Ekkor ugyanis az állat az abrakot fogaival megőrli (tehát nem issza) majd az így megőröit abrak kerül a bendőbe. Ez a táplálkozás csak olyan táplálék emésztésére alkalmas, amely táplálék a bendő vitális funkciójának megindulása után emészthető. A bendő emésztő tevékenysége borjaknál 4 5 hetes korban indul meg. Mielőtt a borjú az itatási periódusban ezt az időt eléri, a táplálék (tej, tejpótlószer) a nyelőcsövön át az egy-gyomrú állatokhoz hasonlóan a bendő megkerülésével az oltógyomorba kerül, ahol a szénhidrátok, fehérjék, zsírok lebomlanak. A folyamat a középbélben folytatódik, majd ugyanitt a tápanyagok a szervezetbe felszívódnak. Az élettani hatás eredményessége mellett azt a cdt is el kívántuk érni, hogy a tejpótló tápszer megfelelő csökkentésével a túlnyomórészben importból fedezhető — s éppen ezért drága — tejpótlószer helyett (megfelelő mennyiségben) hazai, gyári készítményű kukorica, árpa, szója, tejpor, ásványi anyagok,nyomelemek, vitaminok keverékéből álló, olcsóbb, hatásában azonban azonos, vagy jobb, a nevelési időszak kezdetén azonban jelentős importmegtakarítással járó takarmánnyal indítsuk el a borjak fejlődését. Ezt a célt a találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás révén, kísérleteink eredményeképpen úgy sikerült elérni, hogy a borjak nevelési időszakának kezdetén, azaz tíz napos kortól kezdve a tejpótlószer és víz keverékéből alkotott oldathoz naponta és borjanként tíz dekagramm abrakot kevertünk és ezt a mennyiséget a választási idő végéig, azaz a 35-40. napig fokozatosan növeltük úgy, hogy a választási időszak végén a tejpótlószerbe kevert abrak 30-45 dkg-ot ért el. Ilymódon a borjak már az itatási időszak kezdetén olcsó és fejlődésüket serkentő abrakhoz jutnak. 191.763 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
