191737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új immunmodulátor hatású hisztidin-peptidek előállítására

1 191.737 2 A találmány tárgya eljárás az új (I) általános kép­letei peptidek Q-X-(Y)n-His-<r-P)m-Phe-OR (I) és savaddiciós sóik előállítására; az (I) általános képletben Q jelentése forrni lesöpört, t-butoxikarbonil­csoport vagy hidrogénatom, X jelentése L- vagy D-metionin vagy L-norle­ucin, R jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénato­mos alkilcsoport vagy benzilcsoport, Y jelentése glicin és P jelentése hidrogénatom vagy benziloxikar­­bonil-csoport, míg m és n jelentése egymástól függetlenül 0 vagy 1. Az (I) általános képletű tri-, illetve tetrapeptidek­­nek immunmodulátor hatása van. A képletekben alkalmazott rövidítések megegyez­nek a peptidkémiában elfogadott nomenklatúrával, amelyet például a J. Biol. Chem. (241, 527 (1966)) és Eur. J. Biochem. (138, 9 (1984)) ismertet. A leírás keretében használt rövidítések jelentését az alábbiakban adjuk meg: For formilcsoport Boc t-butoxikarbonilcsoport Z benziloxikarbonil-csoport Me me ti lesöpört Et etilcsoport Bzl benzilcsoport Met metionin Nie norleucin Gly glicin Leu leucin Alá alanin His hisztidin Phe fenilalanin DCHA diciklohexilamin Egyben megjegyezzük, hogy a D-konfigurációjú aminosavakat nagy D betűvel jelöljük, míg az L-kon­­figurációjú aminosavak jelölés nélkül szerepelnek a leításban. A. J. Showell és társai (J. Exp. Med. 143, 1154 1976) igazolták egy sorozat a-formil-tripeptid eseté­ben, hogy lehetséges jól definiált, kismolekulasúlyú, szintetikus származékokat alkalmazni mint kemotak­­tikus ingeranyagokat. A leghatásosabbnak a For- Met-Leu-Phe tripeptid bizonyult, mind neutrofilek, mind makrofágok esetében. Számos kísérlet utal arra, hogy ezek a vegyületek szerkezeti rokonságban vannak azokkal a természetes bakteriális produk­tumokkal, melyek felelősek a baktériumok támadása felé irányuló leukocita migrációért, azaz a kemotaxist indukálják. A vegyületek alkalmazásának egyik fontos lehetősége a sejtközvetített immunválasz tanulmányo­zása tiszta, jól definiált, szintetikus anyagokkal. E kísérleti munka egyik eredménye annak megálla­pítása, hogy a kemotaktikus aktivitás receptor köz­vetítésével jön létre, és a kemotaktikus peptidek specifikus receptora nem azonos a komplement eredetű C5a humorális kemoattraktáns receptorával, (S. B. Aswanikumar és társai: Biochem. Biophys. Res. Commun. 74, 810, 1977; A. R. Day és társai FEBS Letters 77, 291,1977). A szerkezet-hatás összefüggések vizsgálatára számos analógot állítottak elő (például: A. R. Day és társai: Peptides 1 289, 1980; E. Schiffmann és társai: FEBS Letters 117, 1, 1980; R. Fruchtmann és társai, Hoppe-Seyler' s Z. Physiol. Chem. 362, 163, 1981). Kis szerkezeti változások is antagonistát eredményez­hetnek, pl. Boc-csoport alkalmazása formil helyett az N-terminálison vagy D-Leu beépítése L-Leu helyett (R. J. Freer és társai, Biochemistry 19 2404, 1980; S. Aswanikuram és társai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 80, 464, 1978) Az előállított tripeptidek között nem szerepelt olyan variáns, melyben imidazol oldalláncot tartal­mazó aminosavat, azaz hisztidint építettek be. Ugyan­akkor kísérletileg igazolt, hogy az imidazol maga is, valamint az imidazol-gyűrűt tartalmazd farmakon, a levamisol (dl-2,3,5,6,-tetrahidro-6-fenilimidazo­­[2,1-b]-tiazol-hidroklorid, S-(-) enantiomer) jelentős hatással van az immunválaszra. Az imidazol-származék levamisol kismolekulasúlyú, szintetikus termék. Immunresztoratív és immunstimu­láló hatását G. Renoux és társai (C. R. Acad. Sei. (D) (Paris) 278 1139, 1974) ismerték fel. Az immun­­rendszerre gyakorolt többféle hatását például J. Symoens és társai tekintették át (Springer Semin. Immunpathol. 2 49, 1979). A levamisol immun­­potenciáló hatása imidazol-szerű hatásának tekint­hető (J. W. Hadden és társai Cell. Immunoi. 20 98, 1975). Az imidazol többféle limfocita funkciót képes befolyásolni. Növeli limfociták, timociták és T-sejtben gazdag splenociták esetén a fitohemag­­glutinin-indukált proliferációt. Csökkenti a ciklikus 3',5'-adenozin-monofoszfát (cAMP) szintjét és változtatja, általában növeli a ciklikus 3',5'-guanozin foszfát (cGMP) szintjét. Az imidazol azonban nem képes mindazokra a funkciókra, amelyekre a levami­sol. A levamisol hatásában bizonyos hasonlóságot mutat a timusz hormonokhoz is. (Imidazol hatások: T. B. Strom és társai Proc. Natl. Ac. Sei. USA 69 2995, 1972; H. R. Hill és társai Metabolism 24 477, 1975). . A levamisol hatását in vivo és in vitro igen kiterjed­ten vizsgálták az immunválaszban résztvevő sejtek különböző funkcióra. A sejtközvetített immun­válasszal közvetlen kapcsolatba hozható sejtek, így a T-limfociták és a monociták, makrofágok működését általában fokozza. A kóros, csökkent funkciójú sejtek működését kifejezettebben növeli, mint az egészséges egyének normális sejtfunkcióit (J. Symoens és társai J. Reticuloendothel. Soc. 21 175,1977). A levamisol in vivo és in vitro alkalmazása növeli a polimorfonukleáris (PMN) sejtek és a makro­fágok fagocitózisát (H. Verhaegen és társai: Biomedi­cine 24 164, 1976); az Fc és C3 receptorra való stimuláló hatás révén fokozza a makrofágok immun­­fagocitózisát (M. E. Schmidt, Clin. Immunoi. Immun­pathol. 6 299, 1976). In vivo és in vitro a levamisol­­kezelés fokozza, illetve helyreállítja a csökkent motili­­tással bíró leukociták kemotaktikus válaszkészségét (J. I. Gallin és társai: Clin. Haematol. 4 567, 1975). A levamisol fontosabb klinikai alkalmazása: krónikus infekciók, gyulladásos betegségek (rheu­matoid arthritis), rákos betegségek. Utóbbi esetben részben a kemoterápiás kezeléssel nyert javulási periódus meghosszabbodását, részben fokozottabb túlélést tapasztaltak, bár a reagálási készség függ a beteg állapotától és a betegség stádiumától és az ered­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents