191737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új immunmodulátor hatású hisztidin-peptidek előállítására
1 191.737 2 A találmány tárgya eljárás az új (I) általános képletei peptidek Q-X-(Y)n-His-<r-P)m-Phe-OR (I) és savaddiciós sóik előállítására; az (I) általános képletben Q jelentése forrni lesöpört, t-butoxikarbonilcsoport vagy hidrogénatom, X jelentése L- vagy D-metionin vagy L-norleucin, R jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport, Y jelentése glicin és P jelentése hidrogénatom vagy benziloxikarbonil-csoport, míg m és n jelentése egymástól függetlenül 0 vagy 1. Az (I) általános képletű tri-, illetve tetrapeptideknek immunmodulátor hatása van. A képletekben alkalmazott rövidítések megegyeznek a peptidkémiában elfogadott nomenklatúrával, amelyet például a J. Biol. Chem. (241, 527 (1966)) és Eur. J. Biochem. (138, 9 (1984)) ismertet. A leírás keretében használt rövidítések jelentését az alábbiakban adjuk meg: For formilcsoport Boc t-butoxikarbonilcsoport Z benziloxikarbonil-csoport Me me ti lesöpört Et etilcsoport Bzl benzilcsoport Met metionin Nie norleucin Gly glicin Leu leucin Alá alanin His hisztidin Phe fenilalanin DCHA diciklohexilamin Egyben megjegyezzük, hogy a D-konfigurációjú aminosavakat nagy D betűvel jelöljük, míg az L-konfigurációjú aminosavak jelölés nélkül szerepelnek a leításban. A. J. Showell és társai (J. Exp. Med. 143, 1154 1976) igazolták egy sorozat a-formil-tripeptid esetében, hogy lehetséges jól definiált, kismolekulasúlyú, szintetikus származékokat alkalmazni mint kemotaktikus ingeranyagokat. A leghatásosabbnak a For- Met-Leu-Phe tripeptid bizonyult, mind neutrofilek, mind makrofágok esetében. Számos kísérlet utal arra, hogy ezek a vegyületek szerkezeti rokonságban vannak azokkal a természetes bakteriális produktumokkal, melyek felelősek a baktériumok támadása felé irányuló leukocita migrációért, azaz a kemotaxist indukálják. A vegyületek alkalmazásának egyik fontos lehetősége a sejtközvetített immunválasz tanulmányozása tiszta, jól definiált, szintetikus anyagokkal. E kísérleti munka egyik eredménye annak megállapítása, hogy a kemotaktikus aktivitás receptor közvetítésével jön létre, és a kemotaktikus peptidek specifikus receptora nem azonos a komplement eredetű C5a humorális kemoattraktáns receptorával, (S. B. Aswanikumar és társai: Biochem. Biophys. Res. Commun. 74, 810, 1977; A. R. Day és társai FEBS Letters 77, 291,1977). A szerkezet-hatás összefüggések vizsgálatára számos analógot állítottak elő (például: A. R. Day és társai: Peptides 1 289, 1980; E. Schiffmann és társai: FEBS Letters 117, 1, 1980; R. Fruchtmann és társai, Hoppe-Seyler' s Z. Physiol. Chem. 362, 163, 1981). Kis szerkezeti változások is antagonistát eredményezhetnek, pl. Boc-csoport alkalmazása formil helyett az N-terminálison vagy D-Leu beépítése L-Leu helyett (R. J. Freer és társai, Biochemistry 19 2404, 1980; S. Aswanikuram és társai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 80, 464, 1978) Az előállított tripeptidek között nem szerepelt olyan variáns, melyben imidazol oldalláncot tartalmazó aminosavat, azaz hisztidint építettek be. Ugyanakkor kísérletileg igazolt, hogy az imidazol maga is, valamint az imidazol-gyűrűt tartalmazd farmakon, a levamisol (dl-2,3,5,6,-tetrahidro-6-fenilimidazo[2,1-b]-tiazol-hidroklorid, S-(-) enantiomer) jelentős hatással van az immunválaszra. Az imidazol-származék levamisol kismolekulasúlyú, szintetikus termék. Immunresztoratív és immunstimuláló hatását G. Renoux és társai (C. R. Acad. Sei. (D) (Paris) 278 1139, 1974) ismerték fel. Az immunrendszerre gyakorolt többféle hatását például J. Symoens és társai tekintették át (Springer Semin. Immunpathol. 2 49, 1979). A levamisol immunpotenciáló hatása imidazol-szerű hatásának tekinthető (J. W. Hadden és társai Cell. Immunoi. 20 98, 1975). Az imidazol többféle limfocita funkciót képes befolyásolni. Növeli limfociták, timociták és T-sejtben gazdag splenociták esetén a fitohemagglutinin-indukált proliferációt. Csökkenti a ciklikus 3',5'-adenozin-monofoszfát (cAMP) szintjét és változtatja, általában növeli a ciklikus 3',5'-guanozin foszfát (cGMP) szintjét. Az imidazol azonban nem képes mindazokra a funkciókra, amelyekre a levamisol. A levamisol hatásában bizonyos hasonlóságot mutat a timusz hormonokhoz is. (Imidazol hatások: T. B. Strom és társai Proc. Natl. Ac. Sei. USA 69 2995, 1972; H. R. Hill és társai Metabolism 24 477, 1975). . A levamisol hatását in vivo és in vitro igen kiterjedten vizsgálták az immunválaszban résztvevő sejtek különböző funkcióra. A sejtközvetített immunválasszal közvetlen kapcsolatba hozható sejtek, így a T-limfociták és a monociták, makrofágok működését általában fokozza. A kóros, csökkent funkciójú sejtek működését kifejezettebben növeli, mint az egészséges egyének normális sejtfunkcióit (J. Symoens és társai J. Reticuloendothel. Soc. 21 175,1977). A levamisol in vivo és in vitro alkalmazása növeli a polimorfonukleáris (PMN) sejtek és a makrofágok fagocitózisát (H. Verhaegen és társai: Biomedicine 24 164, 1976); az Fc és C3 receptorra való stimuláló hatás révén fokozza a makrofágok immunfagocitózisát (M. E. Schmidt, Clin. Immunoi. Immunpathol. 6 299, 1976). In vivo és in vitro a levamisolkezelés fokozza, illetve helyreállítja a csökkent motilitással bíró leukociták kemotaktikus válaszkészségét (J. I. Gallin és társai: Clin. Haematol. 4 567, 1975). A levamisol fontosabb klinikai alkalmazása: krónikus infekciók, gyulladásos betegségek (rheumatoid arthritis), rákos betegségek. Utóbbi esetben részben a kemoterápiás kezeléssel nyert javulási periódus meghosszabbodását, részben fokozottabb túlélést tapasztaltak, bár a reagálási készség függ a beteg állapotától és a betegség stádiumától és az ered5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
