191695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés hálózati visszahatások optimális csökkentésére
1 nd szükségei timer inditást (hogy azt minimális késéssel lehessen majd indítani), ezért itt kiszámoljuk a következő timer indításához szükséges betöltési értéket, és tároljuk azt. A szinkron interrupt szubrutin végén lekérdezzük az esetleges állapotjeleket (pl. ívkemencékből jövő jelek), majd az említett paraméter beállító készüléket teszteljük; ha változtatási parancs érkezett, akkor végrehajtjuk. A + és — oldali timerek túlcsorduláskor adott interruptokat kiszolgáló szubrutinok azonos felépítésűek: az aktuális timer beállítása után rövid impulzust adnak ki, amelyeket a gyújtójel kapuzó-, formáló-, erősítő és leválasztó hardware alakít át a tirisztorokhoz szükséges feszültségszintű, formájú és időtartamú gyújtóimpulzusokká. Az 5. ábrán a jelfeldolgozás egy lehetséges foganatosítás! módja szerinti döntéselőkészítési, illetve döntési 501,... 526 műveletek nyomon követhetők. Látható, hogy a példa szerint az üzemi állapottól függően háromféle stratégia választható: I. stratégia feltétele: AU/U > Gi, ahol a flickerdózis mértékét a feszültségingadozások és az esetleges meddő teljesítmény lökések befolyásolják, G( pedig a rendszerjellemzőktől függően választott küszöbérték. II. stratégia feltétele: lf > G2, ahol a negatív sorrendű feszültségösszetevőre előírt G2 küszöbszintet ugyancsak a rendszerjellemzőktől függően választjuk. III. stratégia feltétele: AU/’U « G, és U' < G2. A rendszer indításakor is a III. stratégia érvényesül, amíg az I. vagy a II. stratégia feltételének teljesülése nem idézi elő az 505 műveletre kiható kapcsoló átváltását vagy az 508 műveletben a döntésnek olyan változását, hogy az 509 művelet helyett az 5 19 művelet hajtandó végre. Az általánosságban már tárgyalt jelfeldolgozásnak a közelítő Q4, Qi, (b=RS, ST, TR) jeleket eredményező szakasza (1. ábra) az 5. ábra szerint annyiban eltérő, hogy az 501 műveletben képezzük az - = in ij szekunderjelct is, és az 502 műveletben kapott fázisonkénti meddő teljesítményt reprezentáló — Qrc»> (b-R, S, T) jelekből az 503 műveletben előállítjuk a pozitív sorrendű Qj?ç jelet és a közelítő Qi, (b= RS, ST, TR) jeleket, majd az 505 műveletben kapott 0,át| komponensjel felhasználásával az 504 műveletben kapjuk a közelítő Q4 jelet. A primer Ujn, és iyb ellenőrzőjelekből képezi az 522 művelet a kompenzáló egységek szolgáltatta fázisonkénti 0,i b (b= R, S,T) meddő teljesítményt reprezentáló jeleket, majd az 523 művelet ebből képezi az. (1.1 ), (1.2), (1.3) összefüggés szerinti algoritmussal a vonali meddő O^ b teljesítményt (b= RS, ST, TR), amely jeleknek a szabályozó 110 eszközben való felhasználására az 1. ábra a jelképzés részletezése nélkül már utalt. A megfelelő stratégia szerinti súlyozás elvégzéséhez szükség van a súlyozó feltételek felügyeletére. A flickcijelképző 108 eszköz az első uHb ellenőrzőiéiből dolgozik, de eietlcg dolgozhat a második i^b ellenőrzőjelből is. Az. aszimmetriajelképző 109 eszköz az első unb ellenőrzőjelből dolgozik. Az 5. ábra szerinti esetben az első, illetve a második Uiib.Hib ellenőrzőjelekből egy további szekundcrjel-képző 51 eszköz a pillanatnyi cos v0 értékkel arányos jelet, 52 alapjeladó pedig a megengedett küszöbszinttel arányos cos ip« alapjelet szolgátat. Ezekből az 507 műveletben a Q « P • tg [arcois/cos ^)] összefüggés 2 alapján képezzük ekőbb a hálózat eredő meddő teljesítményének megengedett QerN határértdcet, illetve tényleg fennálló Q,.ro pillanatértéket, majd képezzük 8 ^Qer = Oero-OlerN hibajelet. Az 506 művelet prioritást eldöntő logikai művelet, amely a stratégia kiválasztása után ennek megfelelő döntést kényszerít az átkapcsolóra és az 508 műveletre. így a kapcsoló állásától függően képezi az 505 művelet az első 0,áti komponensjelet: vagy az 507 műveletben kapott AQer hibajelnek megfelelően vagy (az illesztő 512 művelet folytán) az 511 műveletben kapott 0,r = Q*, illetve az 515 műveletben kapott Qr = = Q+-K jelének megfelelően, ahol K a legnagyobb kompenzáló meddő teljesítménnyel arányos ‘érték. Az 509 művelet döntési kritériuma Q+ < 0:igen, Q+ > 0: nem (i, n). Az 513 művelet döntési kritériuma Q+> K = igen (i). Qml - CT’ +Qh (b= RS, ST, TR). 0,m 2 = Q4 +c, - - Qi,, ahol Ci általában egységnyi, de ha Qi, közül legalább egynek az értéke 0-nál kisebb, a pozitív sorrendű meddő teljesítmény és 0-nál kisebb negatív sorrendű tag(ok) abszolút értékének hányadosából képezzük a c, egy ütthatót. Q„,3 = Q* 4- c^Qi,, ahol c2 általában egységnyi, de ha Qb közül legalább az egyiknek az értéke meghaladja a már értelmezett K tényezőt, akkor a K Q+ különbség és a K tényezőt meghaladó értékű Qi, tag(ok) hányadosából képezzük a c2 együtthatót. Az 524 művelet képezi a Qs = Qm3 + qLb öszszeget (b= Rs, St, Tr), az 525 műveleti Pí átviteli függvény szerint képezi a beavatkozó Usz jelet, és az 526 művelettel generáljuk a háromfázisú gyújtójeleket. Összefoglalva: a találmány lehetővé teszi, hogy a szabályozó a pillanatnyi zavarszintektől és terhelési állapottól függően mindig a legkedvezőbb tarifájú hálózati teljesítménytényezőre szabályozzon, miközben a zavarszinteket, mint alárendelt mennyiségeket az előírt határértéken vagy azok alatt tartja. Mivel a határértékek részben időbeli átlagolásokból, részben pitlanatértékekből adódnak, megfelelően megválasztott szabályozási algoritmus segítségével kisebb teljesítményű beavatkozó szervvel is a jelenlegi eljárásokkal azonos, vagy azoknál még jobb eredmény érhető el. A szabályozási algoritmus mutatott bonyolultsága esetén mikroprocesszor alkalmazandó. A példa szerinti, Intel 8751 típusú mikroprocesszorral kialakított rendszer különösen azért előnyös, mert integráltan tartalmazza mindazon funkciókat (szorzás,két timer, interrupt rendszer stb.), amelyek a javasolt eljárás megvalósításához szükségesek. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás villamos hálózatról táplált fogyasztók időben változó egyedi teljesítményfelvétele folytán a hálózatban fellépő visszahatások csökkentésére a hálózati vonalak közé kapcsolt kompenzáló egységek alkalmazásával, amelynek során ellenőrzőjelek elektronikus feldolgozásával vonali rendelkezőjeleket állítunk elő, és ezeket kapcsoljuk - a mindenkori rendszerhez illeszkedő átviteli függvény szerint, működő, a kompenzáló egységek vezérlőbemenetével csatolt - szabályozó eszköz megfelelő alapjelbemenetére, azzal jellemezve, hogy előállítunk (fázis, illetve vond szerinti) háromféle primer ellenőrzőjelet, nevezetesen a fogyasztókat tápláló hálózat megfe-191.695 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
