191657. lajstromszámú szabadalom • Légbevezető készülék
1 2 191 657 A találmány légbevezető készülék építmények belső tereinek légcseréjére, az elhasznált és eltávozott levegő frissel való pótlására. A készülék az építmény térhatáröló szerkezeteihez alkalmazkodik, rajtuk keresztül közlekedő kapcsolatot teremt a belső terek, valamint az építményen kívüli légtér között. Ennek megfelelően a külső térrel összeköttetésben lévő primér oldala, továbbá az építmény belső terébe torkolló szekundér oldala van. Adott esetben a bevezetendő friss levegő paramétereinek módosítására alkalmas eszközöket, pl. záró, mennyiségszabályozó, terelő és szűrő szervekkel rendelkezik. Az épületek ablakéit korábban szinte kizárólag kezeletlen nyers fából készítették. Még a leggondosabb megmunkálás és összeillesztés ellenére sem voltak az ilyen ablakok a mai felfogás szerint légzárónak tekinthetők. Az illesztési pontatlanságok az idő előrehaladtával a faanyag száradása miatt még fokozódtak. A hagyományos ablakszerkezetek, különösen a hideg éghajlatú országokban azt eredményezték, hogy az épület kedvező belső tartózkodási hőmérsékletét csak aránylag nagy fűtőenergia felhasználásával lehetett elérni. Az említett adottságok azonban épületfizikai szempontból nem voltak egyértelműen kedvezőtlenek, mivel az épület helyiségei állandóan hozzájutottak bizonyos mennyiségű friss levegőhöz, ami az elhasznált belső levegőt felfrissítette és pótolta. Ugyancsak kedvező volt ez a szándékolatlan légcsere abból a szempontból is, hogy nem növekedett meg a belső terek, főleg a vizes helyiségekkel is rendelkező lakások belső páratartalma olyan mértékig, hogy ott a penészedés jelenségével kellett volna számolni. A nyílászáró szerkezetek pontatlan illeszkedései mellett a penészedés jelenségének ellene működött az is, hogy a hagyományos falazatok, így elsősorban az égetett agyagtéglából rakott falazatok anyagának porózus volta miatt az épületek bizonyos mértékig mindig „lélegzeni” tudtak. Az energiatakarékosságra való törekvés, továbbá a korszerűbbnek tekintett építőanyagok alkalmazása egyaránt az ún. fokozott légzárású ablakok elterjedését eredményezte. Az ilyen épületszerkezetek esetében természetes úton nem következik be az épület belső tereinek légcseréje, az elhasznált levegőnek frissel való „automatikus” pótlódása, és ezáltal a páratartalom kedvező szinten való megmaradása. Az utóbbi évtizedekben épült lakóházaknál általánosan tapasztalható a penészedés'. Csupán az ablakok fokozott légzárása miatt a szellőző levegőnek az ablak-lakószoba-előszoba-fürdőszoba és annak elszívó nyílása útvonalon való haladása szinte teljesen lehetetlenné vált. Sok helyütt próbálnak ezen úgy segíteni, hogy a lakást a lépcsőház felé nyíló bejárati ajtón át szellőztetik. Az elgondolás nem vált be, mert lakószobák aktív átöblítését ezáltal nem lehet elérni. A fentiekben ismertetett épületfizikai megoldások a legkülönbözőbb mesterséges szellőztetést célzó elgondolásokat eredményezték. Ezek mindegyikénél mesterséges úton és több-kevesebb energiafelhasználással működtetett szellőztető berendezés segítségével törekedtek a kellő légcsere elérésére. Az ismert szellőztető berendezések jelentős része a friss levegőnek a tartózkodási térbe való befúvása útján juttatnak valamilyen betápláló térből friss levegőt a „kezelendő” belső térbe. A készülékek a befújt levegőt az elhasznált levegővel való gyors és intenzív elkeveredésre készteti, de gondoskodniuk kell a beáramló friss 2 levegő olyan mértékű lelassításáról és/vagy tereléséről, hogy a tartózkodási térben ún. diszkomfört érzet ne keletkezzék. Az említett feladat megoldására szánták azt a szer- 5 kezetet, amely az 1,778.267 lajstromszámú NSZK közzétételi iratból ismerhető meg. Szabályozható áteresztőképességű légbevezető csonkja az áramlás keresztmetszetének módosítására képes. A paraboloid alakú elzáró szerv és a bevezető csonk kerete közötti szög határozza 10 meg a kilépő légsugár irányát. A légsugár egy, a körszimmetrikustól eltérő kúppalást mentén áramlik ki. A kiáramlás sebessége és a mozgási energiával arányos ún. „vetőtávolság” azonban sohasem egyenletes, ami számottevő hátrány. Emellett a kúppaíást alakú légsugár 15 aerodinamikailag instabil. A szellőző levegőt ún. csigaházba vezetik, és annak ily módon örvénylő mozgást kölcsönöznek annál a légelosztónál, amely a 231.085 lajostromszámú szovjet szerzői tanúsítványban található. A levegő injektoros 20 kialakítású gyűrű alakú résen át áramlik a helységbe. A leírás jó gondolatokat tartalmaz, de a csigaházban való perdítés túlságosan nagy energiafogyasztással jár. Emellett az injektor hatás a kezdeti perdületet túlságosan lecsökkenti. 25 a továbbiaknál fejlettebb megoldást javasol a 170.824 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. Ennél az örvénylő levegőmozgást a friss légáram érintő irányú bevezetésével valósítják meg. Kifejezetten szellemes benne az, hogy az örvény magjában kialakuló depresszió a 30 keverőfej homloklapján lévő nyíláson át beszippantja és előkeveri a helység levegőjét. Sajnálatos módon ez a készülék is sok energiát használ, a levegő elkeveredése pedig nem eléggé hatékony. További előrelépést jelent az adott területen a 175.366 35 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból megismerhető légbefúvó szerkezet, amely a szellőző levegőt lapátrácson keresztül bocsátja ki. A lapátrács a készülék hátlapja és előlapja között helyezkedik el, és a kiáramló levegőt radiális irányú szétterülésre készteti. Kedvező 40 az elgondolás, mivel a diszkomfort érzetet jól megelőzi. Hátránya viszont, hogy az összeütközések és irányváltozások miatt a készülék nagy belső aerodinamikai ellenállást mutat. A radiális szétterülés kis turbulenciája miatt a levegő keveredését nem tudja eléggé hatékonnyá 45 tenni. A találmány célja olyan légbevezető készülék kifejlesztése, amely megőrzi a korábbi legfejlettebb műszaki megoldások előnyeit, de kiküszöböli azok fogyatékosságait, és amellett energiatakarékossági szempontból is 50 minden követelményt kielégít. A találmány feladata a kitűzött célon belül mindenekelőtt az, hogy lakóépületek tartózkodási tereit az épület térhatároló szerkezeteibe beépíthető készülék segítségével lehessen friss levegővel mindig átöblíteni, 55 a beáramló levegő mennyiségét szabályozni lehessen, mód nyíljék a hőérzet és akusztikai követelmények kielégítésére, a friss levegő szűrésére, továbbá az épület határoló falában való elhelyezés ellenére a csapó eső elleni védelemre, valamint a ncm'kívánt élőlények (ma- 60 darak, rovarok) bejutásának meggátlására. A találmányi gondolat alapja az a felismerés,'hogy az épület határoló falába - lehetőleg az ablakok alatti pozícióban - valamilyen labirintus jellegű szellőző járatot célszerű elhelyezni, amely a külső térbe torkolló oldalán 65 megfelelő védőszervekkel, hanggátló kialakítással, szűrő
