191644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás makromolekuláris anyagot tartalmazó kozmetikai készítmény előállítására
] 191 644 A találmány makromolekulám anyagot tartalmazó kozmetikai készítmény előállítására vonatkozik. A találmány szerinti eljárással előállított készítmény mentes a meglehetősen gyakran jelentkező káros mellékhatásoktól, melyek kellemetlen bőrérzetben, viszketésben, a bőr kiszáradásában nyilvánulnak meg. Ismert, hogy a kozmetikai hatóanyag vagy az abban levő szennyezés súlyosabb esetben bőrpírt, ekcémát is okozhat (Ullmann: Encyklopädie der Chem Techn., 22. köt., 509 old. 28-37. sor). Ismeretes, hogy például hajfixálók, hajápoló és mosószerek, depilátorok, bőr-vagy arcápolók előállításához a kozmetikai ipar alapanyagként számos különböző, gyakran oldható műgyantát vagy egyéb makromolekuláris anyagot és tenzideket (detergens) használ. Jóllehet ezeket az alapanyagokat felhasználásukat megelőzően bőrtűrésre, továbbá allergológiai, irritatív és szenzibilizációs ártalmatlanságra mindig komoly vizsgálatnak vetik alá, mégis a fokozottan érzékeny egyének esetenként nem tűrik megfelelően a kozmetikai és főleg a mosószerkészítményeket. A kozmetikai iparban alkalmazott makromolekulám anyagokról enciklopédikus áttekintést ad Herman von Czetsch Lindenwald, „Makromolekulare Stoffe in Pharmazie und Kosmetik, (A. Hüthig Verlag, Heidelberg) c. könyvében. Az alkalmazásra kerülő makromolekulám anyagokat 3 csoportba osztja, éspedig természetes eredetűekre, félszintetikusokra és szintetikusokra. A félszintetikusok között említi a cellulóz-étereket, így a karboxi-metil-cellulózt, és különféle cellulóz-alkil-étereket, a szintetikus anyagok közül beszámol a polivinilsavak, polivinilátok, poliakrilátok, polivinil-pirrolidon és políetilén-glikolok alkalmazási lehetőségeiről. A teljesen szintetikus anyagok között megjelentek a tenzidek és a mosószerkészítményekben egyedülálló jelentőséget nyertek. Bár kifejezetten nem tekinthetők makromolekuláris anyagoknak, de igen közel állnak ezekhez technológiai tulajdoságaik és alkalmazásuk alapján. Egyik nagy csoportjuk (alkil-polietilén-glikol-éter-szulfátok, amid-éter-szulfátok stb.) előállítása polietilén-glikol felhasználásával történik, ami még közelebbi összefüggést teremt a makromolekulás polimerekkel. Irodalmi adatok szerint a tenzidek irritáló hatása annál kifejezettebb, minél alacsonyabb szénatomszámú alkilcsoportot tartalmaznak. Az alkil-poliglikol-éterek, illetve ezek szulfátjai közül a C12—C14 lánchosszúságú alkilcsoporttal rendelkezők bőrirritáló hatása nagyobb, mint a C15 felettieké. A C15 alatti típusok elkészítéséhez szükséges zsíralkoholok szintetikus úton nyerhetők, míg a C15 felettiekhez természetes származású zsíralkoholok szükségesek. Mivel a természetes eredetűek drágábbak, így jelentőséggel bírna, ha a szintetikus zsíralkoholt tartalmazó tenzidek fiziológiai hátránya kiküszöbölhető vagy legalábbis csökkenthető volna. Jó tisztító hatásúak az alkil-éter-szulfátok, illetve szekunder alkán-szulfonátok és nagy előnyük, hogy azon igen kevés detergensek közé tartoznak, melyek biológiailag könnyen és 100%-ig lebonthatók. Előállítási költségük alacsony, miután paraffinszénhidrogénekből nyerhetők. Hátrányuk a C12—C14 alkilcsoport-tartalom, mely az alkil-éter-szulfátokhoz viszonyítva előnytelenebb dermatológiai tulajdonságot kölcsönöz (Fette, Seifen, Anstrichmittel, 1. 37. (1981). Jelentősége lenne, ha ezen a tulajdonságon előnyös módosítást lehetne elérni. A tenzidmolekula kémiai jellege és fiziológiai hatása között szoros összefüggés van. A toxikológiát illetően táblázati összefoglalás található Ullmann: „Encyklopädie der Chem. Technologie”, 22. köt., 508. oldalán, még kifejezőbb azonban a kémiai összetétel és bőrre gyakorolt hatás közötti összefüggés táblázati összefoglalása (ibid., 509. old.) az alábbiak szerint: Összefüggés tenzidek felépítése és a bőrre gyakorolt hatás között: Jellemző kémiai csoport enyhe bőrhatás erősödő bőrhatás Hidrofil csoport-(CH2CH20)-OS03 Met A hidrofil csoport helye a molekulá-COOMet-S03 Met ban A hidrofil csoporsorvégi középen tok száma egy több Hidrofób rész hosszú, elágarövid, Aromás anyag milyensége a hidrozatlan elágazott fób részben benzol toluol naftalin Közbenső tagok Nitrogén csoszénhidrogén Met = fém atom portok maradvány Számos egyéb irodalmi adat is arról tanúskodik, hogy a molekulán belüli apróbb eltérések is számottevő különbséget eredményezhetnek a fiziológiai hatásban, ezért azt vizsgáltuk, hogyan lehet egy adott és általában kozmetikai alkalmazású vegyületet egyszerű módon úgy változtatni, hogy ez fiziológiai tulajdonságában előnyt biztosítson. Célul tűztük ki tehát (i) egyes kozmetikai felhasználású műgyantákat, makromolekuláris anyagokat és tenzideket (detergenseket) önmagukban úgy módosítani, hogy az ismertetett követelményeknek is és ezen felül a kozmetikai készítményekben rendeltetésszerű szerepüknek is fokozottan megfeleljenek; (ii) továbbá igyekeztünk olyan, természetes anyagokból kinyerhető adalékokat találni, amelyek a túlérzékeny egyének reakcióját a kozmetikai alkalmazású műgyantákkal, makromolekulákkal és mosóaktív anyagokkal szemben mérséklik. Kísérleteink során felismertük, hogy ha a kozmetikai készítmények előállításához használt makromolekuláris anyagokat és/vgy karboxi-metil-cellulózt és/vagy anionaktív felületaktív anyagokat kvaterner ammóniumsókká alakítjuk olyan kvaterner ammónium-hidroxiddal és/vagy alkáli sójuk olyan kvaterner ammóniumsóval végzett reagáltatásával, amely legalább egy, legalább 10 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot tartalmaz, és ha adott esetben kamilla-, kamilla- és bojtorján- vagy kamilla- és zsályakivonatot együttesen alkalmazunk a készítményben felhasznált fenti hatásos komponensek mellett, úgy e szintetikumok zavaró biológiai mellékhatása, negatív bőrérzete észrevehetően csökken, sok esetben olykor is, amikor a mellékhatás a szintetíkumok szennyezőitől ered. A találmány tárgya tehát eljárás makromolekuláris anyagot tartalmazó, 1—50 tömeg% szárazanyagtartalmú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
