191631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok - főleg víz - hőenergiájának előnyösen hőszivattyú által történő hasznosítására és berendezés az eljárás megvalósítására

1 l "J l DJ) 1 A találmány tárgya eljárás folyadékok - főleg víz - hőenergiájának előnyösen hőszivattyú által történő hasz­nosítására és berendezés az eljárás megvalósításához, amely elsősorban alkalmas ipari hulladékhőt tartalmazó vizek, termálvizek, felszíni, ül. talajvizek által tárolt hő­energia részleges kinyerésére fűtés céljából a hőszivattyú elvének alkalmazásával. Az eddig alkalmazott hőszivattyú rendszerekre jel­lemző a zárt rendszerben cirkuláltatott külön hőcserélő köze? Ilyen hőszivattyú rendszereket ismertet Heinrich- Naji ;k.Nestler: A hőszivattyú és alkalmazásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982.) című szakkönyv is. A fenti megoldás hátránya, hogy legalább két hőcse­rélő szükséges ilyen rendszerek üzemeltetéséhez, sőt pld. központi fűtés esetén, hagyományos vízfűtésnél (gőzfűtésnél), a harmadik hőcserélő gazdasági szem­pontból is hátrányos, másrészt minden hőcserélőben van hőmérsékletesés. A hőmérsékletesés annál nagyobb, minél kisebb a hőcserélő felület. Tehát egy hőcserélő vagy nagy felületű, így jó a hőátadás, de viszonylag drágább, míg a kisebb felületű hőcserélő olcsóbb, de rosszabb a hőátadás is. Több hőcserélő sorbakapcsolása esetén a hőmérsékletesések összeadódnak, így még rosszabb lesz a hőátadás. A megfelelő hőforrásként hasznosítható folyadékok - vizek-általában nagyobb távolságra találhatók a fű­­tendő térségektől. A fenti - ismert - hőszivattyús eljá­rások esetén a nagyobb távolságok áthidalása nehézkes, csak többletköltséggel valósítható meg. A találmány célja az egymástól nagyobb távolságban található hőforrások és hőfogyasztók közötti kis hő­veszteségű, kisebb költséggel megvalósítható rendszer kialakítása, valamint az előzőekben ismertetett több hőcserélős rendszerek hátrányainak részbeni kiküszö­bölése. Ismert tény, hogy a folyadékok forráspontja a nyo­más függvényében változik. Általánosságban elmondha­tó, hogy a nyomás emelkedésével a forrásponti hőmér­séklet is emelkedik. A találmány szerinti eljárás során a folyadékoknak a folyadékoszlop magasságától függő hidrosztatikus nyomását használjuk ki különböző nyo­mású térségek kialakítására. A találmány szerinti eljárás a következő felismerésen alapul. Az adott nyomású és hőmérsékletű folyadékot folyamatosan egy olyan magasságban elhelyezett elpá­rologtató edénybe vezetjük - miután az elpárologtató edényből és a hozzá csatlakozó kiegészítő csőhálózat­ból a levegőt megfelelő mértékben eltávolítottuk, - hogy az elpárologtató edény belsejében — a kiegészítő csőhálózatba belépő folyadék adott nyomását, illetve a folyadék sűrűsége és a szintkülönbségek ismeretében a hidrosztatikus nyomást is figyelembe véve - kialakuló nyomás kisebb legyen, mint a folyadék adott hőmérsék­lethez tartozó telített gőzének nyomása. Ezért a folya­dék forrásba jön, mielőtt az elpárologtató edényt elérné, illetve megfelelő edénykialakítás esetén az edény alsóbb szintjén kezd forrni, és addig forr, míg a párolgásból kö­vetkezően hőmérséklete olyan alacsony nem lesz, hogy az elpárologtató edény magasabb szintjén a folyadék alacsonyabb hőmérséklethez tartozó telített gőznyomása megegyezik a folyadék felszínén kialkuló nyomással. A keletkező gőzt, illetve a lehűlt folyadékot folyamatosan eltávolítjuk, a gőzt fűtés céljára is elegendően magas kon­denzációs hőmérséklet elérése céljából gőzsűrítőbe ve­zetjük. A lehűlt folyadék célszerű eltávolítási módja az. amikor visszavezetjük a belépő folyadék szintjére, így a hőmérséklet függvényében kialakuló folyadéksűrűsé­gek következtében - mivel az alacsonyabb hőmérsékletű folyadék sűrűsége, és így hidrosztatikus nyomása is na­gyobb - az elpárologtató edényen keresztül bizonyos mértékű áramlás folyadékot keringető szivattyúk nélkül is fennmarad, ha a lehűlt folyadékot fogadó térben levő nyomás megegyezik a tápfolyadék nyomásával. Az elpárologtató edényen keresztüli folyadékáramlást segí­tik az emelkedő folyadékáramban keletkező gőzbubo­rékok is, hasonlóan a sürített levegős mammutszivattyúk működéséhez. Ezt a hatást az elpárologtató edényen keresztüli folyadékáramlás elindítására is használhatjuk úgy, hogy az elpárologtató edényhez vezető emelkedő csőszakaszhoz egy, a folyadék áramlását nem zavaró, olyan szelepet csatlakoztatunk, amelyen a rendszer le­­vákumozása és a vákumszivattyú, valamint a gőzsürítő folyamatos üzeme mellett kis mennyiségű levegőt tu­dunk a csőszakaszba engedni. Így a fentebb említettek­hez hasonlóan megindul a folyadék cirkulációja, amely a továbbiakban a pozitív visszacsatolás miatt önfenntartó­vá váÜk (amennyiben a tápfolyadék szintjére vezetjük vissza a lehűlt folyadékot). A fentebb ismertetett elpárologtató edényből és a hozzá csatlakozó kiegészítő csőhálózatból távozó gőz külön hőkicserélő közeggel működő hőszivattyúk hő­forrásaként is használható, ekkor, megfelelő hőmérsék­letviszonyok esetén - ha a külön hőkicserélő közeggel működő hőszivattyú alacsony hőmérsékletű hőcserélője alacsonyabb hőmérsékletű, mint az elpárologtató edény­ből távozó folyadék hőmérséklete -, a gőz kondenzá­ciója, és így hőleadása, sűrítés nélkül is végbemegy. A fentebb ismertetett elpárologtató edényből és a hozzá csatlakozó kiegészítő csőhálózatból távozó gőz — meg­felelően magas hőmérsékletű tápvíz esetén - sűrítés nélkül, közvetlenül fűtőtestben is hasznosítható. A találmány szerinti berendezést rajzok alapján is­mertetem közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy lehetséges kiviteli alakjának vázlata. Az 1. ábra szerinti berendezés áll egy 1 tápfolyadék­­csatlakozásból, egy emelkedő 2 csőszakaszból, egy elpá­rologtató 3 edényből, amely edénynek van egy folya­dék-bevezető 4 csatlakozása, egy folyadék-elvezető 5 csatlakozása és egy gőzelvezető 6 csatlakozása. Ezen berendezés tartalmaz továbbá egy 8 gőzsűrítőt és egy 9 hőcserélőt. Az 1 tápfolyadék-csatlakozás és az elpáro­logtató 3 edény közötti, a tápfolyadék paramétereitől függő, megfelelő szintkülönbséget biztosító emelkedő 2 csőszakasz van beiktatva az 1 tápfolyadék-csatlakozás és az elpárologtató 3 edény folyadék-bevezető 4 csatlako­zása közé. Az elpárologtató 3 edény folyadék-elvezető 5 csatlakozásához célszerűen egy megfelelő szintkülönb­séget létesítő lejtő 7 csőszakasz van kapcsolva. A gőz el­távolításához és sűrítéséhez az elpárologtató 3 edény gőzelvezető 6 csatlakozására 8 gőzsűrítő van kapcsolva. A sürített és felmelegedett gőz kondenzálása céljából a 8 gőzsürítő kimenetére 9 hőcserélő csatlakozik. A kondenzátum eltávolítására szivattyú, a berendezés le­­vákumozására ill. a rendszerbe kerülő levegő (pl. a tápfolyadékban oldott, s a vákum hatására felszaba­duló levegő) eltávolítására vákumszivattyu van a 9 hőcserélő kivezető 11 csatlakozásához kapcsolva. Nézzük meg az ábra szerinti berendezést működés közben. (Az egyszerűség kedvéért a berendezés tényle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65->

Next

/
Thumbnails
Contents