191614. lajstromszámú szabadalom • Folyékony, pasztaszerű, vagy poralakú tisztító és súrolószerek
3 191 614 4 X 40 nini méretű, két végén furatos füllel ellátott kaloda, amely a füleken keresztül csavarral rögzíthető a farostlemezhez. Szükséges még egy nyeles fémkorong (dörzsár), melynek átmérője 39,5 mm és így a kaloda hosszirányában könnyedén mozgatható. A dörzsár alsó (koptató) felületére (tehát a nyéllel ellenkező oldalra) Vileda szivacskendőből kivágott, a felületet teljesen borító darabot ragasztunk. A farostlemez teljes felületét egy tetszőleges gyártmányú fehér vizes diszperziós beltéri festékkel egyenletesen bevonjuk. Igen alkalmas a Diszkrilát kereskedelmi néven forgalmazott magyar festék e célra. A bevonást teddi-hengerrel végezzük, annak ide-oda húzogatásával biztosítjuk az egyenletes filmfelület kialakulását. Az egyenletes felhordást elősegíti, ha a festéket előzőleg vízzel hígítjuk. A Diszkrilátot 1:1 tömegarányban vízzel hígítjuk. Az ily módon hígított festékből két réteget viszünk fel a felületre, a második réteget az első réteg megszáradása után. Ily módon eljárva egyenletes és nem túl vastag festékréteget kapunk a felületen. Kétnapi kondicionálási idő után megmérjük a felvitt film száraz tömegét, a kapott értéket feljegyezzük. Erre az értékre azért van szükség, hogy esetleges ellenőrző vagy újabb meghatározásnál közel azonos filmvastagságú bevonattal legyen reprodukálható a mérés. A film tömegében ± 10 % eltérés nem okoz hibát a meghatározásban. A keretes kalodát a fentiek szerint elkészített farostlemezre helyezzük, a szélén a csavarokkal rögzítjük. A keret által behatárolt rész közepébe egy 100 X 30 mm-es sablonnal téglalapot rajzolunk be. Az értékelésnél csak e téglalapon belüli felületet veszszük számításba. Mindenekelőtt az etalonnak tekintett kristályos kalcium-karbonát karcolási tényezőjét határozzuk meg.E célra aGersheim Ges., m.b.H.Kárnten-Ausztria Çalcidar 10. jelzésű 10 mikron átlag szeincseméretű kristályos kalcium-karbonátot használtuk. 7 g etalon kristályos kalcium-karbonátot a fentiek szerint elkészített eszköz közepébe szórunk, majd 3 ml 2 t%-os nátrium-trípolifoszfát nedvesítő oldatot pipettázunk rá, egy spatulával homogénre eldolgozzuk. Ily módon, elpépesedik, majd elfolyósodik a poranyag. A poranyagok folyadék-felvételi képessége (víz,1 oldószer stb.) azok nedvesítőképességétől és a poranyag fajlagos felületétől függ. Irodalmilag tisztázott és általában megadott a „nedvesítési pont” és a „folyási pont”. Nedvesítési pont alatt azt az állapotot értjük, amikor a töltőanyag (esetünkben csiszolókomponens) minden oldalról nedvesített, plasztikussá és fényes kinézetűvé válik. További folyadékmennyiséget adva hozzá elérkezünk a „folyási pont”-hoz, vagyis ahhoz az állapothoz, amikor a pép folyni kezd, tehát alaktartó voltát elveszti. A meghatározás folyamán a meghatározó eszközben lévő csiszolókomponensnek állandóan a folyási állapotban kell lennie, szükség esetén ezt nátrium-tripolifoszfát oldat pipettából történő csepegtetésével biztosítjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy a por csis/.olókomponcns nedvesítését, majd az ezt követő folyási állapotba hozását nem a kalodában eszközöljük, hanem külön elkészítjük egy edényben, a nedvesítőszer hozzácsepeg-' tetésével és spatulával történő eldolgozással. Az ily módon elkészített, „folyási” állapotban lévő csiszolókomponenst annak szárazanyagtartalmának figyelembevételével mérjük be a meghatározó eszközbe. A dörzsárra erősített VILEDA szivacskendő-da'abra ugyancsak 2 ml 2 t%-os nátrium-tripolifoszfát rldatot pipettázunk, és azt ily módon megnedvesítve a keretben lévő kalcium-karbonát pépre nyomjuk és hosszirányban fcl-lc, ütközésig mozgatva súrolóeffek'ust fejtünk ki. A mozgások számát számoljuk, egy oda-vissza mozgatást tekintünk „1” mozgatási egységnek. 25 mozgatás elvégzése után vízcsap alatt a keretl en lévő sÚTolómaradványt kimossuk, ugyancsak elcblítjük a dörzsárat is. Mindkettőt infraégő alatt megshárítjuk (kb. 1/4 óra). Megszáradás után szemrevételezzük a kiértékelés szempontjából figyelembe veendő 100 X 30 mm nagyságú körülrajzolt felületet és megá lapítjuk, hogy az arra felhordott festékfelület menynyire kopott le. Lekoptatotfnak akkor tekintjük, ha annak legalább 90 %-a ledörzsölődött. Ha az még nem kivetkezett be, úgy a megszárított eszközbe újra bcu érjük a meghatározáshoz szükséges — fentiekben megadott - kalcium-karbonát port, valamint a pépesítéshez és a dörzsár nedvesítéséhez szükséges nátriumtr polifoszfát oldatokat, és a súroló mozgatást újra kezdjük. 25 mozgatás után újra értékelünk, mindezt ac dig végezve, míg a 90 %-os lekoptatottságot be nem állítjuk és az ehhez szükséges mozgatások számát feljegyezzük, D. krist. Calc.carb.-ként jelölve. Egységnyi karcolási tényezőjű az az anyag, amely fenti dörzsmozgási számmal 90 %-os lekoptatottságot ér el a viz sgált felületen. A festékkel bevont farostlemezen a kalodát egy intakt felületig továbbmozgatjuk, ott lerögzítjük és fér t leírt módon egy kívánt súrolókomponens — például kvarc — D értékét megállapítjuk; az alábbi képlet szerint kapjuk a kvarc (DIN 100 minőségű) karcolási tényezőjét „ =____DSiO,____ KoinlOOSiO, Dctaion Calc.carb. Az előzőekben leírt méretű farostlemezen 10-11 különböző súrolószerkomponens (zeolit, alumíniumoxic, szilitin stb.) K értékének meghatározásához van hely. Fentiekkel azonos módon nemcsak a súrolókon ponensnek, de magának a súrolószer készterméknek a karcolási tényezője is meghatározható, sőt ellenőrizhető, hogy az alapanyagok mért K-értékéből számított késztermék K érték mennyiben vág egybe a késztermék mért K-értékével. Ha nem por alakú tisztítószer K-értékét kívánjuk meghatározni, hanem folyékonyét, úgy a nátrium-tripolifoszfát nedvesítőszert a mérés eszközlése során nem használjuk. Módszerünk alkalmas egy súrolószer (tisztítószer) tiszt tó hatékonyságának megállanítására is (TH). Ez esetben az alábbiak szerint járunk el: A fehér festékkel bevont téglalap közepébe annak szélessége irányában átmenőén 1 cm magasságban 300 db 1 mm2-es négyzethálót rajzolunk, célszerűen 5 HB-s ceruzával kezdve. Nagyon jó tisztítóhatás ese5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
