191547. lajstromszámú szabadalom • Erősen ötvözött martenzites öregített szerszámacél és eljárás előállítására

1 191 547 2 A találmány tárgya erősen ötvözött martenzites öregítctt szcrszámacél és eljárás előállítására. Ismeretes, hogy a szerszámokkal, illetve alap­anyagukkal: a szerszámacélokkal szemben számos követelményt támasztanak. Ilyen többek között a viszonylag nagy szilárdság és keménység, valamint az ehhez hozzárendelhető lehető legnagyobb mér­tékű szívósság, a viszonylagos mérettartóság, a jó átedzhetőség, a megeresztésállóság és a jó megmun­­kálhatóság. Melegszerszámoknál a fentieken kívül még az is fontos követelmény, hogy a hőingadozásokkal, hő­lökésekkel, azaz a termikus kifáradással szemben is minél nagyobb ellenállást tanúsítsanak. A szerszám acélok magas hőmérsékleten történő ausztenitesítése után végzett gyors hűtés (edzés) során általában jelentős méretváltozás történik, és ez számos esetben vetemedést eredményez. A vete­medés a szerszámok felhasználásakor gondokat okoz. A hagyományos szerszámacélok esetében a szi­lárdság, illetve a keménység növelése együtt jár a szívósság csökkenésével. Ezért a szilárdság növelése esetén fennáll a törésveszély a szerszámok felhasz­nálása során. A melegalakító szerszámoknál mind­ehhez még a hőlökések által okozott igénybevétel is hozzájárul, ami fokozottabban szükségessé tenné a nagyobb szívósságot. Az említett méretváltozások ezen túlmenően a szerszámok forgácsolással történő végső megmun­kálását is nehezítik, mivel nagyobb ráhagyásokat kell tartani a vetemedések kompenzálására, ez pedig jelentős mennyiségű többlet forgácsolómunkát ered­ményez. Nehezíti a helyzetet, hogy ezt a forgácsolási munkát a már edzett és mintegy 45-65 HRC ke­ménységű munkadarabon kell elvégezni. Külön nehézséget jelent az is, hogy a vanádiummal ötvö­zött szerszámacélok, különösen a gyorsacélok kö­szörülése rendkívül veszélyes a repedékenység miatt. A fentiek alapján érthető tehát, hogy a hagyomá­nyos szerszámacélokból vagy gyorsacélokból készült szerszámok élettartama sok esetben nem volt ki­elégítő, gondot okozott továbbá a megfelelő gyártási technológia kialakítása és az előírt méretek betar­tása. Gyakran előfordult az is, hogy a kényesebb szerszámok előállítására az ilyen acélok egyszerűen nem voltak megfelelőek. Az ismertetett problémák kiküszöbölésére vezet­ték be a martenzites öregített, ún. maraging (mar­tensitic aging) acélokat, amelyek rendkívül nagy szilárdsággal és ugyanakkor igen jó szívóssággal ren­delkeznek. Ezeket az acélokat az 1960-as évektől kezdve gyártják iparszerűen. A martenzites öregített acélok számos típusa ismert. Általában olyan nik­kellel, kobalttal, molibdénnel, titánnal és alumí­niummal erősen ötvözött acélok, amelyek 800- 850 °C-on oldó hőkezelés után levegőn történő hűtéssel martenzites állapotba hozhatók. Az így' létrejövő martenzit a hagyományos szer­számacélok martcnzitjétől szerkezetében és tulaj­donságaiban jelentősen eltér. Ez a martenzites mat­rix lágy, tehát az anyag martenzites állapotban is megmunkálható, szemben a hagyományos szerszám­acélokkal. A késztermékek, azaz a szerszámok meg­felelő (50-65 HRC) keménységét 420-500 °C-on történő megeresztéssel: kiválásos keményítőssel lehet elérni. A maraging acélok nagy szilárdságát, illetve ke­ménységét a közönséges szerszámacélokkal ellen­tétben nem a szilárd oldatban (a martenzitben) le­kötött széntartalom mennyisége határozza meg, hanem a kis széntartalmú ún. nikkel-martenzit öre­gedése során kiváló intermedier vegyületek (Ni3Ti, Ni3Al, Ní3Mo, Fe2Mo stb.), minthogy ezek csak korlátozott mértékben oldódnak. Az ilyen acélok jól megmunkálhatok, egyszerű és viszonylag alacsony hőmérsékleten történő hő­kezelésük és célszerű kémiai Összetételük következ­tében gyakorlatilag nem vetemednek és mérettartók is. Mindezen tulajdonságaik alapján ideálisak szer­szám-előállítás céljaira. A fentiek alapján érthető, hogy az ún. maraging típusú acélok rendkívül elterjedtek és igen nagy szakirodalmuk van. (Az alábbiakban csupán példa­képpen hivatkozunk néhány szakcikkre: Elghozi C: Aciers spéciaux, 1978. szept. 43. sz. 22—29. o.; Artinger, Kator, Ziaja: Új fémes szerkezeti anyagok és technológiák, Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1974.; Tatsure Kunitake, Yasutaka Okada: The Sumitano Search No. 20. 1978. nov.; Yoshio Kató, Sen-ichi Yamada, Noboru Komatsu: Tetsu to Hagane 1978/ 12. 1747-1755 o.; Tadashi Maki, Hirovuku Mori^ moto, Imao Tamura: Tetsu to Hagane 1979/TÜ. 1598—1606. o.; Tetsuro Kuroda, Ko Soeno: Tetsu to Hagane 1980/9. 1361-1366. o.) _ A szakirodalom azt is hangsúlyozza, hogy az ilyen acélok a megfelelő szívósságot csak tiszta, szeny­­nyezőelem-mentes állapotban biztosítják. Ezért előállításukat többnyire vákuumindukciós vagy vákuumívfényes kemencében végzik, vagy az öntött tuskókat elektrosalakos átolvasztással tisztítják. Mindazonáltal ismeretesek olyan maraging acélok is, amelyek gyártása során nem szükséges vákuumos olvasztóberendezés felhasználása. Ilyen acélt ismertet pl. a 4 013 458 számú USA szabadalom. Ez az acél azonban viszonylag nagy szilícium- és karbontarta­lommal rendelkezik, ezért szerszámacél gyártására nem használható. Ezen túlmenően az ismertetett összetételi határok is meglehetősen szűkek, így az előállított acélminőség tulajdonságai meglehetősen szűk korlátok között mozognak. A jelen találmánnyal olyan martenzites öregített szerszámacél és az előállítására szolgáló eljárás ki­dolgozása a célunk, amelyek lehetővé teszik, hogy nagy szilárdságú, szívós és jól megmunkálható szer­számacélanyagok viszonylag tág összetételi tarto­mányok mellett legyenek előállíthatok. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldot­tuk meg, hogy a martenzites öregített szerszámacél, amely legfeljebb 0,03 % karbont, 9-20 % nikkelt, 8—15 % kobaltot, 4-20 % molibdént, 0,3-1,6 % titánt, 0,05-0,6 % alumíniumot és legfeljebb 0,26 %-ban mangánt és szilíciumot, valamint vasat tartalmaz, az elmondottakon kívül tartalmaz még 0,002—0,006 % bőrt, 0,02—0,06 % cirkoní és 0,03— 0,15 % cériumot is. Ezeket a járulékos ötvöző-5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents