191515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioéterek előállítására
1 191 515 2 PMR(CDClj) : 4,71 (s, 2H); 7,54 (s, 5H); 7,72 és 8,24 (ABq, 4H, J 9 Hz). Ezt a terméket használtuk a 24. és 25. példákban említett HPLC analízishez összehasonlító anyagként. 24. példa 264,5 mg (1,49 mmól) l-fenil-5-merkapto-lH- tetrazolt 15 ml kloroformban és 15 ml 1,2-diklóretán elegyében szuszpendálunk. 2 mg (0,01 mmól) szacharint, majd forralás közben 0,65 ml (3,1 mmól) hexametil-diszilazánt adunk hozzá. Az elegyet 1 órán át forraljuk, majd szárazra pároljuk és a maradékot 10 ml acetonitrilben és 0,3 ml hexametil-foszforsav-triamidban oldjuk. Az így kapott oldathoz 0,35 g (1,62 mmól) 4-nitro-benzil-bromídot adunk; azonnal szilárd anyag válik ki. Még 10 percig keverjük az elegyet szobahőmérsékleten, majd HPLC módszerrel analizáljuk. Eszerint 95% 1 -fenil-5-(4-nitro-benziltio)-1 H-tetrazol képződik. 25. példa A 23. példában leírt módon 2,60 g (14,6 mmól) l-fenil-5-merkapto-lH-tetrazolt 7,5 ml (36 mmól) hexametil-diszilazánnal, 30 ml kloroform és 30 ml 1,2-diklór-etán elegyében, 19 mg (0,1 mmól) szacharin katalizátor jelenlétében 1,25 órás forralás közben szililezünk. Az elegy szárazra párlásakor kapott maradékot acetonitrilben oldjuk, és az oldat 5 milliliterét, mely 0,72 mmól l-fenil-5-(trimetilszililtio)-lH-tetrazolt tartalmaz, 0,17 g (0,79 mmól) 4-nitro-benzil-bromid 0,17 ml hexametil-foszforsav-triamiddal készült oldatához, illetve 4-nitrobenzil-klorid 0,13 g (0,76 mmól) 0,17 ml hexametilfoszforsav-triamiddal készült oldatához adjuk. 1 órás keverés után a reakciót 1 ml metanollal befagyasztjuk, és a hozamokat kvantitatív HPLC analízissel meghatározzuk. Az l-fenil-5-(4-nitrobenziltio)-lH-tetrazolt 102 ill. 98%-os hozammal kapjuk. 26. példa a) 2,83 g (24,4 mmól) 5-merkapto-l-metil-lH- tetrazol és 50 mg (0,28 mmól) szacharin 30 ml acetonitrillel készült forrásban lévő oldatához 3,75 ml (18 mmól) hexametil-diszilazánt adunk, 90 perces forralás utáo a reakcióelegyet szárazra pároljuk. l-metil-5-(trimetil-szilíltio)-lH-tetrazolt kapunk folyadék formájában; n“ 1,5175. PMR(CDCU) : 0,81 (s, 9H); 3,79 (s, 3H). b) Ezt a terméket 10 ml acetonitril és 5 ml hexametil-foszforsav-triamid elegyében oldjuk, és 2,75 ml (27,5 mmól) izopropil-jodidot adunk hozzá. Az elegyet 90 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd az acetonitrilt lepároljuk. A maradékot 25 ml etil-acetát és 25 ml víz élegyében felvesszük, a pH-t 1 n nátrium-hidroxid oldattal 10-re állítjuk. A rétegeket elválasztjuk és az etil-acetátos oldatot 25 ml 10,0-es pH-jú nátrium-hidroxid oldattal, 25 ml vízzel mossuk, majd szárítjuk és bepároljuk. A 4,30 g maradékot 150 g kovasavgélen, etil-acetát eluálószer kromatográfiásan tisztítjuk tovább. A megfelelő frakciók bepárlása után 3,04 g (80%) 5-izopropiltio-l-metil-lH-tetrazolt kapunk: n^5 1,5030. PMR(CDClj): 1,50 (d, 6H, J 6,0 Hz); 3,98 (s, 3H); 4,05 (q, 1H, J 6,0 Hz). 27. példa a) 1,90 g (7,76 mmól) l-(trimetil-szilil)-3-(trimetil-szililtio)-lH-l,2,4-triazol 10 ml acetonitrillel és 1,55 ml hexametil-foszforsav-triamiddal készült oldatához 1,62 g (8,1 mmól) fenacil-bromidot adunk. A reakció szobahőmérsékleten 15 perc alatt végbemegy. A képződött csapadékot 4 ml metanol hozzáadása után kiszűrjük a reakcióelegyből, dietiléterrel és hexánnal mossuk. 1,85 g (79,5%) 3-fenaciltio-lH-l,2,4-triazol-hidrogénbromidot kapunk : op. : 210,5-212 °C (bomlik). Az anyalúgból további 0,3 g (13%) terméket nyerünk ki: op.: 191-192 °C. 0,90 g sót 10 ml vízben oldunk, melyre 20 ml etilacetátot rétegezünk. Az oldat pH-ját 1 n káliumhidroxid oldattal 9-re állítjuk, és a szabad bázist a vizes rétegből etil-acetáttal extraháljuk. Ily módon 0,66 g (100%) 3-fenaciltio-lH-l,2,4-triazolt kapunk: op.: 119-120 °C. Etil-acetátbó! való kristályosítás után az olvadáspont 120-121 °C-ra emelkedik. PMR(DMSO-d6) : 4,87 (s, 2H); 7,4-8,3 (m, 6H); 8,53 (s, 1H). IR 3145, 1699, 1660, 1593, 1578, 1485 cm1. b) Az l-trimetil-szilil-3-trimetil-szililtio-lH-1,2,3-triazolt a következőképpen állítjuk elő: 9,70 g (96 mmól) 3-merkapto-lH-l ,2,4-triazol és 100 mg (0,25 mmól) di(4-nitro-fenil)-N-(4-toluol-szulfonií)-foszforamidát 200 ml diklórmetánnal készült szuszpenziójához forrásban lévő 29,2 ml (140 mmól) hexametil-diszilazánt adunk. A számított mennyiségű ammónia 1,25 órás forralás alatt képződik. A forralást még további fél órán át folytatjuk, majd a kapott tiszta oldatot szárazra pároljuk, így 23,1 g (98%) l-(trimetil-szilil)-3-(trimetil-szililtio)lH-l,2,4-triazolt kapunk: op.: 90-94 °C. PMR(CC1J : 0,52 (s, 9H); 0,55 (s, 9H); 7,52 (s, 1H). 28. példa 2,85 g (25 miyóí) l-metil-2-merkapto-imidazol, 22 mg (0,12 mmol) szacharin, 20 ml toluol és 5,2 ml (25 mmól) hexametil-diszilazán elegyét 1 óra hoszszat forraljuk. Szobahőmérsékletre hűtjük, majd 5,40 g (25 mmól) 4-nitro-benzil-bromidot és aztán 5 ml hexametil-foszforsav-triamidot adunk az elegyhez, mely l-metil-2-(trimetil-szililtio)-imidazolt tartalmaz, és 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. 150 ml etil-acetáttal való hígítás után az oldatot háromszor 50 ml telitett nátrium-hidrogénkarbonát oldattal és kétszer 20 ml vízzel mossuk. A szerves réteget szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A kristályos maradékot 100 ml petroléterrel (fp. 60-80 ‘C) mossuk, majd vákuumban szárítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
