191502. lajstromszámú szabadalom • Speciális töltőanyag- masszát tartalmazó, vízes bázisú bevonóanyag főleg belső téri épületrészek felületkezelésére és festésére
1 191 502 2 A találmány speciális töltőanyag-masszát tartalmazó, vizes bázisú bevonóanyagra vonatkozik, amely elsősorban beltéri épületrészek felületkezelésére és festésére használható. A napjainkban használatos beltéri bevonóanyagok (festékek) egyrészt felületkezelő, másrészt esztétikai funkciót töltenek be. A beltéri bevonóanyagokat rendszerint koncentrátum formájában hozzák forgalomba, amit a helyszínen vízzel vagy szerves oldószerrel hígítva ecseteléssel, hengerléssel vagy szórással visznek fel a kezelendő felületre. A beltéri bevonóanyagok összetevői a következő főcsoportokba sorolhatók:- kötőanyagok, a kötőanyag jellegétől függő oldószerrel,- pigmentek,- töltőanyagok, és- segédanyagok. A kötőanyagok a töltőanyago(ka)t rögzítik a bevonandó felülethez, oldószerként vizet és/vagy szerves oldószereket tartalmaznak. A bevonóanyagok pigment-komponense főleg esztétikai jelentőségű; ez biztosítja a bevonat megfelelő színárnyalatát és fedőképességét. A töltőanyagok elsősorban ásványi eredetű finomszemcsés anyagok (például bentonit, mészkőliszt) vagy szintetikus szervetlen anyagok (például szintetikus szilikagél stb.) lehetnek, amelyek a bevonóanyag megfelelő konzisztenciáját biztosítják, és döntően befolyásolhatják a bevonóanyag fedőképességét is, valamint a felhordott bevonat szerkezetét. A segédanyagok a bevonószer és az abból készített bevonat egyes tulajdonságait (például a felhordhatóságot, tárolhatóságot, kopásállóságot, fungicid hatást, stb.) módosítják. Kötőanyagokként jelenleg széles körben alkalmaznak különféle szerves polimereket, ill. ezeknek vizes oldatait (latexeket), így vinil-észter homo- és kopolimereket [például poli(vinil-acetát)ot, poli(vinil-propionát)ot vagy poli(vinil-maleát)ot], butadién homo- és -kopolimereket, alkidgyantákat és epoxigyantákat önmagukban vagy egymással kombinálva (Kovács Géza: Falfestés, tapétázás /Műszaki Könyvkiadó, 1972/; Kiss Béla: Műanyag falfestékek és falburkolatok /Főiskolai jegyzet, 1961/; 53 832 sz. német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírás; 82 57 748 sz. japán közzétételi irat /Chem. Abstr. 97,94030 n/). Ezeknek a szerves kötőanyagú készítményeknek azonban több hátránya van. Az egyetlen kötőanyagot tartalmazó készítmények közös hátránya, hogy csak szűk körben, pontosan meghatározott körülmények között használhatók. A kötőanyagként különböző polimerek kombinációját tartalmazó bevonóanyagoknál hátrányt jelent, hogy a megfelelő homogenitás biztosítására rendszerint szerves oldószert is kell a készítményhez adni, ami illékonysága és tűzveszélyes volta miatt speciális munkavédelmi előírások betartását teszi szükségessé. A kötőanyagként csak butadién-latexet tartalmazó bevonóahyagokból döntően hidrofób jellegű bevonat képződik, ami rontja a. bevont felületek szellőzését és páradiffúzióját. A szerves kötőanyagú bevonóanyagok előállításánál jelentkező közös hátrány, hogy a szerves polimerekbe nehezen dolgozhatók be a főtömegükben szervetlen pigmentek és töltőanyagok, így a bevonóanyagok gyártása speciális homogenizáló berendezéseket és hosszú műveleti időt igényel. Ismert az is, hogy poli(vinil-észterek) [elsősorban a poli(vinil-acetát)] gipsszel kombinálva is felhasználhatók bevonóanyagok kötőanyagaiként [„Eljárás gipsztartalmú falfelület-kiegyenlítő, bevonó vagy ragasztó massza előállítására” című, 178 565 sz. magyar szabadalmi leírás). Az ilyen kombinált (szerves és szervetlen) kötőanyagot tartalmazó bevonóanyagok felhasználási területe szélesebb a kizárólag szerves polimert tartalmazó anyagokénál, hátrányt jelent azonban, hogy a képződő bevonat - éppen a gipsz jelenléte miatt - rideg, nem elég rugalmas. Szintén a gipsz jelenlétére vezethető viszsza az a körülmény, hogy a bevonat terülőképessége a száradási időhöz viszonyítva csekély, azaz a bevonat már a szétterülés előtt megszárad, így a bevonóanyagból nehezen képezhető megfelelően esztétikus (folt-, szál- és csíkmentes) bevonat. Célul tűztük ki olyan bevonóanyag kidolgozását, amely mentes az ismert bevonóanyagok hátrányaitól, azaz- széles körben felhasználható, ugyanakkor speciális felhasználási igényeket is képes kielégíteni,- előállítása nem igényel hosszadalmas homogenizálást,- megfelelően rugalmas bevonatot képez,- gyorsan szárad, ugyanakkor jól terül, és- jól fedő, ugyanakkor azonban megfelelően porózus, jó szellőzést és páradiffúziót biztosító bevonatot képez. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a fenti követelményeknek minden tekintetben megfelelő bevonóanyagot alakíthatunk ki úgy, hogy az önmagukban ismert összetételű, kötőanyagként poli(vinil-acetát)ot és gipszet, oldószerként vizet, továbbá pigmentet és segédanyagokként metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt és adott esetben habzásgátlót, gombaölőszert és/vagy nedvesítőszert tartalmazó bevonóanyagokhoz butadién-latex-szel előkezelt töltőanyag-masszát adunk. A találmány tehát elsősorban beltéri épületrészek felületkezelésére alkalmas, 5-45 tömeg % vizet, 2-12 tömeg % poli(vinil-acetát) diszperziót, 2-6 tömeg% gipszet, 7-15 tömeg% pigmentet, 0,1-2,5 tömeg % metil-cellulózt, 0,5-12 tömeg% karboximetil-cellulózt, 0-0,3 tömeg % gombaölőszert, 0-0,3 tömeg% ionos nedvesítőszert, 0-0,3 tömeg% habzásgátlót, 0-7 tömeg% perlitet és 15-75 tömeggé töltőanyagot tartalmazó bevonóanyagra vonatkozik. A találmány szerinti bevonóanyag jellemzője, hogy töltőanyagként 5-70 tömeg % butadién-latexből, 0,5-20 tömeg% kovasavgélből, 4-75 tömeg% mészkőlisztből, 2-12 tömeg% bentonitból, 5-55 tömeg % vízből, 0-12 tömeg% kaolinból, 0-7 tömeg % perlitbpl és 0-2 tömeg % dioktil-ftalátból álló homogén masszát tartalmaz. A találmány szerinti bevonóanyag - miként a fentiekből megállapítható - abban tér el az ismert bevonóanyagoktól, hogy a töltőanyag-massza speciális összetételű, mivel a töltőanyag-massza butadién-latexet is tartalmaz. Butadién-latexet korábban is használtak már bevonóanyag-kompozíciókban; ezekben a kompozíciókban a butadién-latex 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
