191488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok táplálására
11 191 48& 12 kiegészítő takarmánnyal a teljes tenyésztési időszakban kielégíthetjük a kiegészítő takarmány iránti igényt. Egy másik előnyös megvalósítási mód szerint olyan speciális kiegészítő takarmányt használunk, amelynek összetétele táplálkozási szempontból kielégíti az elválasztási időszakban fellépő igényeket (ez rendszerint a sertések 2-12 hetes kora közötti időszak, de azok az esetek is idetartoznak, mikor a sertéseket igen hamar, például az ellés utáni második napon elválasztják). A találmány szerinti folyékony kiegészítő takarmány fő összetevője - mint azt fentebb említettük - például a vágóhídi vér és az abban eloszlatott megfelelően aprított vágóhídi hulladék lehet. Tejgazdasági hulladék, például savó és a sajt előállítása során keletkező kazeinhulladék is alkothatja a fenti kiegészítő takarmány alapját. Nyers halpépet szintén tartalmazhat a folyékony kiegészítő takarmány, amely igen értékes protein-összetétele mellett azzal az előnyös tulajdonsággal is bír, hogy csökkenti a kiegészítő takarmány viszkozitását, továbbá a hal-masszából származó pepszin hidrolizálja a proteineket. A háztartási clclmiszcrhulladék - melyet előnyösen olyan házaktól kaphatunk, ahol a hulladékot élelmiszer és nemélelmiszer jellege szerint csoportosítják - szintén értékes hasznosítható proteinforrást jelent, és gyakran olyan aminosavösszetétele van, amelyet a folyékony kiegészítő takarmány végső aminosavösszetélelének beállítására használhatunk. A kiegészítő takarmányt rendszerint úgy állítjuk elő, hogy egyszerűen összekeverjük az összetevőket, és a folyékony anyagban elkeverendő szilárd összetevőket szükség esetén aprítjuk. A kapott proteinlevest, amelynek szárazanyagtartalma rendesen 20 és 45 % között van, általában 25-40 %, ezután a szokásos módon autoklávozzuk. Ha a protein-leves viszkozitása szobahőmérsékleten túl magas, a viszkozitást enzimek hozzáadásával csökkenthetjük. A proteinleves tartósítását úgy oldhatjuk meg, hogy a pH-t önmagában ismert módon megfelelő sav, például hangyasav hozzáadásával savas értékre állítjuk be. Másik lehetséges tartósítási mód szerint olyan mikroorganizmus-tenyészetet adunk a protein-leveshez, amely savtermelése következtében csökkenti a pH-t, ilyenek például a tejsav-termelő baktériumok. A fenti célra például a Lactobacillus acidophylus, Lactobacillus plantarum, Lactobacillus lactis, illetve Streptococcus lactis vagy Streptococcus cremoris alkalmas. A protein-leves ezenkívül autoklávozással, vagy szokásos konzerválószerek hozzáadásával is tartósítható. A folyékony kiegészítő takarmányt célszerűen ugyanolyan eljárással állítjuk elő, mint amelyet ismert módon a szárított protein-gazdag állateledel előállítására használnak, hasonló típusú kiindulási anyagokból, azzal az eltéréssel, hogy a végső szárítási fázist elhagyjuk. A folyékony kiegészítő takarmány standardizálása céljából, és abból a célból, hogy a végtermékben a nyersanyagok származási helyétől függő különbségek miatti nagy eltérések elkerülhetők legyenek, a folyékony anyagokat vagy a nyersanyagokat célszerűen összetételük szerint komponensekre osztjuk, például zsír, protein, kollagén, víz stb., és ezután a standardizált termék kialakítása érdekében a kívánt arányban kombináljuk ezeket az összetevőket. A kiegészítő takarmány jellege és az előállítás módja lehetővé teszi, hogy olyan kívánatos adalékanyagokkal, például enzimekkel, mikroorganizmusokkal, vitaminokkal is kiegészítsük azt, amelyek a sertéseledel hagyományos előállítási folyamatában részben vagy teljesen megsemmisülnek. Sok esetben előnyös, ha az elválasztási időszak elején a sertéseket csak protein-levessel kezdjük etetni, és csak azután, hogy az állatok elválasztását sikeresen elindítottuk, szoktatjuk hozzá enzimrendszerüket növényi eredetű anyagok lebontásához (a lebontó enzimek termelését indukálva), a szénhidrát-gazdag eleség növekvő arányú adagolásával. Úgy tapasztaltuk, hogy a dara megfelelő szénhidrát-forrást jelent a fenti „enzim-tréning’’-hez. Ha a sertések már sikeresen hasznosítani tudnak egy magas emészthető protein-tartalmú táplálékot, fejlődésük meggyorsul, és hamarabb képesek lesznek szénhidrátok és nem állati eredetű proteinek hasznosítására. Ha mikrobeállításos etetési módszert használunk, ezt rendszerint úgy folytatjuk le, hogy az etetés elején aránylag több protein-levest adagolunk - például az átlagos névleges mennyiségnél 50-75 %-kal többet —, míg az etetés utolsó perceiben viszonylag kevesebbet, és ezáltal biztosítjuk a makrobeállításának megfelelő átlagos értéket. Ezzel a módszerrel a sertések emésztőrendszerének kapacitása és elválasztása optimálisan hasznosítható. A táplálék hasznosítását és a súlygyarapodást javító fenti paraméterek mellett az is előnyös, ha további paraméterként olyan napi ritmust alakítunk ki, melynek során a napi táplálékmennyiség jelentős részét, közelebbről közel 50 %-át kora reggel, például 6 és 12 óra között, és a maradék élelmet a nap során szabályos időközönként elosztva adjuk uz állatoknak. A gyakorlatban ezt előnyösen úgy valósíthatjuk meg, hogy a kívánt ciklust és napi ritmust az etetőrendszert irányító számítógépbe beprogramozzuk. Egy kilogramm alaptakarmány és egy kilogramm protein-leves kombinációja — amely például 7 —9 kg súlyú sertések etetésére használható — például az alábbi összetevőkből áll takarmányegységenként: emészthető zsír 59 gr emészthető protein 176 gr emészthető lizin 10,4 gr emészthető metionin 3,5 gr emészthető ciszlin 2,3 gr kalcium 11,5 gr foszfor 9,3 gr Egy 10-11 hetes, 20-24 kg súlyú sertések számára előnyös kombináció (1 kg alaptápanyag és 0,5 kg protein-leves) összetétele takarmányegységenként például a következő: emészthető zsír 39 gr emészthető protein 160 gr emészthető iizin 8.9 gr emészthető metionin 3,0 gr emészthető ciszlin 2,4 gr kalcium 7,3 gr foszfor 7,0 gr 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 59 55 60 05 7
