191483. lajstromszámú szabadalom • Egylépcsős szakaszos üzemű pálinkafőző berendezés
1 191 483 2 A találmány egylépcsős, szakaszosan működő pálinkafőző berendezés, amely cefrefőző üstből, arra épített desztillációs egységből és termékhűtőből áll. Mint ismeretes, a gyümölcspálinkák főzése két lépcsőben történik. Először a gyümölcscefréből mintegy 20 — 25 tf%-os előpárlalot készítenek, majd ezt követően az előpárlatot újabb lepárlásnak vetik alá. Ezen második lepárlási folyamatnak a végén nyerik az 50-55 térfogat%-os gyümölcspálinkát. A fenti pálinkafőzési eljáráshoz két lepárló egységre van szükség, mely egységnek mindegyike lepárló üstből, fűtőberendezésből és hűtőből áll. A két lepárló egység között pedig tároló edény, szedő edény és a két egységet összekötő csővezetékrendszer található. Az eljárás hibája, hogy két főző üstöt használ, drágák az összekapcsoló berendezések, a kétszeri felfűtés és hűtés miatt nagy az energia és hűtővíz igény és a nagyméretű berendezések miatt nagyobb épületet kell építeni. Gyümölcscefre finomítására létezik egy másik véglet, melynek során a lepárló üst fölé desztillációs tornyot építenek, s azzal nagyipari méretekben állítják elő a 96 tf%~os alkoholt. Egy ilyen desztillációs torony magasabb 10 m-nél, és kb. fél méterenként tartalmaz egy szita-, rács-, szelepes- v. buboréksapkás lányért. Elkészítése költséges, szerelése, beüzemelése szakértelmet igényel, ezért kisebb üzemek részére nem járható út. A találmányom egy olyan középutas berendezés, amely a gyümölcscefrét egy lépcsőben 40 tf%-tól, 80 tf%-ig finomítja, könnyen építhető, kevesebb anyagot igényel, kisebb a helyszükséglete és több szempontból gazdaságosabb a hagyományos pálinkafőzési eljárásnál. Az általam javasolt cél elérésére több szabadalom létezik, így: — a 74 368 sz. magyar; — az 531.359 sz. svájci; — a 2.240.290 sz. és a 2.236.939 sz. francia szabadalmak. A svájci szabadalom a magyar szabadalom egyszerűbben épített formája azzal a kis különbséggel, hogy szita tányér helyett buboréksapkás tányért használ. A francia szabadalmak mindegyike folyamatos borlcpárló berendezés, melyeknél lényeges az a hőcserélő, melyekben energiavisszanyerés miatt a desztillálásra vezetett bort előmelegítik. A desztillálást végző kolonna rész ezekben az esetekben is tányéros kolonna. A találmány lényege, hogy a berendezés egyetlen üstje és egyetlen termékhütője közé az üstre épített töltetes kolonna és arra deflegmátor van iktatva. A találmány előnyös kivitele szerint a töltetes kolonna és a deflegmátor desztillációs egységet alkotnak. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetem, amely a találmány szerinti pálinkafőző berendezés kiviteli példájának sematikus rajzát szemlélteti. A berendezés hagyományos 1 cefrefőző üstből áll, amely a kiviteli példa esetén 400-700 literes. Az 1 cefrefőző üstre 2 töltetes kolonna van ráépítve, amelynek 8 fenekét rács alkotja. A rács lyukbősége a kiviteli példánál 20 mm-es. A 2 kolonna 9 töltete 25 — 40 mm szemcsenagyságú bazalt, v. mészkő zúzalék, amely 8 rácson nyugszik. A. 2 töltetes kolonnára 3 deflegmátor van ráépítve, amely egy függőleges csőköteges hőcserélő. A 3 def- Icgmátoralsó részén két 10 csonk van a hűtővíz bevezetésére, míg felső részén egy i 1 csonk van a hűtővíz elvezetésére. A 3 deflegmátor tetején 12 páracső indul ki, amely 4 termékhűtőbe torkollik. A deflegmátoron továbbá a 12 páracső közelében 13 hőmérő van elrendezve. A 4 termékhütő a kiviteli példánál csőköteges hőcserélő, amely ellenáramban működik, és igy alján a hűtővíz bevezetésére szolgáló 14 csonk, míg felső részén a hűtővizet elvezető 15 csonk van elrendezve. A 4 termékhütő után 5 tájékoztató fokoló (eprovetta), majd 6 szabványos térfogatmérő van kapcsolva. Az 5 térfogatmérőhöz a végterméket összegyűjtő 7 szedőedény csatlakozik. A találmány szerinti berendezés működése a következő: Az 1 ccfrcföző üstben a forralás hatására alkohol-vízgőz elegy keletkezik. A felszálló gőzök átjutnak a 2 töltetes kolonna töltetrészein és bekerülnek a 3 deflegmátor csöveibe. A hűtőcsövekben a gőz egy része lekondcnzál, és visszacsepeg a kolonnatöltelre, majd szétterülve annak felületén, visszafolyik 1 üstbe. Ezt nevezzük refluxnak. Az alkohol-vízgőz elegy le nem kondenzált része a 12 páracsövön keresztül a 4 termékhütőbe jut, ahol teljes egészében lekondenzál és az 5 tájékoztató fokolón (eprovetta) és 6 szabványos térfogat mérőn keresztül a 7 termékgyűjtő edénybe jut. A 2 töltetes kolonna töltetének felületén a felszálló gőz és a lefolyó kondenzátum folyamatosan érintkezik. Az ellenáramú közvetlen érintkeztetés hatására a hidegebb folyadék visszamossa a felszálló gőzkeverékből a nehezebben forró komponenst a vízgőzt, a felszálló gőzkeverék pedig a lecsurgó folyadékból ismételten kigőzölögteti a könnyebb komponenst, az alkoholt. Ezen kölcsönhatás eredményeképpen a 3 deflegmátort elhagyó gőzkeverék alkoholban feldúsul. Ez a kölcsönhatás az összetétel szempontjából mindkét irányban eltolható. Ha a deflegmátorba vezetett hűtővizet növeljük, több kondenzátumot kapunk, amely növeli a visszamosást, és ezzel arányban alkoholban dúsul a 4 termékhütőbe menő alkoholvízgőz keverék. Ha a cefre fűtését növeljük, több gőz keletkezik, melyet a lefolyó kondenzátum nem képes a korábbi módon visszamosni, így a felszálló gőzkeverékben megnő a vázgőz aránya. A két művelet egyszerre is alkalmazható. Erre a desztilláció befejező fázisában van szükség, amikor a felszálló gőzökben egyre kevesebb az alkohol, de a kívánt alkohol töménységet meg akarjuk tartani - nagyobb refluxot kell alkalmazni. A desztilláció ellenőrzése az 5 tájékoztató fekoló és a 3 deflegmátor tetején levő 13 hőmérő segítségével történik. A 13 hőmérő azonnal jelzi a változásokat, így gyorsan kivedhetők a fűtés és hűtés megváltozása miatti zavarok. A találmány szerinti berendezés, illetve annak a 2 töltetes kolonnából, illetve 3 deflegmátorból álló desztillációs egysége egyaránt üzemeltethető atmoszferikus nyomáson, vagy vákuumos rendszerben. A desztillációs egységben a kitűzött töménységet 5 10 15 20 25 ^0 35 40 45 50 55 60 65 2
