191455. lajstromszámú szabadalom • Behatolás érzékelő
3 191 455 4 A vételi biztonság, az időjárási tényezők következtében keletkező időszakos csillapítás többletek elviselése érdekében jelentős erősítés tartalék képezendő, ezért az ilyen szabadtéri nagytávolságú kordon rendszerben, nagynyereségű optikákat kell alkalmazni. A jelentős erősítéstartalék miatt jó időjárási viszonyok esetén a talajról vagy más tereptárgyról kapott reflexió miatt behatolás esetén sem szakad meg az átvitel, tehát nem jön létre riasztás, ezért az érzékelt sugárforrás szintjét figyelő statikus küszöbérték detektor mellett előnyös lehet a rendszer kiegészítése egy dinamikus változás érzékelő kompaktorral is, mely a lassú, időjárás okozta változásokat nem érzékeli, de gyors dinamikus változásokra riasztást kezdeményez. Ennek egyik egyszerű kivitele két különböző időállandójú integrátorral és kompaktorral megoldható. A találmány szerinti behatolás érzékelő további ismérveit a rajz alapján ismertetjük részleteiben. A rajzon példaként bemutatjuk a rendszer egyszerűbb kiviteli alakját. Az 1. ábrán az optikai behatolás érzékelő blokkvázlata, a 2. ábrán optikai segédcsatornás változat jellemző részlete látható. Az 1. ábrán bemutatott behatolás érzékelőnek X adója és annak E sugárnyalábjában elrendezett Y vevője van, amelyek egymással a védett terület D sávján áthaladó E sugárnyaláb révén vannak kapcsolatban. Az X adóban A modulátorhoz csatlakozó infravörös B sugárforrás és C nyalábképző rendszer van. Az Y vevőben lévő G érzékelő az X adóra irányított F gyűjtőrendszerrel ellátott fényérzékelő. A G érzékelő célszerűen H jelkezelő egységen át koherens I demodulátorra csatlakozik, amely az Á modulátorhoz J segédcsatornán át kapcsolódik. A bemutatott behatolásérzékelő Y vevőjében az I demodulátor - amely célszerűen fázisérzékeny egyenirányító, avagy koincidencia áramkör — K aluláteresztő szűrőn át L küszöbérték komparátorra és 0 komparátorra csatlakozó párhuzamosan elrendezett első és második M és N integrátorral kialakított dinamikus Q határérték kapcsolóra csatlakozik. Az L és 0 koinparátorok „riasztás” kimenetre csatlakoznak. Az M és N integrátorok az észlelendő behatolás jellegétől függően méretezett időállóval rendelkeznek. Az M integrátor időállandója pl. 10 s, az N integrátoré pedig 20 ms. Az O komparátor riasztást kiváltó kapcsolási szintje az érzékelt szintre vonatkoztatva pl.: —6 dl3. A fentiek alapján kialakított berendezés működése a következő: Az A modulátor modulálja a B sugárforrás által kibocsátott sugárzást. A moduláció például intenzitásmoduláló, de természetesen a B sugárforrás jellegétől függően lehet más is, akár frekvencia vagy fázismoduláció. Az Y vevő F gyűjtőrendszere határozza meg a látószöget, és ezzel a védett terület D sávját. Az Y vevőre jutó sugárzást a G érzékelő villamos jellé alakítja, amely a H jelkezelőben történő megfeleld jelformálás, illesztés után a koherens I demodulátorra jut, amely egyszerű esetben fázisérzékeny egyenirányító leltet. Az 1 dcmodulátorhoz a koherens démodulé dóhoz szükséges jel az A modulátorból a J segédcsatorrián — pl. kábelen — át érkezik. Normál üzemben a fázisérzékeny egyenirányítás eredménye viszonylag állandó szintű jel, amely azonban a D sáv átviteli jellemzőinek függvényében változhat és zajt is tartalmazhat. A zajokat a K alulátcrcsztő szűrő kiszűri, vagyis meghatározza a vételi sávszélességet, és egyúttal a jelkiesésnek azt a minimális időtartamát, amely még riasztást vált ki az L küszöbérték komparátoron. Ugyanezen jel kerül az M és N integrátorokra, amelyek közül a lassúbb időállandójú M integrátor mintegy „megjegyzi” a lassú változásokat, és beáll az űllagszintre, míg a másik kisebb időállandójű N integrátor „nem emlékszik”. A gyors és a lassú változásokat az 0 komparátor összehasonlítja, és gyors változások esetén jelet ad a „riasztás” kimenetre. Az 1. ábrán egy X adóhoz egyetlen Y vevő tartozik. Természetesen az E sugárnyalábon belül több vevő is elhelyezhető és ezáltal rács jellegű sugárzár alakítható ki. A 2. ábrán egy olyan kiviteli alak látható, melynél az X adót az Y vevővel összekötő referencia jelet szállító J scgédvonal P fényvezető, például optikai kábel és ennek táplálására maga a B sugárforrás használható (pl. a C nyalábképző optikai rendszer numerikus apertúráján kívül eső, amúgy elvesző sugárzás optikai szálba csatolásával). A P fényvezető ekkor r.z Y vevőben elrendezett járulékos G érzékelővel és H jelkezelővel csatlakozik az I demodulátorhoz. A 2. ábrán az 1. ábrával azonos jelet viselő blokkok a korábbival azonos funkciójúak. A B sugárforrás által kibocsátott fény egy kis töredékét P fényvezetőbe csatoljuk. A vevőoldalra érkező referens optikai jelet az Y vevő érzékelőjével azonos G érzékelő elektromos jellé alakítja, majd a H jelkezelő áramköréhez járulékos jelkezelő szolgáltatja a referencia jelet az 1 demodulator számára, mely így a moduláló jelet érzékeli. A leírásban bemutatott továbbfejlesztések alkalmazásával létrehozott behatolás érzékelő nagytávolságú telepítés esetén is (pl. 500 in) megbízhatóan működik, és kellően védett a szándékosan íétichozott és természetes zavarokkal szemben. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Behatolás érzékelő, védett területre behatoló tárgyak, személyek érzékelésére, a védett területre irányuló adóoldali modulált sugárforrással és szelektív kiértékelőhöz csatlakoztatott érzékelővel, amelyek egymással a védett területen áthaladó sugárnyaláb révén kapcsolatban vannak, azzal jellemezve, hogy szelektív kiértékelője koherens dcmodulátorral (I) van ellátva és az adóoldali modulátor (A) a demodulátorra! (I) a sugárnyaláb modulációjával koherens referenciajelet átvivő segédcsatornával (J) van összekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti behatolás érzékelő azzal jellemezve, hogy sugárforrása nyalábképző rendszerrel (C) ellátott infravörös sugárforrás (B), érzékelője (G) gyűjtőrendszerrel (F) ellátott fényérzékelő. 3. Az I. vagy 2. Igénypont szerinti behatolás érzékelő azzal jellemezve, hogy segédcsatornája (J) elektromos vezető. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti behatolás érzékelő azzal jellemezve, hogy a védett terü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
