191451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjetartalmú takarmány előállítására állati és/vagy növényi alapanyagból, valamint berendezések az eljárás foganatosítására
3 191 451 4 amelyek tulajdonságai — a hulladékfeldolgozást előnyösen befolyásoló módon — lényegesen eltérnek a meghatározott térbeli alakzatű darabos hulladékféleségek tulajdonságaitól. A hőkezelés nélkül folyékony halmazállapotúvá aprított hulladékok további manipulálása lényegesen egyszerűbbé válik, anyag- és energiatakarékosabb, a kívánt sterilizáltsági fok könnyebb és olcsóbb berendezések alkalmazásával biztosítható, mint amikor a hulladékokat kisebbnagyobb méretű alakos darabok formájában dolgozzák fel. A folyadékállapotú diszpergátumban, vagyis emulzió-szuszpenzió-elegyben az eredeti szövetszerkezet szabad szemmel nem, vagy alig ismerhető fel, sőt, a sejtes szerkezet is jórészt szétroncsolódik, megszűnik. Az ilyen mértékben felaprított anyag tulajdonságai már nagymértékben hasonlítanak a folyékony emulziók tulajdonságaihoz, vagy azokkal azonosak, és már kismértékű kémiai vagy fizikai hatásokra — ez utóbbiak közül is elsősorban hőhatásokra — nagymértékű állapotváltozással reagálnak. Az emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősíteti vágóhídi hulladékok és állati tetemek erősen fertőzöttek különféle — köztük a vegyi- és hőhatásoknak ellenálló — mikroorganizmusokkal, amelyek a sejtekben vagy a szöveti szerkezetben, illetve ezeknek az anyagoknak a külső felületén élnek és szaporodnak. Védelmüket a saját védekező mechanizmusokon kívül az egyes állati szervek és azok szövetei biztosítják. A szöveti szerkezet szétroncsolásával a különféle kémiai és fizikai hatások a mikroorganizmusokat közvetlenül érik, így egységnyi energiaráfordítással az iparban, vagy nem tökéletesen, főzés nélkül aprított anyagféleségekhez viszonyítva pl. hőkezeléssel lényegesen hatékonyabb fertőtlenítő és feltáró eredmény érhető el, de a folyékony nyersanyag kémiai kezelőszerekkel szemben is fokozott érzékenységet mutat, így a kémiai fertőtlenítés hatásfoka is többszörösére növelhető. A találmány alapját képezi az a felismerés is, amely szerint a folyadék halmazállapotúvá diszpergált nyersanyag magas hőmérsékletű fűtött felületre vékony, legfeljebb 5 cm-es rétegben felhordva rendkívül gyorsan átmelegszik, felforrósodik és sterilizálódik. A kis rétegvastagságnak köszönhetően a szétroncsolt szövetek sejtjei — célszerűen keverés közben — közvetlenül érintkeznek a fűtött felületekkel, és ennek során a sejtekben levő sejtfolyadék felforr, a sejtekben túlnyomás alakul ki, és a túlnyomás hatására a sejtek belsejének a hőmérséklete rendkívül gyorsan olyan magas értékre növekszik, amelyet a sejtben élő mikroorganizmusok (pl. vírusok) már nem képesek elviselni, és elpusztulnak. A sejtnyomás fokozódásával a sejtek mintegy „felrobbannak”, és homogén folyadékká alakulnak. E folyamat a vékony folyékony anyagrétegben néhány perc alatt lezajlik. A vékony rétegben a sterilizáció a lehető legjobb hatásfokkal következik be, A fenti felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során az alapanyagot hőkezeléssel sterilizáljuk, és amely eljárásnak az a lényege, hogy az alapanyagot folyékony emulzió-szuszpenzió-elegy formájában sterilizáljuk oly módon, hogy az emulziószuszpenzió-elegyből anyagréteget képezünk, és azt zárt térben történő keverése és előrcmozgatása közben kontakt hőközléssel felforraljuk (főzzük). Célszerűen az anyagféteget duplikált, fűtött köpennyel körülvett üreges fűtött csigatengely körül hozzuk létre, és a csigával keverjük és mozgatjuk előre. Egy másik előnyös találmányi ismérv szerint 0,5-5,0 cm rétegvastagságú szuszpenzió-emulzió-elegyet 2—3 perces időtartamon át hevítjük oly mértékű kontakt hőközléssel, hogy az anyagréteg belsejének a hőmérsékletét is legalább 121 °C-ra növeljük. Az eljárás egy másik foganatosítási módjára az jellemző, hogy darabos állati mellékterméket, vagy/és állati hullákat vagy/és növényi alapanyagokat, pl. növényi szárakat és/vagy leveleket többfokozatú mechanikai aprítással alakítjuk folyékony emulzió-szuszpenzióeleggyé. Ha erre igény van, a forralással sterilizált anyagot kémiai konzervánssal folyékony állapotában tartósítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a forralással sterilizált alapanyagot további kontakt sterilizáló hőközléssel megszárítjuk, és — adott esetben — a szárítmányból darálással (őrléssel) takarmánylisztet készítünk- A folyékony alapanyagot akár túlnyomáson, akár atmoszférikus nyomáson forralhatjuk (főzhetjük), a főzött anyagot pedig akár légköri nyomáson, akár vákuumban száríthatjuk. Amennyiben növényi alapanyagot dolgozunk fel a találmány szerinti eljárással, azt az aprítás után célszerűen kipréseljük, és a visszamaradt szilárd fázist megszárítva, abból — önmagában ismert módon — levélfehérje-lisztet készítünk. Végül az eljárás egy másik előnyös foganatosítási módjára az jellemző, hogy az állati darabos melléktermékeket és/vagy állathullákat pl. valamely, begyűjtési körzetben összegyűjtjük, pl. 1 cm-es darabokká aprítjuk és kémiai konzervánssal vagy konverzánsokkal átmeneti időre, pl. 2 - 40 napra tartósítjuk; majd az. előaprftott anyagot központi fchérjcfcklolgozó üzemben mechanikai úton folyékony emulzió-szuszpenzió-eleggyé aprítjuk, és e folyadékot hőhatással vagy/és kémiai anyag(ok) hozzáadásával sterilizáljuk. Az állathullák és nagyobb állati testrész-darabok előaprítására (durva aprítására) szolgáló találmány szerinti berendezésnek fogadógarata, valamint anyagtovábbító eszköze van, továbbá darabolócszközökkcl rendelkezik, és c berendezésnek az a lényege, hogy az anyagtovábbító eszközt - előnyösen ferdén felfelé húzódó — íves fenékrésszel rendelkező, felül nyitott vályúban elhelyezkedő, hajtóművel összekapcsolt csiga alkotja, és a fogadógarat a vályú egyik - előnyösen alsó — végébe torkollik; a darabolóeszközöket pedig részben a vályú felső peremei között egymástól távközökkel rögzített keresztirányú merevítő-szakító rudak, részben pedig a vályú adagológarattal ellentétes — célszerűen felső — végrészében kialakított durva roppantónak a csigatengelyen rögzített rúdszerű roppan tófogai, valamint az Íves vályú-fenéklemez egy nyílásába — kibocsátó nyílásába — beépített, a roppan tófogakhoz képest cltoltan, egymáshoz képest oldalirányú távközökkel elrendezett, együttesen roppantórostélyt alkotó rostélyrudak képezik. Célszerűen a merevítő-szakító rudak és/vagy roppantó-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
