191441. lajstromszámú szabadalom • Önműködő talajvízszintszabályozó szerkezet
1 I9J 44I 2 A találmány alagcsövezéssel ellátott területen alkalmazható talajvízszint szabályozó szerkezetre vonatkozik. A mezőgazdasági művelésbe bevont egyes területeken komoly gondot okoz a túl magas talajvíz, amely sokszor belvizeket is okoz; más területek pedig mocsarasak, és ezeket is mezőgazdasági művelés alá kívánják vonni. Mindezeken a területeken a talajvíz szintjét le kell szállítani, amit általában alagcsövezéssel oldanak meg. Olyan területek is vannak, ahol a talajvíz szintje nagy mértékben változik: ezeken, ha túl alacsony a talajvíz, a megemeléséről, ha magas, akkor leszállításáról kell ugyancsak alagcsövezéssel gondoskodni. Ám az alagcsövezés mindenkor csak általánosságban oldja meg a talajvízszintjének megváltoztatását, de önmagában nem állíthatja be az optimálisan kívánatos talajvízállást: gyakran megtörténik, hogy a talajvíz szintjét — bizonyos növénycsoportok alatt — túlságosan is lesüllyeszti, ami természetesen ismét káros. Köztudomású, hogy az egyes haszonnövények gyökérzete nem egyforma mélyen helyezkedik el, s ennek megfelelően nem egyforma mélységből képesek a számukra szükséges nedvességet felszívni. Ez a mélység nemcsak a növény fajtájától, hanem a talaj kötöttségétől is függ, belejátszik a talaj kapíllaritása, stb. is. Ha eltekintünk a különösen mély gyökérzetű szőlőtől és gyümölcsöstől, általánosságban megállapíthatjuk, hogy vannak sekély gyökérzetű növények (mint a gyepek, herefüvek, egyes zöldségfélék), amelyek részére az optimális talajviszint - a talaj jellemzőitől függően — 60—100 cm mélységben van; vannak közepes gyökérzetű növények (mint a burgonya, kukorica, gabona), amelyek 70-110 cm mélységben lévő talajvizet igényelnek; és vannak mély gyökérzetű növények (répafélék, kender, napraforgó, szudáni fű, stb.), amelyeknél az optimális talajvízszint 82—116 cm mélységben van. Azonos talajban tehát — mint látjuk — a különböző növények optimális talajvizszintjei 36-40 cm szintkülönbségen belül változik; ilyen határon belül kell gondoskodnunk a talajvízállásról az egyes termelési táblának megfelelően. Az alagcsövezett területeken a talajvizszint beállítása az alagcsőhálózat szakaszoló aknáinak segítségével történhet. Ezek a szakaszoló aknák részben a többfelől érkező alagcsövek összegyűjtésére és közös alagcsövekkel való elvezetésére, részben az alagcsövek által adott esetekben szállított finom hordalék ülepítésére, részben az alagcsövek ellenőrzésére és tisztítására szolgálnak. Eddig is ezeket a szakaszoló aknákat kísérelték meg felhasználni a talajvízszint beállítására. Ennek megfelelően az alagcsövek túlságos leszívása meggátlásának egyik módszere az volt, hogy az elvezető cső kiágazására tolózárat építettek be és ezzel ideiglenesen elzárták a leszívott víz aknából való továbbfolyását: az akna visszaduzzasztott. Hasonló módszer volt, amelynél tolózár helyett egyszerűen az érkező alagcsövet függőleges csőtoldattal láttákéi, s ennek szájszintje határozta meg a visszaduzzasztás mértékét. Végül — megfelelő nagyságú akna esetén - behelyezett zsiliptáblákkal akadályozták meg az aknában összegyűlt víz túl mély vízszintet eredményező tovább áramlását. Könnyen beláthatjuk, hogy ezek a megoldások a gyakorlatban túlságosan nehézkesek voltak, és nem mindig vezettek megfelelő eredményre. így a tolózáras megoldással a kívánt vízszintet egyáltalán nem is lehetett beállítani, azt állandó megfigyeléssel és ennek megfelelő időleges zárás-nyitással lehetett csak elérni, ami jó megoldásnak semmiképpen sem volt tekinthető. A függőleges csőtoldatok cseréje sem bizonyult egyszerűen végrehajtható műveletnek. A zsilipek túl bonyolult szerkezetek voltak ahhoz, hogy a nagyobb területek több szakaszoló aknájában mindenütt beépíthetők és üzemeltethetők legyenek. Mindezzel kapcsolatosan azt is meg kell jegyezni, hogy ahhoz, hogy a kívánt optimális talajvízszintet előállíthassuk, a művelési ágak kiosztása és a terepadottságok által meghatározott, általában több szakaszoló aknára van szükség, mint csupán az eddigi ellenőrzési, stb. célra létcsítcttekrc, s ezért fontos, hogy ezek a talajvízszint szabályozására is használt aknák egyszerűek legyenek és maga a talajvízszint szabályozása is egyszerű szerkezettel, folyamatosan történhessék. Lényeges követelmény az is, hogy míg az alagcsővel ellátott területeken ez ideig általában csak egy-egy növénycsoportra vonatkozóan lehetett biztosítani a megfelelő talajvízszintet, ezután az aknák telepítése után is legyen lehetőség a termésszerkezet váltására úgy, hogy az egymástól eltérő mély gyökérzetű haszonnövények is optimális termést hozzanak. ■ A találmány ezt a két feladatot kívánja megoldani. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ez a két feladat olyan, az elvezető csövön alkalmazott elzáró szerkezettel oldható meg, amelyet szabályozható elhelyezésű úszó test vezérel. Ennek megfelelően a találmány szerinti talajvízszint szabályozó szerkezet lényege, hogy a szakaszoló aknában függőleges, vagy közel függőleges vezérlő hosszclemen állítható magasságban rögzíthető úszóteste, az aknából kiinduló elvezető csövön záróeleme van, és a vezérlő hosszelem és a záróelem között közvetlen, vagy mechanikus közvetítő kapcsolat van. A találmány szerinti szerkezet legegyszerűbb és ennek megfelelően leginkább ajánlható kiviteli alakjában az elvezető alagcsőnek az aknából kiinduló csővégződése függőleges irányba könyökösen fel van hajlítva, és a záróelem a felhajlított csővégződéshez illeszkedik; a vezérlő hosszelemrúdból áll, valamint közötte és a záróelem között közvetlen kapcsolat van. E kiviteli alaknál előnyös, ha a záróelem kúp,-vagy ívelt alkotójú forgásfelülettel van határolva. A találmány egy másik kiviteli alakjánál a vezérlő hosszelem kötélből áll, súllyal van ellátva és az elvezető csőbe záróelemként a vezérlő hosszelemmel mechanikus kapcsolatban álló gyűrűs zár van beépítve. Találmányunkat a következőkben, annak két példaképpel kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt rajzra való hivatkozással is megmagyarázzuk. A rajzon az 1. ábra a szerkezet egyik kiviteli alakjának vázlatos metszetét, a 2. ábra az 1. ábrán látható záróelem egyik, a 3. ábra egy másik változatát, végül a 4. ábra a szerkezet egy másik kiviteli alakjának vázlatos metszetét mutatja be. 5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 2
