191410. lajstromszámú szabadalom • Hőszigetelt falazat
1 191 410 2 A találmány hó'szigetelt falazat, hagyományos építőanyagokból, pl. téglából, égetett vagy öntött falazóblokkokból, stb. elsősorban külső határoló épülelfalak céljára, amely a téglakötés szabályai szerint egymás mellett és fölött váltakozva, kötőanyaggal, célszerűen habarccsal egymáshoz kötött futó és kötésbe rakott építőelemsorokat, pl. téglasorokat tartalmaz. Az építőiparnak az utóbbi évtizedekben bekövetkezett fejlődése azt eredményezte, hogy az épületek nagy része, főleg a térhatároló és térelosztó szerkezetek egyre inkább egy darabban mozgatható és beépíthető építőelemek segítéségével készülnek. A nagyelemes építésmód tette lehetővé a korszerű, ún. iparosított építési technológiák kifejlődését és elterjedését. A nagyelemes építési rendszerek egyre szélesebb körű alkalmazása ellenére sem vesztette cl a jelentőségét azonban a téglából, vagy tégla jellegű kisméretű falazóblokkokból való építkezés. Elsősorban a kisméretű családi és hétvégi házak, általában pedig a kis szintszámú — gyakorlatilag az egy- és kétszintes — épületek esetében a falazásos építési mód ma is kézenfekvő, sőt gazdaságosnak is mondható, mivel a helyszíni építési munka nagy teherbíró képességű emelőgépek használata nélkül egyszerű eszközökkel hajtható végre. Emellett a nagyelemes módszerrel készülő és általában nagy szintszámú épületeknek is szinte mindig vannak olyan részei, amelyeket legelőnyösebben falazásos módszerrel lehet előállítani. A hagyományos falazásos építési mód többezer éves múltra tekint vissza, és legfőbb előnye az, hogy igen egyszerű, kis méretű, kézzel mozgatható és beépíthető falazó idomok felhasználásával gyakorlatilag minden szükséges építési feladat végrehajtható. Kedvező az is, hogy a falazó idomok legnagyobb részét minden helyszíni megmunkálás nélkül föl lehet használni, elenyésző hányadukat kell pl. felezés segítségével méretre alakítani. A falazásos építési mód a fentiekben említett előnyök ellenére hátrányokkal is jár. Ezek egyike az aránylag nagy élőmunka-szükséglet, a másik pedig a falazó idomokból készült térhatároló és térosztó szerkezetek csekély hőszigetelő képessége. A határoló fulszcrkczctck hővédchnének fokozása az alábbi módokon közismert: — különleges adalékanyagú és vastagságú hőszigetelő homlokzatvakolattal kialakítva, — a fal külső vagy belső felületén alkalmazott kiegészítő hőszigetelő réteggel, — burkolófal mögött kialakított hőszigetelő réteggel, — szerelővázzal felerősített és homlokzatburkolattal kombinált hőszigetelő réteggel. A közismert megoldások hátránya: — túl vastag vakolatot igényel, — a falazatban növeli az építési nedvességet, — a vakolat felújítása, javítása nehézkes, — mind az elkészítés mind a karbantartás költséges. A fal felületén lévő hőszigetelő réteggel készített változatban: — a külső felületen lévő hőszigetelő réteg sérülékeny, — a kiegészítő hőszigetelés a felületre csak applikációs úton — ragasztva vagy scgédvázzal — erősíthető fel, — az összefüggő hőszigetelő táblák hátrányosan befolyásolják a harmonikus páradiffúziót, a falazat „lélegzését”. A burkolófal mögött kialakított hőszigetelés esetében: — a burkolófal mögött elhelyezett hőszigetelés statikailag és páradiffúzió szempontjából szétválasztja, illetve lezárja a falazatot, — a falazatok összekapcsolására fémclcmcket kell beiktatni, — a rendszer kétoldali falazást igényel, — a két réteg hőmozgása és ülepedése egyenlőtlen. A szerelővázzal, illetve ragasztással felerősített utólagos hőszigetelés esetén: — a többrétegű, összetett szerkezet számos új anyagot igényel, technológiailag bonyolult és költséges, — a szereiőváz a hőszigetelés, illetve a burkolat felerősítése csak az épület felépítése után készíthető, — a megoldás fejlett ipari hátteret tételez fel, és költséges alapanyagokat és szerelvényeket tartalmaz. Az ismert megoldások általában bonyolultabbak, a falazás megszokott technológiáján túl egyéb szakmai ismereteket támasztanak az építőkkel szemben, és ezek által az anyagi kihatások megnőnek a javaslathoz képest. Az említett nehézségeket igyekezett kiküszöbölni néhány új műszaki megoldás. Ezeknek egy tipikus példája található meg az 1 784 797 és a 2 044 133 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírásban. Az ezekben található szigetelési eljárás valóban használható téglából vagy egyéb kisméretű falazó elemekből készített falazatok esetében. Egymást keresztező szigetelő rétegeket helyeznek el, amelyeket párazáró réteggel és adott esetben szilárdságnövelő szövedék közbeiktatásával társítanak. A szigetelő rétegek rögzítése műanyag ragasztóval történik. Az említett megoldás hőszigetelésre nem alkalmas, csupán azt lehet vele elérni, hogy nedves helyiségekből ne juthasson be a folyékony vagy páraállapotú nedvesség a falazatokba. A kialakítás költséges. Más meggondoláson alapul az a szigetelő burkolatra vonatkozó javaslat, amely a 2 614 529 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírásban található. Igen nagy változatossággal kialakítva, és számos területen alkalmazik tóan sorol föl a leírás szigetelési megoldásokat, szinte mindegyiknél különböző rétegek együttes alkalmazását ajánlja. Az ilyen szigetelések is inkább párazáró, mintsem hőszigetelő feladat megoldására képesek. A rétegek költséges anyagokból vannak, rögzítésük pedig bonyolult, nem egyszer még fém szerkezetű idomokra és mechanikus kapcsoló elemekre is szükség van. Ezért ez a módszer elterjedni nem tudott. Az ismert megoldások közül a legszellemesebb az 1 658 875 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírásban található meg. Az itt leírt módszer téglából és elemekből készített falaknál egyaránt alkalmazható. A falazat külső oldalán habarcsréteget helyeznek el, arra pedig olyan műanyag lemezt helyeznek, amely lehorgonyzó szálakkal a hőszigetelő réteget férceié sszerűen a habarcsba köti. A szigetelő lemez külső oldalán ugyancsak vékony habarcsréteget készítenek. A műanyaglemez habarcsanyagból, célszerűen polisztirol habból, a lehorgonyzó szálak pedig ásványi fonyadékból, pl. üvegszálból vannak. Habarcsként hőfejlesztő anyagot használnak, ami a polisztirol habot „megolvasztja” és így az üvegszálak útján a falra „fölvarrott” állapotban marad. A technológia drága, és a hőszigetelő képesség vitatható, mivel a részben megolvadt polisztirol hab celláinak és ezáltal hőszigetelő képességének jelentős részét elveszti. A találmány célja olyan hőszigctclt falazat kifejlesztése, amely a korábbi megoldásoknál hatékonyabb, egyszersmind azonban lényegesen olcsóbb, könnyebben, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
