191406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 20-spiroxán-származékok és ezek analógjai és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 191 406 n £­A (III) általános képletű kiindulási anyagok, amennyi­ben nem ismertek, önmagukban ismert szteroidkémiai eljárásokkal állíthatók elő, például az a) és/vagy c)— d) eljárásoknál leírt módszerekkel, vagy az utólagos lépése­ket alkalmazva, illetve azok célszerű kombinációjával, így például egy olyan (III) általános képletű kiindulási anyagot, ahol Z1 oxocsoport és Y1, Y2 és Z2 egyaránt hidroxilcsoport (ahol ez utóbbi csoport jelentése egy további hidrogénatom is), úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő 17-oxo-vegyüíetet a 3-oxo-csoport átmeneti védése mellett egy (VIII) általános képletű szerves fém­­vegyülettel reagáltatunk, ahol Met alkálifématom vagy egy megfelelő Grignard-reagens halogén-magnézium­­csoportja. és az Rn csoportok rövidszénláncú alkilcso­­portot jelentenek, vagy együttesen CII2-CIIj vagy trimctilén-csoportot alkotnak, reagáltatunk, majd az oxo-védőcsoportokat lehasítjuk. A kapott termék több tautomer keveréke, amelyek egy része hidratizált formá­ban van jelen. Ezek az A, B és C részképlettel jellemez­hetők, az oxidáció során azonban egységes terméket kapunk. Az olyan (III) általános képletű vegyületeket, ahol Z1 hidroxilcsoportot és hidrogénatomot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy egy megfelelő 3-oxo-vegyületet szokásos redukálószerrel reagáltatunk. A II, III, VI és VII képletű köztitermékek a meg­felelő vegyületekből — melyeknél a karbonilcsoport —CH = CH - vagy —C = C— csoporthoz kapcsolódik - a kettős-, illetve hármaskötések telítésével is előállít­hatok. Az eljárást ugyancsak önmagában ismert mód­szerekkel végezzük, szokásos hidrogénezőszerek alkal­mazásával, és a katalitikus hidrogénezés általánosan ismert körülményei között. így hidrogéngázzal dolgo­zunk, normál vagy emelt nyomáson, heterogén vagy homogén katalízis mellett. Katalizátorok elsősorban a finoman eloszlatott fémek, például a Raney-fémek, például Raney-nikkel vagy nemesfémek, például pallá­dium, platina vagy ródium, melyeket adott esetben egy hordozón, például kalcium-karbonáton vagy bárium­szulfáton oszlatunk el. A homogén katalízis során elő­nyösen komplex ródium-vegyöleteket, például trisz-(tri­­fcnil-roszfin)-ródhim(I) kloridot alkalmazunk. A reak­ciókörülményeit úgy választják meg, hogy az 1,2- és/vagy 3,4-kettőskötés ne redukálódjon. A megfelelő telítetlen kiindulási anyagokat, amennyi­ben azok ismertek, a szteroidkémiában önmagában ismert analóg eljárásokkal állítjuk elő, például az említett eljárá­sok szerint, vagy azok célszerű kombinációjával. így például egy telítetlen kiindulási anyagot, ahol —C = C— csoport az oldalláncban van, úgy állítunk elő, hogy egy megfelelő 17-oxo-vegyüleíet egy etinii-fémorganikus ve­­gyülettel, főleg etinil-alkálifém-vegyülettel, például nát­rium- vagy kálium-acetiliddel vagy főleg lítium-acetilid­­del reagáltatunk. Ez utóbbi eset különösen előnyös, amennyiben a lítium-acetilidet etilén-diaminnal alkotott komplexeként használjuk. A bevitt etinil-csoportot egy második lépésben karboxilezhetjük, melynek során a láncvégi hidrogénatomot Grignard-reagenssel kezelve, majd a kapott omega-magnézium-halogenidet széndi­oxiddal reagáltatva a hidrogénatomot karboxilcsoporttal cseréljük ki. Ennél a reakciónál általában a 3-oxo-cso­­portot szokásos módon védjük. Ugyancsak alkalmaz­hatjuk a propionsav egy megfelelő szerves féin-származé­­kát is. A c) eljárást önmagában ismert módon végezzük. Általában a megfelelő (VI) általános képletű savnak a 4 kívánt (I) általános képletű észterré történő átalakítását bármely hagyományos észterező eljárással végezhetjük, például egy megfelelő rövidszénláncú alkohollal vagy annak reakcióképes származékával kezelve, adott eset­ben katalizátor, főleg savas katalizátorok, és/vagy víz­elvonó szerek, például egy szimmetrikusan szubsztituált karbodiiinid, például főleg N,N-dicikIohexil-karbodi­­imid jelenlétében történő kezeléssel. Savas katalizátor mindenekelőtt valamely erős szervetlen sav, például kénsav, foszforsav és perklórsav, valamint a szerves szül fensavak, például metán-, benzol- vagy p-toluol-szulfon­­sav; a megfelelő alkoholt fölöslegben alkalmazzuk, álta­lában egyidejűleg oldószerként is. Végezhetjük a reakciót egy diazo-alkánnaí, mindenekelőtt diazo-metánnal, ön­magában ismert módon végzett észtetezéssei, vagy elő­ször a szabad savat reakcióképcs származékává, például kloriddá vagy anbidriddé, például trifluor-ecetsavval alkotott vegyes anbidriddé alakítjuk, és ezt reagáitatjuk a megfelelő rövidszerii.'ncú alkohollal. A (VI) általános képletű kiindulási anyagok, amennyiben nem ismertek, önmagukban ismert analóg eljárásokkal állíthatók elő, például egy megfelelő 3-oxo-4,6-dicn-vegyület 6,7-kettős­­kötésre hidrogén-cianidot addícionálva (lásd az alábbia­kat), majd a cianocsopoi ínak önmagában ismert mód­szerekkel karboxilcsoporítá történő átalakításával (pél­dául hidrolízissel vagy formilcsoporttá redukálva, majd ezt követően oxidációval). A d) eljárást önmagában ismert módon, a metilén­­csoportnak kettőskötésre történő addíciójára általánosan alkalmazott analóg eljárásokkal végezhetjük. Az addíciót előnyösen például úgy végezhetjük, hogy egy (VII) álta­lános képletű 6,7-dehidro-vegyületet dimetiloxo-szulfó­­nium-metiliddel reagáltatunk. Ennek az eljárásnak az a jelentős előnye, hogy igen nagy a sztereospecifitása, és túlnyomórészt olyan 6,7-metilén-vegyületeket szolgál­tat, melyek métiléncsoportja a-konfigurációjú. A reak­ciót például előnyösen úgy végezzük, hogy inert gázban, például nitrogén-atmoszférában és levegőnedvesség ki­zárása közben ásványi olajos nátrium-hidrid-diszperziót trimetil-szulfoxónium-jodidda! elegyítünk, majd dimetil­­szulfoxidot adunk az elegyhez, melynek során dimclil­­oxo-sztilfónium-metilid képződik. Ehhez az in situ elő­állított reagenshez adjuk a 6,7-telítetlen szteroid kiindu­lási anyagot 1:1 és 5 :1 reagens-szteroid mólarányban. A reakciót körülbelül szobahőmérsékleten végezzük, majd a reakcióelcgyet vízzel kezeljük, és a szteroidot ismert módszerekkel izoláljuk. Olyan végtermékek ese­tén, melyek alkáliákra érzékeny csoportokat, például lakton- vagy észtercsoportokat tartalmaznak, a reakció­­elegy megbontását célszerűen úgy kell végezni, hogy a pH lehetőleg semleges, vagy enyhén savas tartomány­ban maradjon. Ugyancsak alkalmas ez a módszer metilén­­csoport bevitelére különböző közbenső termékekbe, a (11), (111) és (VI) általános képletű kiindulási anyagok előállítása során. Az alkalmazott (VII) általános képletű kiindulás- anyagok, amennyiben nem ismertek, önmaguk­ban ismert analóg eljárásokkal előállíthatok, például a megfelelő 11a- vagy 110-hidroxil-vegyületekből, víz le­­liasításával, vagy a megfelelő 6,7-tclitett közbenső ter­mékek dehidrogcnezéscvel. Az adott esetben elvégezhető végtermék-végtermék­­átalakítás során az 1,2-telített vegyületeket a megfelelő 1,2-dehidro-származékokká dehidrálhatjuk, önmagában ismert módszerekkel. Ilyen célokra alkalmazhatunk dehidrogénező biológiai eljárásokat, például a dehidro-5 10 15 20 25 3C 35 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents