191382. lajstromszámú szabadalom • Berendezés növények mikrogombákkal való fertőzöttségének meghatározására
1 191 382 2 A találmány tárgya növények mikrogombákka! való fertőzöttségi veszélyének folyamatos jelzésére szolgáló berendezés. Mint ahogy az közismert, a növényeknek mikrogombákka] való fertőzöttsége a növény leveleinek nedvesen maradásának időtartamával és az ez alatt az időtartam alatt uralkodó hőmérséklettel szoros összefüggésben van. Efcyes míkrogombák ugyanis csak akkor tudnak a növénybe behatolni és azt megfertőzni, ha a növényi felületen, például a levél felületén cseppfolyós víz talál-, ható és ezzel egyidejűleg a hőmérséklet a mikrogomba számára kedvező. A spóra ekkor kicsírázik, a fertőző fonal pedig behatol a növényi szövetbe. Az az általános szabály, hogy magasabb hőmérsékleten rövidebb ideig keli a cseppfolyós víznek a felületen maradnia, hogy a fertőzés bekövetkezzen, míg alacsonyabb hőmrsékleten ez a folyamat csak akkor játszódik le, ha a cseppfolyós víz a felületen arányosan hosszabb ideig megmarad. Az ismert megoldásoknál ennek megfelelően a növényi felület nedvesen maradásának időtartamát és az ez alatt uralkodó hőmérsékletet figyelték meg. Ebből a célból rendszerint nedvességérzékelőt és hőmérsékletérzékelőt állítottak fel, például a felszíntől 1 m-es magasságban. Az is gyakorlat azonban, hogy a hőmérsékletérzékelőt és a nedvességérzékelőt nem ugyanazon a helyen állítják fel, gyakran más célt is szolgáló mérőkészülékeket is felhasználnak a fertőzöttség mérésére. Előfordul, hogy a kis meteorológiai megfigyelő állomások hőmérőit használják fel ebben az alkalmazásban. Az ismert készülékekben a hőmérsékletérzékelőt és a nedvességérzékelőt egy-egy iegisztrálókészülékkel, többnyire plotterral vagy vonaliróval kötik össze. A megfigyelés eredményeként ekkor két görbe keletkezik, amelyek közül az egyik a hőmérsékletváltozás időbeli lefutását, míg a másik a nedvességváltozás időbeli lefutását ábrázolja. A hőmérséklctgörbéből általában grafikus úton, például planimetrálással megállapítják az átlagos hőmérsékletet. Az átlagos hőmérséklet és a növényi felület nedvesen maradásának megkapott értékeit azután táblázatok segítségével értékelik ki, amelyekből megállapítható, hogy az adott átlagos hőmérséklet milyen nedvesen maradási értékek mellett rejti magában a fertőzés kialakításának veszélyét. Mint ahogy már a fentiekből is kitűnik, ez az eljárás egy sor pontatlanságra ad lehetőséget. A különböző helyeken elhelyezett hőmérsékletérzékelő és nedvességérzékelő nem szolgáltat összetartozó értékeket De ezek az értékek ráadásul még gyakorta jelentősen különböznek azoktól a valóságos viszonyoktól, amik maguknál a növényeknél uralkodnak. Gyakran előfordul, hogy a nedvességérzékelő már száraz, a lombkoronában levő levelek még nedvesek. Ez különösen nyári zivatar után veszélyes, amikoris a hőmérséklet gyorsan megnő, a lombkoronában levő levelek azonban még hosszú ideig nedvesen maradnak. Hibás jelzést eredményezhet az is, hogy a hőmérséklet a lombkoronában többnyire alacsonyabb, mint a lombkoronán 5 kívül elrendezett hőérzékelőnél. Nehézséget okoz azonban maguknak a méréseknek a kiértékelése is. Az átlagos hőmérséklet megállapítása és ! ennek a nedvesen maradási görbével való összehasonlítása időrabló és nehézkes munka. A leginkább fejlett 10 készülékekben ezért a táblázatszerű kiértékelésnek ezt a | feladatát mikroprocesszorra bízzák. A mikroprocesszor kimenetén azután olyan konkrét parancsok jelenhetnek . meg, mint például „azonnal permetezni”, „nincs fertőzésveszély” stb. Itt azonban nem veszik figyelembe a 15 helyi viszonyokat. Például az adott gombafaj virulenciáját, a mikroklíma hatását és különösen az alkalmazott műtrágyák mennyiségét és milyenségét. A tapasztala' tok szerint azonban ezek a hatások nagymértékben be■ folyásolják a növénykultúrák fertőzötté válását. 20, Ráadásul a gyakorlatban az is bebizonyosodott, hogy az általánosan alakalmazott nedvességérzékelők nem rendelkeznek a kellő érzékenységgel, ami pedig a növény felületén jelenlevő vékony folyadékfilm érzékeléséhez elengedhetetlen lenne. 25 Találmányunk célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett, olyan berendezés kidolgozása növények mikrogombák általi fertőzöttségének megállapítására, amely segítségével a mikrogombák fertőzöttség veszélyét, tényét vagy mértékét a korábbiaknál ponto- 30 sabban egyszerűbben, gyorsabban és főleg olcsóbban és egyszerűbb eszközökkel lehessen megállapítani. Arra a felismerésre jutottunk, bogy ha a növények levelei között elhelyezett elektronikus hőmérővel mért hőmérsékleti értékkel arányos villamos feszültséget elő- 35 állítva, majd ezt a feszültséget feszültség-frekvencia átalakítóval, arányos frekvenciává alakítjuk és ÉS kapun keresztül egy nedvesség érzékelő utasítására számlálóba visszük, a számlálóban, a hőmérséklettel arányos frekvencia megfelelő megválasztása esetén olyan szám kép- 40 ződik, mely a nedvesség időtartamának és az ezen idő alatt átlagos hőmrsékletnek a szorzata. Ez a szám a kijelző egységen leolvasható és fertőzöttségi veszélyre, mértékére jellemző. Ezt a számot elneveztük dominent factor’s product 4b of multiplication rövidített jele: DFPM-szám. Továbbá arra a felismerésre jutottunk, hogy nedvesség éizékelőként egy nyomtatott áramköri lemezre felvitt két egymásba nyúló fésűhöz hasonló, vagy párhuzamos szalagmintát utánzó alakzatot célszerű alkalmazni, 50 felületét kemény aranybevonattal ellátva. A méréseink során azt tapasztaltuk, hogy a DFPM- értékek nagysága a fertőzési veszély mértékével arányosan nő. 2
