191344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diklór-etán előállítására

5 191 344 6 például a lyukakkal ellátott lemezek vagy gömbök, (Vittek vagy nagyszámú gázkivezető nyílással ellátott csövek. A reakciótcrnek célszerűen a legmagasabb részén szabályozható keresztmetszetű nyílás helyezkedik el, amelyen keresztül a reakciótermékek elvezetése törté­nik. A reakciótér elhagyása után a reakciótermékek célszerűen egy olyan berendezésbe jutnak, amely le­választja a finomszemcsés, szilárd katalizátorrészccské­­ket. Ilyen berendezés például egy ciklon. A leválasztott részecskéket visszavezetjük a reaktorba. A katalizátorrészecskéket leválasztó berendezés el­hagyása után a gázokat adott esetben mossuk és rész­ben kondenzáljuk. A légköri nyomáson 10 °C körül nem kondenzálódó gázkomponenseket - adott esetben a káros vagy zavaró anyagok leválasztása után - az atmoszférába vezetjük. A nem kondenzálódó gázoknak legalább egy részét a reakciótérbe is visszavezethetjük. A kondenzált reakciótermékeket a tiszta 1,2-diklór­­-etán kinyerése érdekében ismert módon desztilláljuk. A találmány szerinti eljárás különösen előnyös foga­­nalosílási módja szerint a reakciókomponenseket az alábbi mennyiségi arányokban vezetjük be a reakció­­térbe: 2 mól hidrogénklorid, 1,8-2,2 mól etilén (teljes mennyiség), 0,5-0,6 mól oxigén és 0,79-1,2 mól klór; a beadagolandó klór mennyiségét úgy állítjuk be, hogy a reakciótérből távozó gázelegyben 0,001 tömeg%-nál kevesebb szabad, elemi klór legyen található. A fenti mólarányok alkalmazása esetén a vinil-klo­­riddá történő elbontáshoz felhasználásra kerülő 1,2- -diklór-etánt az említett elbontásból visszavezetett hid­­rogén-klorid, valamint a reakcióba bevitt etilén és klór optimális hasznosításával állíthatjuk elő egyetlen reak­toregységben. Amint fentebb már kifejtettük, az összesen felhasz­nálásra kerülő 1,8-2,2 mól etilénmennyiségc! úgy oszt­juk el, hogy e mennyiség 98-40 tí.%-át, előnyösen 95—60 tf.%-át a reakciótér felső végétől számított 0,95—1 H távolságban vezetjük be a reakciótérbe. A fennmaradó 2-60 tf.%, előnyösen 5-40 tf.% etilént a reakciótér felső végétől számított 0,15-0,6 H távol­ságban vezetjük be. A fent leírt eljárást célszerűen úgy vitelezzük ki, hogy egy cső alakú reaktor egyik végén, célszerűen egy függőlegesen vagy közel függőlegesen álló cső alakú reaktor alsó végén vezetjük be az etilén első részét, a hidrogénkloridot és az oxigéntartalmú közömbös gázt, egymástól elválasztva vagy legalábbis részben elvá­lasztva. Az etilén első részét és a hidrogénkloridot pél­dául együtt vezethetjük be, elkülönítve azonban az oxigéntartalmú közömbös gríz bevezetésétől. Az utolsó említett gázbevezetési helytől a gázáramlás irányában levő bizonyos távolságban a klórt, célszerűen kissé előtte pedig az etilén másik részmennyiségét vezetjük be a reakciótérbe. A klórbevezetés helyét célszerűen úgy választjuk meg, hogy közötte és az előtte levő hidrogén-klorid-bevezetési hely között a reaktorban rendelkezésre álló teljes reakciótér 40-85 %-ának, előnyösen 55-75 %-ának megfelelő méretű térköz legyen. A reaktor másik végén, célszerűen a függőle­gesen vagy közel függőlegesen álló cső alakú reaktor felső vegén vezetjük cl a rcakciótermékckct a reaktor­ból. A találmány szerinti eljárás ilyen kiviteli módja külö­nösen alkalmas az eljárás ipari szempontból fontos folyamatos üzemű kivitelezésére. Folyamatos üzemmód esetén az először bevezetett hidrogén-klorid és az utána bevezetett klór áramlási irányához képest célszerűen cllcnáramban vezetjük a reakciótér közvetett hűtésére alkalmazott hőátadó közeget. Ezáltal jobb hőelvezetést érünk el és kedvezőbb lesz a hőmérséklet-eloszlás a reakciótérben. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös ki­viteli módja értelmében a reakciótérbe először az adott esetben oxigént is tartalmazó közömbös gázt, valamint az etilén első részmennyiségét és ettől elkülönítve a klórt, majd a hidrogén-kloridot, az etilén másik rész­­menniségét, valamint adott esetben oxigént és további közömbös gázt az alábbi mólarányokban vezetjük be a reakciótérbe: 2 mól etilén (összmennyiség), 0,9-1,2 mól klór, 1,6-2,3 mól hidrogén-klorid és összesen 0,35-1,3 mól oxigén; az eljárás során az oxigén vagy a klór mennyiségét úgy állítjuk be, hogy a végtermékben, azaz a reakciótérből távozó gázelegyben 0,001 tö­­meg%-nál kevesebb szabad, elemi klór legyen. Az egy bizonyos idő alatt a reakciótérbe bevitt ösz­­szcsen 2 mól etilénmennyiséget úgy osztjuk cl két rész­re, hogy az összmennyiség 98—40 tf.%-át a reakció­tér felső végétől számított 0,95-1 H távolságban vezet­jük be a reakciótérbe; a fennmaradó 2-60 tf.% etilén betáplálása a reakciótér felső végétől számított 0,7- 0,85 H távolságban történik. A találmány szerinti eljárás fenti foganatosítási mód­ját különösen akkor alkalmazzuk, ha például annak érdekében, hogy csökkentsük a 2-klór-etano! mennyi­ségét a reakciótermékekben, kis hidrogénklorid-feles­­leggel dolgozunk. A találmány szerinti eljárásnak ez a foganatosítási módja is alkalmas arra, hogy egyetlen reakciótérben gyártsuk az 1,2-diklór-etánt, és abban az esetben, ha az 1,2-diklór-ctánt hőbontással vinii­­-kloriddá alakítjuk, az ennél az elbontásnál felszaba­duló hidrogénklorid optimális módon hasznosítható. Amint arra fentebb már utaltunk, közömbös gázként például nitrogén, szén dioxid és/vagy 1,2-diklór-etán­­gőz alkalmas, s előnyösen nitrogént alkalmazunk. A szükséges oxigén fő mennyiségét célszerűen azon a helyen vezetjük be, ahol a hidrogénklorid bevezetése is történik, azonban arra is lehetőség van, hogy jelentős mennyiségű oxigént vezessünk be azon a helyen, ahol az etilén első részének és a klórnak a bevezetése tör­ténik. Ezt a megoldási módot különösen akkor alkal­mazhatjuk, ha gazdaságos fluidizáló gázként levegőt használunk. A találmány szerinti eljárás fent leírt kiviteli módja esetében célszerűen úgy járunk el, hogy egy cső alakú reaktor egyik végén, előnyösen egy függőlegesen vagy közel függőlegesen álló cső alakú reaktor alsó végén vezetjük be az etilén első részmennyiségét, a klórt és az adott esetben oxigént is tartalmazó közömbös gázt. Ezeket a gázokat egymástól legalábbis részben elvá­lasztva vezetjük be a reaktorba; a közömbös gázt elegyíthetjük példaül a klórral, azonban célszerűen az etilén első részmennyiségétől elkülönítve táplálhatjuk be. Az említett gázbevezetésektől a gázáramlás irányá­ban bizonyos távolságra történik a hidrogén-klorid, valamint adott esetben az oxigén és közömbös gáz be­táplálása; ezeket a gázokat is legalább részben egymás­tól elkülönítve vezetjük be a reakciótérbe. A hidrogén­­-klorid bevezetésének helyét úgy választjuk meg, hogy közötte és az előző klórbevezetési hely között a reak­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents