191319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és áramköri elrendezés magas gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtására
1 191 319 2 Az eljárás foganatosítására szolgáló másik áramköri elrendezés soros impedanciát (Z) tartalmaz amelynek b pontjához kapcsolódik a kondenzátor (C) pontja (3), melynek pontja (4) az áramkör kimenete (5). A bemenet pontja (2) és a kimenet (6) pontja közösítve van. Az 5 áramkör még tartalmaz gyújtótranszformátort, melynek bemenetei (11, 12) az impedancia (Z) b pontjára és a bemeneti pontra (2) csatlakoznak, kimenetei pedig az első áramköri elrendezés szerint vannak bekötve. (2. ábra) A találmány tárgya eljárás és áramköri elrendezés magas gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtására, alacsony frekvenciás összetevőt is tartalmazó komplex t o gyújtófeszültséggel. A magas gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtására eddig kizárólag nagyfeszültségű nagyfrekvenciás impulzusokat használtak, többnyire oly módon, hogy azt az üzemi feszültségre szuperponálták, illetve 15 szinkronizálták, hogy a begyújtás után az üzemi áram rögtön kialakuljon. Az egyes eljárások egymástól csupán az impulzusok létrehozásában, az üzemi feszültségre való szuperponálásban, illetve az ahhoz való szinkronizálásban különböznek. 20 A gyújtófeszültség előállításának egyszerű módját írja le a GB 1397031 sz. szabadalom, melyben kézi kapcsolóval sütnek ki kondenzátort a lámpával soros szekunder tekercsű transzformátor primer tekercsén keresztül. A kondenzátorban vagy induktivitásban tárolt energia 25 és transzformátorral való impulzusnövelés az alapja a glimmlámpás és elektronikus gyújtókapcsolásoknak is. Elektronikus gyújtó és szinkronizáló áramköröket ír le a 4004188 és a 4199710 US szabadalmak is. Az ismert megoldásoknak közös hátránya, hogy vi- 30 szonylag komplikált és költséges áramköröket igényelnek vagy manuális működtetésre van szükség. Nagyfrekvenciás üzemi feszültség alkalmazásánál a hátrányokat tovább növeli, hogy a gyújtóimpulzus additív szuperponálásánál a meghajtó áramköröktől az elválasztás már nem 35 lehet tökéletes a frekvenciák közelsége miatt, így a gyújtóimpulzus visszahatása jelentős hátrányokat okoz. A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölése olyan új eljárással és áramköri elrendezéssel, amely egyszerű módon, kis visszahatással teszi lehe- 40 tővé a magas gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtását. A találmány alapja az a felismerés, hogy elsősorban a nagyfrekvenciás (20—100 kHz) tartományban a 100 kHz—1 MHz frekvenciaösszetevőket tartalmazó gyújtó- 45 impulzusok nem választhatók el hatásukat tekintve a primer körtől, viszont a periódusidőnél lényegesen alacsonyabb időállandójú impulzusok hatásosan leválaszthatók, és ezekkel a gyújtás is nagyobb biztonsággal történhet meg. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a 50 gyújtóimpulzus energiáját tároló kondenzátor közvetlenül a fényforrás üzemi áramkörébe köthető, amely így egyúttal az alacsonyfrekvenciás elválasztás szerepét is betöltheti. Az áramköri megvalósítás további egyszerűsítését tette lehetővé az a felismerés, hogy a fényforrások 55 által károsodás nélkül elviselt egyenáramú komponens és az üzemi áram aránya lényegesen nagyobb lehet mint a fényforrás üzemi impedanciájának és hidegellenállásának aránya. Ez azt jelenti, hogy a gyújtó-kondenzátor feltöltésére 60 szolgáló nagyfeszültségű áramkör belső impedanciáját olyan nagyra választhatjuk, hogy üzem közben a nagyfeszültség kikapcsolása nélkül is elhanyagolható a fényforráson folyó egyenáram és a gyújtókörben keletkező veszteség. 65 A találmány tárgya eljárás nagy gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtására, melynek során a begyújtásra alacsonyfrekvenciás összetevőt is tartalmazó gyújtási tranzienst használunk fel. A begyújtandó fényforrást megfelelő kapacitív elválasztással egyenáramúlag leválasztjuk a tápláló hálózatról. A fényforrás biztonságos begyújtásához szükséges feszültségértéket határo-. zunk meg és ezt a feszültséget előállítjuk valamely alkalmas módon, és áramkorlátozó, valamint egyenirányító áramkörön keresztül az elválasztó kapacitás kapcsaira vezetjük, és ezt az áramkorlátozó által meghatározott egyenárammal töltjük. A töltés ideje alatt a váltakozó üzemi feszültséget a kapacitáson keresztül a fényforrásra juttatjuk. Az elválasztó kapacitást addig töltjük, amíg az egyenfeszültségű komponens és az üzemi feszültség összege a gyújtási feszültséget meg nem haladja, amikor is a fényforrás begyújt. A begyújtás után a gyújtófeszültséget a kondenzátort töltő körről lekapcsoljuk. Mivel a nagyfeszültség lekapcsolása nehézkes, további célszerű foganatosítási módnál az eljárást úgy módosítjuk, hogy a kapacitást töltő áramot úgy választjuk meg, hogy a fényforrás által üzem közben is elviselhető mértékű legyen, és a töltőkört a lámpa begyújtása után sem kapcsoljuk ki. A találmány tárgya továbbá áramköri elrendezés, a magas gyújtási feszültséget igénylő fényforrások begyújtására, célszerűen az ismertetett eljárás foganatosítására, amely tartalmaz tápláló transzformátort, mely elválasztó kondenzátoron keresztül csatlakozik a fényforrásra, amely elválasztó kondenzátorra egyenirányító csatlakozik, amely áramkorlátozón keresztül van a transzformátor nagyfeszültségű kimenetéhez kötve. További előnyös kiviteli alaknál a transzformátor nagyfeszültségű tekercsét csak laza csatolással kapcsoljuk a mágneses körhöz, így részben vagy egészben a transzformátorba építjük be az áramkorlátozót. A találmány szerinti további előnyös áramköri elrendezésben a váltakozó feszültségű hálózathoz a fényforrás soros impedancián és elválasztó kondenzátoron keresztül kapcsolódik, ahol a gyújtófeszültséget külön gyújtótranszformátor állítja elő, amely a soros impedancia és az elválasztó kondenzátor közös pontjához és a közösített bemeneti csatlakozóhoz kapcsolódik. A gyújtófeszültség ebben a kialakításban is áramkorlátozón és egyenirányítón keresztül jut a kondenzátorra. További előnyös kialakításnál a gyújtótranszformátort szórótranszformátorként alakítjuk ki, így az áramkorlátozót részben vagy egészben a transzformátorba beépítjük. Az egyenáramú komponens teljes kiküszöbölését érhetjük el, ha a további előnyös kialakítás során a gyújtóáramkörbe annak valamely pontján vezérelhető megszakítót építünk be, melyet kompaktorral vezérlünk, mely lámpa begyújtása után az áramkört megszakítja. A találmány szerinti áramköri elrendezés példakénti kiviteli alakjait a mellékelt rajz alapján ismertetjük, ahol: — az 1. ábra egy lehetséges transzformátoros illesztésű 2
