191278. lajstromszámú szabadalom • Állvány, viszonylag nagy termésű, indás növények függesztett termesztéséhez
1 191 278 2 A viszonylag nagy termésű, indás növények (dinynye, tök, uborka stb.) függesztett termesztéséhez való állványtartóinak (oszlop, karó stb.), melyek egymástól függetlenül lábakon (talpon) állnak, a talajba vannak rögzítve, ill. egymáshoz támasztva (erősítve), vagy lugasszerűen áthidalóval vannak egymáshoz erősítve, ill. légvezetékkel vannak összekötve, sima vagy indatartó természetes ágai és/vagy mesterséges karjai, terméstartó tálcái, rácsai, hálói, kosarai vannak. Több növényt termesztenek támaszokhoz erősítve, pl. virágok, paradicsom, szőlő stb., vagy lugasszerüen, pl. szőlő, komló stb. Ilyen megoldásokat tartalmaznak az alábbi magyar szabadalmi leírások: 156 919, 673 312, 129 849, 152 030. A 156 919. sz. szabadalmi leírás tárgya: beton oszlopokhoz feszített huzalok tartják a kúszónövények (szőlő) vesszőit, a 67 312. sz. szabadalmi leírás tárgya : egymástól függetlenül a talajba betonozott vas oszlop tartja a szőlőt, a 129 849. sz. szabadalmi leírás tárgya: vasbeton karó (oszlop) tartja a növényt, a 152 030. sz. szabadalmi leírás tárgya: létrakaró, vagyis a talajba rögzített oszlopok változtatható helyzetű áthidalókkal vannak összekapcsolva, mely a növényt tartja. Valamennyi szabadalmi leírásban szereplő megoldás megegyezik abban, hogy a támasz (állványzat) a növény szárának tartására alkalmas csak, ill. olyan növények támasztásához felelnek meg, melyek termése viszonylag könnyű, a szár (vessző) elbírja. Nem foglalkoznak a nagy (súlyos) termést hozó (dinnye, tök, uborka stb.) növények függesztett termesztésével és a termesztési módhoz megfelelő, a termés tartására alkalmas állványzattal. i A szakirodalom, általam legújabbnak vélt terméke, melyet 1981-ben jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó Dr. nagy József és Dr. Zatykó Lajosné szerkesztésében, foglalkozik a 219. oldaltól kezdődő, Dr. Nagy József által írt „A görög- és a sárgadinnye hajtatása” c. fejezet és az „Újabb eljárások a görög- és a sárgadinnya szabadföldi termesztése” c. fejezet „Támrendszer melletti termesztési eljárások” alcímű részében e növények hagyományos termesztési módjától eltérő megoldással. A megoldás - melyről több fényképet közöl - a 260. oldal 82. ábrája pedig méretekkel is ellátott rajzon közli a támasz formáját -, részben a szerző által is említett - több hibával, hiányossággal rendelkezik; pl. a hőtől, ill. nedvességtől hosszváltozást szenvedő anyag a növényt a talajból gyökerestől kihúzta, szeles vidékekre csak a védőgátas termesztési módot javasolja, a sárgadinnye termésének tartására semmit, a görögdinnye tartására a felkötést, ill. hálót említi. Ezeken kívül munkaigényes a támaszok le- és felszerelése. A háló pedig azért nem a legmegfelelőbb a termés tartására, mert (ha vastag anyagból készül) beárnyékolja a termést; tarka lesz, szélben - ha nincs megfelelően kirögzítve - a terméssel együtt himbálózik, ütődhet a termés, drága is s kicsit ironikus, de így van, hogy szabadföldi termesztés esetén a tolvajlás van bizonyos mértékben elősegítve, ugyanis a háló is „fel v^n kínálva” a termés szállításához. A találmánynak azon felismerés az alapja, hogy a viszonylag nagy termésű, indás növények függesztett termesztése eddig azért nem terjedhetett el, mert a termést az inda nem bírja, ill. mint id. Kanta Gyula Berekfürdőről írja a Szabad Föld 1984. júl. vagy aug.-1 számában: a sárgadinnye 130-150 dkg-os példányai már az érés legelején a saját súlyuktól is leszakadnak... A találmány célja olyan megoldás biztosítása, mely e növények indáinak és/vagy viszonylag nagy (súlyos) termésének tartására alkalmas, olcsó és tartós. A viszonylag nagy termésű, indás növények (dinynye, tök, uborka stb.) függesztett termesztéséhez való állvány tartója lábakon (talpon) áll, a talajba van rögzítve, egymáshoz vannak támasztva (erősítve), vagy lugasszerűen áthidalókkal, légvezetékkel vannak összekapcsolva ; természetes ágakkal és/vagy mesterséges karokkal, tálcával, ráccsal, hálóval, kosárral van ellátva s az alkatrészek a kívánságnak megfelelően állítható módon, oldható és/vagy oldhatatlan kötéssel vannak egymáshoz erősítve. Az 1 — 2 — 3 — 4 — 5. ábrák az állványzat különböző megoldásait szemléltetik: az 1. ábra 2 tartója (oszlop, karó) 1 lábakon áll a 2 tartóhoz, ill. 9 indatartó természetes ágaihoz (mesterséges karjaihoz), a termés tartására való 3 tálca, 4 rács, 5 háló, 6 kosár van erősítve, a 2. ábra szerint 2 tartó (oszlop, karó) a talajba van rögzítve, az indatartó 9 természetes ághoz, mesterséges karhoz van rögzítve a termés tartására alkalmas 3 tálca, 4 rács, 5 háló, 6 kosár, a 3. ábrán 2 tartó(-k) (oszlop, karó) egymáshoz támasztva (erősítve) láthatók, az inda tartására 2 tartó(-k), 9 természetes ágak, mesterséges karok, a termés tartására 3 tálca, 4 rács, 5 háló, 6 kosár szolgál. Az 1-2-3. ábrán látható állványok egy-egy területen lehetnek azonos megoldásúak és vegyesen másmás megoldásúak. Lehetnek egymástól függetlenek és/vagy megfelelő módon egymáshoz erősítve, hogy a. szél a gyengébben állókat el ne döntse. Ezek a megoldások néhány vagy egy-egy tő indáit, termését hordhatják, ill. egy tő indáit, termését kettő vagy több állványra szétosztva is lehet helyezni, rögzíteni ; a 4 - 5 ábrán az átlvány lugasszerűen van kialakítva; 2 tartó(k) (oszlop, karó) előnyösen a talajba vannak rögzítve, melyek merev 7 áthidalókkal és/vagy 8 légvezetékkel vannak összekapcsolva. Az indát célszerűen 2 tartóhoz, 7 áthidalóhoz, 8 légvezetékhez lehet 5 10 15 20 25 30 35 43 45 50 55 60 65 2
