191266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takrmány keverékkomponensként szolgáltó fehérjekészítmény előállítására állati hulladékokból és/vagy mellékteermékekből
1 191 266 2 A találmány tárgya új eljárás haszonállatok takarmányozására keverékkomponensként használható fehérjekészítmény előállítására állati hulladékokból és melléktermékekből. A találmány tárgya olyan eljárás, amellyel baromfifélék, emlős és hidegvérű állatok gyorsan romló melléktermékeit, különösen vágóhídi hulladékait az állattenyésztésben takarmánykomponensként értékesíthető, biztonsággal felhasználható termékké lehet feldolgozni. Mint ismeretes, az intenzív nagyüzemi állattenyésztés nagy mennyiségű fehérjedús takarmányt igényel. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy az imént említett állati hulladékanyagok igen értékes fehérjeforrások. Felhasználásukat azonban gátolja az, hogy nagyon romlandóak, rendszerint már eleve fertőzöttek, ezért a takarmányozásban való felhasználásuk előtt gondoskodni kell csírátlanításukról és konzerválásukról, vagyis biztosítani kell, hogy az ilyen forrásból takarmányozott állatot semmiféle mikroba-fertőzés ne érje. Az állati hulladékok, melléktermékek (melyeket ezután az egyszerűség kedvéért, de nem korlátozó értelemben állati hulladékanyagoknak nevezzük) fertőzéssel szemben biztonságos és jól eltartható termékhez vezető feldolgozását eddig még nem sikerűit kielégítő módon megoldani. A főzésen és szárításon alapuló eljárásoknak, melyek során az állati hulladékanyagot több órán át kezelik magas hőmérsékleten, majd megszárítják, kétségtelenül megvan az az előnyük, hogy termékük gyakorlatilag csíramcntes, az utófertözés veszélye is minimális. Hátrányuk viszont, hogy a hőkezelés a fehérjéket károsítja, továbbá az, hogy igen nagy energiát igényelnek. Ipari méretben ezért nem jöhetnek számításba. Hasonlóképpen hátrányos az az eljárás is, amelynek lényege, hogy az állati hulladékanyagot főzéssel csírátlanítják, majd savanyítással konzerválják. Ez az eljárás a főzés előbb említett hátrányai mellett azzal a hátránnyal is rendelkezik, hogy nem nyújt kielégítő biztosítékot az utófertözéssel szemben. A tartósításra használt savak ugyanis csak a már jelen levő mikrobák szaporodását gátolják, de azokat nem pusztítják el, és a később bekerült mikrobákat nem képesek teljes biztonsággal elpusztítani. A 174 014. számú magyar szabadalmi leirás olyan, főzésen alapuló eljárást ismertet, amely szerint az állati hulladékanyagot 3-4 att nyomású gőzzel 1 -3 órán ál való főzéssel feltárják, a főzetet ciklonba fúvatják, ott tovább aprítják, majd a ciklonból távozó forró főzetet szemesterményekhez vagy más takarmányanyagokhoz adják hozzá. Az eljárás - hasonlóan az előbbiekhez - rendkívül energiaigényes, a fehérjeállomány jelentős veszteségével jár, és további hátránya, hogy célszerűen csak közvetlenül a takarmánykészítési technológiához kapcsolva valósítható meg. Teljesen friss tengeri hal és halhulladékok, friss baromfivágási hulladékok és általában teljesen friss, mikrobiológiai szempontból tiszta alapanyagok feldolgozására ismert eljárás a szerves vagy szervetlen savakkal való konzerválás. Ez az eljárás azonban nem alkalmas akár a legcsekélyebb mértékben is bomlásnak indult vagy fertőzött állati hulladékok feldolgozására. Ezeket a savas konzerválás előtt csiramentesíteni kell. Ismeretes továbbá egy olyan eljárás, amelynek során az állati hulladékok víztartalmát előbb adalékanyagok hozzáadásával drasztikusan lecsökkentik, majd a keverékhez különféle konzerválószereket. így konyhasót, propionsav-hangyasav elegyet, nátriumnitritet, ciszteint és aszkorbinsavat adnak (171 969. számú magyar szabadalmi leírás). Az eljárásnak - az előbbihez hasonlóan - az a hátránya, hogy nagy csíraszámú kiindulási anyag feldolgozására alkalmatlan, az ilyen anyagot előzetesen csírátlanitani kell. További hátránya, hogy nagy mennyiségű ballasztanyagot kell a kiindulási anyaghoz adni, ami ipari méretben gazdaságtalanná teszi az eljárást. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyekkel az állati hulladékanyagokban levő fehérjét elhidrolizálják, és a kapott hidrolizátumot dolgozzák fel takarmányadalékká. A 158 314. számú magyar szabadalmi leírás szerint lúgos, a 2 917 753. számú NSZK közrebocsátási irat szerint pedig savas közegben hidrolizálják el a fehérjéket. Ezek az eljárások a hosszas főzés miatt energiaigényesek, a főzet feldolgozása miatt bonyolultak, így ipari méretben való megvalósításuk nem gazdaságos. Csak különleges felhasználói igényeket kielégítő, általában kis mennyiségben forgalmazott termékek előállítására használhatók, állati hulladékanyagok nagytömegű feldolgozására azonban alkalmatlanok. A találmány célja, hogy olyan eljárást biztosítson az említett állati hulladékanyagok feldolgozására, amely azok csíraszámától függetlenül lehetővé teszi takarmányozási célra alkalmas termék előállítását, cs amely kis energiaráfordítással, gazdaságosan megvalósítható ipari méretben is. A találmány feladata, hogy a haszonállatok takarmányozására keverékkomponensként használható fehérjekészítmények előállítását állati hulladékok, melléktermékek konyhasós, savas és tartósitószeres kezelésével újszerű módon oldja meg. Azt találtuk, hogy a megjelölt feladatot megoldhatjuk, ha oly módon készítünk keverckkomponensként használható fehérjekészítményt haszonállatok takarmányozására állati hulladékokból és/vagy melléktermékekből azok konyhasós, savas és tartósítószeres kezelésével, hogy a takarmányozandó haszonállattól eltérő rendszertani osztályba tartozó állatok tetemeit, melléktermékeit, illetve feldolgozási hulladékait szükség esetén masszává pépesítjük, a pépesítés közben vagy után 0,4— 1,2 súly% konyhasóval keverjük legalább 3, előnyösen legalább 5 percig, majd pH-ját 2,5 és 3,5 közötti értékre állítjuk be, ezután 0,1 -0,3 súly % alkáli-piroszulfitot és 0,1-0,3 súly% benzoesavat vagy benzoesavas sót vagy észtert, valamint kívánt esetben a feldolgozás bármely szakaszában C, 1-0,5 súly% formaldehidet és/vagy 0,01-0,1 súly % alkáli-nitritet adunk hozzá, és az adalékok hozzáadása közben és/vagy után legalább 10 percig keverjük. A találmány azon a megfigyelésen alapul, hogy a fertőz# mikroorganizmusok hatása rendszerint azonos vagy rokon állatfajokra korlátozódik, de semmiképpen sem terjed túl az állatrendszertani osztályok határain. így például a madarak osztályához tartozó állatokra fertőző mikroorganizmusok nem okoznak fertőzést az emlősök szervezetében. Az emlősök takarmányozására felhasználandó terméket tehát a ta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
