191261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonizáló sófürdők regenerálására szolgáló szer előállítására
1 191 261 1. táblázat Regenerálószer Melon Polim. HCN (HCN), (C«HxNy)z heves reakció kevésbé heves reakció sok nincs csekély habzás csekély habzás 9,9 tömeg % 11,5 tömeg% 0,7 tömeg % 0,2 tömeg % csekély nincs 0,7 % 0,8 % 0,8 % U % A reakció jellege Szénmaradvány A fürdő viselkedése A cianidion-tartalom után A cianátion-tartalom után A szélzóna oxidálódásának (metallográfiásan vizsgálva) A szélzóna széntartalma a regenerálást követően Előírt érték 0,8 % Előírt érték . 1,1 % heves reakció csekély erős habzás, túlfolyás regenerálás 9,4 tömeg% regenerálás 2,0 tömeg % mértéke erős 0,5 % 0,6% A szélzóna metallográfiásan észlelhető oxidálódása közvetlen összefüggésben van a fürdő cianátion tartalmával. A regenerálószer bruttó összetétele elsősorban a pirolízis hőmérsékletének variálásával befolyásol- 30 ható, mint az a 2. táblázatból kiderül. Ezzel szemben a pirolízis időtartama csak alárendelt szerepet játszik; ez 10 perc és kb. 2 óra közötti lehet (vő. 3. táblázat). A reakciót és a pirolízist előnyösen 400-500 °C-on hajtjuk végre, 20 - 60 percig. 35 A (CeHxNy)z általános képletü regenerálószer — a képletben x - 3-5, y =5-8, z = 10- 10 000 - 40 előállítására a kiindulási komponensek ideális keverési aránya a következő: 1 mól cián-amid 1 mól paraformaldehidhez, vagy 1 mól dicián-diamid 2 mól paraformaldehidhez, vagy 45 1 mól melamin 3 mól paraformaldehidhez, vagy az említettek többszörös mennyiségei. A paraformaldehid feleslegének a végtermék öszszetételére gyakorlatilag nincs befolyása, mivel ez a felesleg depolimerizálódik és elpárolog, anélkül, hogy a reakcióban részt venne. Ezzel szemben a szükséges mennyiségnél kevesebb paraformaldehid alkalmazását kerülni kell, mivel ilyenkor a nitrogéntartalmú komponensek önmagukkal reagálhatnak és a nem kívánt melon mellékterméket5 (C6H3N9)X képzelhetik. Különösen előnyösnek bizonyult, ha 2 mól paraformaldehidet 1 mól dicián-diamiddal reagáltatunk, 400 °C pirolízis hőmérsékletet és 30 perces 60 időtartamot alkalmazva. Ebben az esetben először - vízlehasadás közben — az önmagukban ismert gyantaszerü, ragacsos, fehér színű dicián-diamid-formaldehid-kondenzációs termékek képződnek (vö. R. Egler és H. Her- g5 linger, a Houben-Weyl sorozatban, 14/2. kötet, Makromolekulás anyagok II., 382. és ezt követő oldalak, Stuttgart 1963), amelyek ( azonban 400-450 °C pirolízis-hőmérsékleten vízgőz, ammónia, urotropin (hexametilén-tetramin), valamint csekély mennyiségű hidrogén-cianid lehasadása közben (C6H3N7)7 - ahol z = 10-10 000 - öszízetételű feketl polimerizátum képződése mellett továbbreagálnak. Ez a polimerizátum sötét-fekete, szokásos oldószerekben gyakorlatilag oldhatatlan termék, amely optikailag észlelhető olvadásponttal sem rendelkezik, és levegőn 610 °C feletti hőmérsékleten hőfejlődés közben lassan elbomlik. Az anyagi tulajdonságok a szokásos analitikai módszerekkel nem teszik lehetővé a szerkezet egyértelmű meghatározását. A bruttó összetétel és az anyag említett tulajdonságai, különösen az oldhatatlanság és a fekete szín, valamint az ammónia, hexametilén-tetramin, víz és a hidrogén-cianid nyomainak a lehasadása az előállítás során mégis azt igazolják, hogy a találmány szerinti vegyületeknek teljesen más szerkezettel kell rendelkeznie, mint a közbenső termékként keletkező fehér és vízben oldódó formaldehid-gyanták. A termék variálhatóságát főképpen annak a reakcióhőmérsékletnek a nagyságával szabályozzuk, amelynek a reakcióelegyet kitesszük. Attól függően, hogy milyen nagy a reakcióhőmérséklet, ingadozások jelentkeznek a reakciótermék összetételében, amelyek a (C6HxNy)7, x = 3 — 5, y=5 — 8, z = 10-10 000, általános képletben megadott intervallumnak felelnek meg. 1. Reakcióhőmérséklet 300 °C: Amennyiben a reakcióhőmérséklet kevesebb, mint 300 °C, úgy a reakció nem megy teljesen vég-3
