191256. lajstromszámú szabadalom • Csoroszlya vetőgépekjez
1 191 256 2 abban van, hogy a magot terítő betét a magvezető tasak magkijáratától induló, széttartó és hátrafelé lejtő magvezető csatornákkal van ellátva. Ennek a megoldásnak az a legfőbb jelentősége, hogy a vetőmagokat az optimálist megközelítő elhelyezkedésben juttatja a talajba, a meglévő vetőgépeken nehézség nélkül alkalmazható, nincs szükség átalakításra, komolyabb szerelő munkára. Célszerű az a kiviteli alak, amelyben a magvezető tasakban a magokat a betét magvezető csatornáinak felső végére terelő lemezek vannak rögzítve. A betétet a legegyszerűbben legyezőszerüen sajtolt lemezből alakíthatjuk ki. A betét műanyagból is készülhet. De megvalósítható a betét öntött kivitelben fémből is. A cserélhetőség és ilyen módon a különböző vetőmagok különböző igényeihez való igazodás szempontjából célszerű, ha a betét oldható kötéssel van a csoroszlyához kapcsolva, és ilyen módon könnyedén cserélhető kialakítású. A magágy tökéletesebb elmunkálása érdékében célszerű, ha a csoroszlya élénél tárcsa van forgathatóan ágyazva. A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti csoroszlya egyik kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra II — II vonala szerint vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra szerinti csoroszlya részletének hátulnézete. A találmány szerinti csoroszlya a vetőgép gerendelyéhez és vetőcsövéhez, illetve ennek közvetítésével a vetőelemhez a hagyományos módon csatlakozik, úgyhogy ennek a csatlakozásnak a részleteit a rajzokon az egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel, csak a csoroszlya rögzítésére szolgáló hagyományos 1 és 2 furatokat. Más rendszerű vetőgépeknél ez a csatlakozás másképp is meg lehet oldva. A csoroszlya tulajdonképpen magvezető 3 tasakként van kialakítva, amit a legegyszerűbben sajtolt lemezből hegesztéssel lehet előállítani. A 3 tasak 4 éle - amely egyúttal a csoroszlya éle is — kopásállóra van készítve. A 3 tasak felső vége a szokásos módon, például magvezető cső vagy tölcsér útján a vetőelemhez van kapcsolva. Ezzel ellentétes alsó vége pedig 5 lúdtalp-kapával van ellátva, amely a 4 éltől indul, méghozzá a csoroszlyának a hagyományosan hátrafelé görbülő részétől. Mint ahogy ez a 2. ábrán felülnézetben jól látható, az 5 lúdtalpkapa hátrafelé kiszélesedő szárnnyal rendelkezik. Az 1. ábrán 6 áthatási vonallal jeleztük azt, hogy az 5 lúdtalpkapa a 4 éltől kiindulóan hátrafelé emelkedik is, míg 7 alsó éle egyenes kialakítású. Az 5 lúdtalpkapa lefelé nyitott, mint ahogy jól látható a 3. ábra szerinti nézeten is. Az 5 lúdtalpkapa tehát olyan hátrafelé emelkedő és szélesedő, lefelé nyitott boltozatként van kialakítva, amely vetés közben a talaj megemelését szolgálja. A magvezető 3 tasak belsejében 8 betét van elhelyezve, amelynek a mag egyenletes szétterítése a feladata. A 8 betét felett a 3 tasakban olyan terelőlemezek vannak rögzítve, amik a magot a 8 betétre irányítják. A találmány szerinti csoroszlyát 10 tárcsákkal is el lehet látni, amelyekre azonban csak különleges körülmények között (erős szármaradványok, megnövelt haladási sebesség) van szükség. A hagyományos módon a csoroszlya 4 élénél vannak forgathatóan csapágyazva. A 8 betét részletei a 3. ábrán láthatók. A 9 terelőlemezek alsó végétől induló, széttartó és hátrafelé lejtő magvezető 11 csatornákkal van ellátva. Ezek a 11 csatornák egyenközűen vannak elrendezve és végük valamelyest magasabban helyezkedik el, mint a 7 alsó él, semmiképpen sem nyúlik túl a 7 alsó élen. A 3. ábra azt a célszerű kiviteli alakot mutatja, amelyben a 8 betét nem teljesen szétnyitott legyezőre hasonlít. A legegyszerűbben ilyen alakúra sajtolt lemezből lehet kialakítani. A találmány szerinti csoroszlya eme kiviteli alakja a következőképpen működik. A csoroszlyát az 1 és 2 furatoknál fogva bármilyen típusú vetőgépre, például Lajta-32 vagy IH - 6200 típusú vetőgépre szereljük és felső végét - például magvezető cső útján - a vetőelemhez kapcsoljuk. A kötőelemek, beállítószerkezetek változatlanul maradnak. A vetőmag most már a vetőmag tartályból a vetőnyelven és a vetőelemen keresztül a magvezető csőbe jut, majd onnan a 3 tasakba kerül. Itt a 9 terelőlemezek a 8 betétre irányítják a magokat. A 8 betét hátrafelé lejtő 11 csatornáiban lefelé csúszva és pontosan vezetve jutnak a magok a talajba. Eközben a talajba merülő csoroszlya 4 éle ékszerüen megnyitja a talajt, míg a 3 tasak alsó végén lévő 5 lúdtalpkapa boltozatosán megemeli a talajt a hátrafelé szélesedő és emelkedő szárny révén. A vetőmagok a 11 csatornákból a megfelelő mélységben az 5 lúdtalpkapa alatt, annak hátsó végénél a boltozatosán megnyitott talajba hullanak. Ahogy a csoroszlya továbbhalad, a boltozatosán megemelt talaj visszahullik és betakarja a most már megfelelő mélységben és helyen elhelyezett magot. Ahogy az különösen a 3. ábrán látható, a vetőmagvak pontosan megvezetve jutnak a talajba, hiszen a 11 csatornát elhagyva legfeljebb néhány millimétert tesznek meg szabadon. A 11 csatornáknak egymáshoz képesti a távolsága pedig pontosan meghatározza azt, hogy ezek a magvak és ilyen módon a kikelő növényszálak milyen távolságra legyenek egymáshoz képest. Ha a leírásunk bevezető részében említett, búzára vonatkozó példából, számadatokból indulunk ki, akkor ez azt jelenti, hogy az a távolságnak 3,8 cm-re történő kialakításával a földbejutó vetőmagvak éppen az optimális távolságra lesznek egymástól. Itt a csoroszlya haladási irányára merőleges irányban a szomszédos vetőmagvak közötti távolság nem 12 — 15,4 cm, mint a hagyományos sorba vetés esetén, hanem az éppen kívánatos 3,8 cm. Minthogy a különböző növények különböző száltávolságot kívánnak meg, de az egyszerű szervizelhetőség kedvéért is célszerű a 8 betétet cserélhe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
