191253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorrépaszelet tejsavós kezelésére, a kezelt tartósított szelet egész éven át történő megfelelő tárolásának biztosítására
1 191 253 2 A találmány tárgya eljárás cukorrépaszelet tejsavós kezelésére, a kezelt, tartósított szelet megfelelő tárolásának biztosítására egész esztendőn keresztül, továbbá a tárolt szelet felhasználására kérődzők takarmányozásában. Korábban is végeztek hazánkban összehasonlító vizsgálatokat (Regiusné és munkatársai, Állattenyésztés és takarmányozás, 30 (4), 355, 1981., ill. említeti szerzők, uo., 31 (1), 61, 1982.) a répaszelet tárolhatóságára vonatkozóan, különböző tartósítószerek alkalmazása mellett. E vizsgálatok alapján a szerzők számos fontos következtetésre jutottak a tejsavóval kezelt répaszelet tárolhatóságára, beltartalrni és érzékszervi változásaira vonatkozólag is. A kísérletek alapvető célja azonban a különféle kezelési módok (tejsavó, Silaferm S —5, Baktinokul) összehasonlítása volt labor-, félüzemi és üzemi viszonyok között. Szerzők nem jutottak el a találmányunk szerinti megoldáshoz, a számos azonos elem ellenére sem, miután a kísérleteikből leszűrt metodikai javaslatok nem tartalmaznak komplett technológiai utasítássorozatot, amely a répaszelet kezelésének - tárolásának - felhasználásának zárt technológiai rendjét ismertetné. Ezért a hivatkozott, a technika állásához tartozó irodalmi helyeket úgy tekinthetjük, mint a problémakör némely fontos jellemzőjét feltáró előkísérleteket, de nem mint a gyakorlatban közvetlenül hasznositható, szakember számára minden további útmutatás nélkül megvalósítható eljárást ismertető közleményeket. Külföldi szerzők (pl. Chomyszyn, M., Internat. Z. Landwirtsch., 1977 (4), 357 —362-ben megjelent közleménye) is behatóan foglalkoztak a kérdéssel; találmányunk lényegét érintő következtetéseik azonban nem láttak napvilágot. Találmányunk célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett a hazai viszonyok között legolcsóbb, leggazdaságosabb szarvasmarha húselőállítás technológiájának kidolgozása. A találmány szerinti eljárás alapját képező felismerés az, hogy a tejsavóval kezelt és betárolt nedves cukorrépaszelet a betárolást követően azonnal etethető, ún. erjedési időt nem igényel. A tárolás megfelelő szisztémájának biztosításával a tárolt répaszelet egész éven át - tápértékének lényeges csökkenése nélkül — a mindenkori szükségletnek megfelelően használható fel. Ezáltal pedig a nagymenynyiségű nedves répaszelet etethetőségének minél hosszabb ideig történő biztosításával, minimális veszteség mellett, a felhasználás helyén, egy eddig kellően nem hasznosított melléktermék fehérjetartalmának és tápanyagainak teljes mértékű hasznosulása valósul meg a nagyüzemi állattartás körülményei között. A találmányunk alkalmazásából származó lényeges előnyök között emlithetjük a takarmánytermő szántóföldi terület felszabadítását, amely a hagyományosan takarmányozott szarvasmarhaállománynál számításba vett 1,2 ha/állat/év egyharmadát-felét is kiteheti. Másik előnye találmányunknak az, hogy a répaszelet -tartósítására vegyszereket egyáltalán nem, kizárólag természetes biológiai anyagot (tejsavó) aikalmazunk. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmány szerinti eljárás menetét. A répaszelet biológiai tartósításának alapelve ismert: a hosszú ideig tartó, veszteségmentes tárolást a magas szárazanyagtartalmú szelet enyhe tejsavas erjesztése biztosítja A tejsavtermelő baktériumokat keménysajt gyártásánál melléktermékként keletkező savó felhasználásával visszük rá a szeletre, efszaporodásukat annak cukortartalma segíti elő, a ' anaerob feltételeket pedig a tárolási technológiával teremtjük meg s tartjuk fenn. A találmány szerinti kezelési és tárolási eljárás megfelelő gyakorlati kivitelezéséhez a cukorgyár és a répaszeletet tároló gazdaságok jó együttműködésere van szükség. Az elvégzendő munkák megosztása a következő: a) a cukorgyárban végzendő munka: 1. lehetőleg minél magasabb, de minimálisan lf % szárazanyagtartalmú szelet gyártása; 2. miután a présekből kijutó szelet hőmérséklete 50 °C vagy annál magasabb, ezért a kihordószalag le gtávolabbi részén kell a savót a szeletre egyenletesen rápermetezni - e művelethez cserélhető zárófeje kkel ellátott kompresszoros permetező berendezés szükséges. (A berendezés elvi folyamatábráját a 3. ábra mutatja, az eljárás részletesebb ismertetése a 2376/83 alapszámú magyar szabadalmi bejelentésben található.) b) a betárolás helyszínén végzendő feladatok: 1. a tárolótér kialakítása ; a betonalappal rendelkező, lehetőleg betontámfalakkal három oldalról körülvett tárolótér padozatának lejtése a szelet kitermelésének irányába 0,5-11 %-os. Áthajtó rendszerű, kétoldalról határolt silótér is megfelelő. A tárolótér alapterületszükséglete 2,5 m-es rakmagasság esetén, 100 vagon répaszeletre számítva kb. 420 m2. 2. a betárolás ütemezése és lebonyolítása ; a szállítást és a betárolást úgy kell megszervezni, hogy a répaszelet kezelésétől a betárolásáig eltelt idő 36 óránál ne legyen több. Egy-egy betárolt szakaszba 20-30 vagon szelet kerüljön (ez 1 napi minimális betárolási mennyiség egy-egy tárolótéren). A szállítójárművek számát a szállítási távolságnak megfelelően kell megszabni. A kellő számú, billenteni tudó szállítójármű mellett a megfelelő betárolási magasság csak nagy teljesítményű rakodógépekkel igy pl. Volvo- vagy Weimar-típusú homlokrakodókkal, kanalas markológépekkel — biztosítható. A betárolásnál kézi munkaerő is szükséges a bála rakodás és a takarás elvégzéséhez. A tárolóteret szalmabálasorokkal célszerűen megfelelő nagyságú térközökre, szakaszokra osztjuk. A bálázott szalmát részben a szeletekből kipréselődő lé felszívatására, részben a répaszelet kellő tárolási magasságának biztosítására (megtámasztás) használjuk. 100 vagon répaszelethez hozzávetőleg 50 mázsa szalmabála szükséges. A tárolótér elrendezését a 2. ábra szemlélteti. A betárolt szelet letakarását és a betonfalak savvédelmét műanyagfólia alkalmazásával biztosítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
