191239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kinyerésére földalatti lelőhelyekről emulziós elárasztással

3 191 239 4 kai meghaladja a lelőhelyi hőmérsékletet. A karboximetilezett alkil- vagy (di)alkil-fenil-oxetílá­­tok jól felhasználhatók extrém magas sótartalmú (pél­dául 250 000 ppm összsótartalom) lelőhelyi vizek ese­tén is. Számos hosszan tartó kísérlet igazolja ezen vegyü­­letek termostabilitását. Előállításuk egyszerű és gazdasá­gos. Olajmobilizáló tulajdonságuk közepes és magas só­tartalmú (30 000—250 000 ppm összsótartalom) lelő­helyi rendszerekben igen jó (H.J. Neumann: DGMK Berichte, Bericht 164 (1978), D.Balzer, K.Kosswig: Ten­side Detergens 16 256 (1979)). Meglepő módon azt találtuk, hogy ezek a vegyületek magas sótartalmú víz és nyersolaj vagy szénhidrogének jelenlétében stabil emulzió képződését teszik lehetővé, és ha ezt a maradék olajat tartalmazó lelőhelyre fecsken­dezzük, szinte kvantitative kinyerhető a maradék olaj. Az eljárás során felhasznált tenzid mennyisége lénye­gesen kevesebb, mint a normális tenzidelárasztásnál szükséges. Meglepő volt továbbá, hogy ez az emulziós elárasztásos eljárás hasonlóan kitűnő olajtalanítást ered­ményez, ha a karboximetilezett oxetilátok karboxime­­tilezési foka közel 100%. Ily módon egy gyakorlatilag tisztán anionos, relatív egységes tenzidet találtunk, amely az emulziós elárasztás során minden döntő funk­ciónak megfelel. Az irodalomban leírt gyakorlatilag va­lamennyi emulziós elárasztással ellentétben a közel 100% karboximetilezési fokú karboximetilezett oxeti­látok mint emulgeátorok nagy előnye az egységesség, miáltal nagyon csekély annak a valószínűsége, hogy a tenzidkeverék ionos vagy nem-ionos komponensei kro­matográfiásan szétválnának, és szabályozhatatlan mér­tékben megváltoznának a fázis-viszonyok a tenzid injek­táló és termelőfurat közötti transzportja során. A talál­mány szerinti eljárás további előnye, hogy nem lép fel túl magas nyomásgradiens és a tenzid a lelőhelyi viszo­nyokhoz igazodik. Ennek az igazodásnak a feltétele, hogy mind a benyomatott emulzió, mind a lelőhelyi rendszer: nyersolaj, lelőhelyi víz, tenzid és adott eset­ben adalékanyagok, fázisinverziós hőmérséklete (PIT) 0— 10°C-kal a lelőhelyi hőmérséklet felett legyen. A fázisinverziós hőmérséklet (PIT) az elektromos vezetőképesség mérésével határozható meg. Ehhez elő­ször előállítjuk a szükséges emulziót, amely nyers olaj­ból és a szóban forgó lelőhely vízéből (fázisarány 1:1), valamint a tenzidből (a vizes fázisra vonatkoztatva 2—5%) és adott esetben adalékból áll. Ha a tercier el­járással végzett olajtalanításhoz más emulziót fecsken­deznek be, amely emulzió csak az olajfázisban külön­bözhet az elsőtől, akkor a fenti adatok alapján ezt az emulziót is elő kell állítani. Az emulzió, adott esetben mindkét emulzió elektromos vezetőképességét a hő­mérséklet függvényében mérjük. A fázisinverziós hőmérsékleten egy olaj-a-vízben­­-emulzió víz-az-olajban-emulzióvá alakul, vagy fordítva, miközben az elektromos vezetőképesség ugrásszerűen megváltozik. Pontosan számolva ez a hőmérséklet egy néhány fokos hőmérséklettartomány. Fázisinverziós hőmérsékletként azt a hőmérsékletet regisztráljuk, amelynél az elektromos vezetőképesség középértéket ér el az alsó és felső határértékek között. A találmány szerinti eljárás során olajmobilizáló és emulgeáló tenzidként karboximetilezett oxetilátokat használunk. Ezeket a vegyületeket a 24 18 444 számú nemet szövetségi köztársasűgbeli szabadalmi leírás sze­rint előállíthatjuk, ha egy R-/0-CH2-CH2/n0H képletű oxetilátot klór-ecetsav sójával reagáltatunk alkáli-hid­­roxid vagy földalkálí-hidroxid jelenlétében. Alkalmasak azonban más előállítási eljárások is. kt R jelentése egy 8—18 szénatomos, előnyösen 8—16 szénatomos telített vagy lelketlen, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcso­­port vagy egy alkilrész.ében 3—12 szénatomos alkil-fe­­nilcsoport. n jelentése 3-15 közötti egész szám. A ka­tion lehet nátrium-, kálium-, lítium-, ammonium-, kal­cium- vagy magnéziumion. Alkoholkomponensként fel­­használhatók a hexiialkohol, oktilalkohol, nonilalkohol, deci]alkohol, undecilalkohol, lauril-, tridecil-, metrisztil-, palmitil- vagy sztearilalkohol, de a telítetlen alkoholok is, így az oleilalkohol.' Az alkillánc itt lehet egyenes vagy elágazó szénláncú is. Különösen előnyösen használhatók az ezeknek az alkoholoknak kereskedelmi forgalomban levő keverékei, előnyösen azok, ahol a szénláncok hossza 4 szénatomnál többel nem különbözik. Alkil-fenolként felhasználhatók például a butil-fenol, pentil-fenol, hexil­­fenol, oktil-fenol, nonil-fenol, decil-fenol, undecil-fenol, dod< cil-fenol, tridecil-fenol, tetradecil-fenol, valamint a megfelelő dialkil-fenolok. Az alkillánc lehet egyenes vagy elágazó szénláncú is. Különösen előnyösen felhasználha­tó olyan kereskedelmi forgalomban levő alkil-fenol keve­rékek, ahol a szénláncok hossza 4 szénatomnál többel nen különbözik. Az oxetilezést katalitikus mennyiségű alkáli-hidroxid jelenlétében 3—30 mól, előnyösen 3-15 mól etilén­­-oxid/mol hidroxilvegyület reagenssel végezzük. A kelet­kező keverék Poisson-eloszlása megközelítőleg a homoló­gokéval azonos. Előállításuknak megfelelően a karboxi­­me nlezett oxetilátok általában bizonyos mennyiségű át­­alakulatlan oxetilátot is tartalmaznak. Az R-/OCH2- -CII2 /n-OCH2-COOM képlet tehát olyan anyagot ábrá­zol, amely különböző mennyiségű átalakulatlan oxetilá­tot is tartalmaz. Ennek alapján definiálható egy karboxi­metilezési fok. Azt találtuk, hogy azok a tenzidek, me­lyek karboximetilezési foka 10—100% között, előnyösen 70-100% között van, igen alkalmasak az olaj mobilizá­lására. Különösen előnyösek azok a keverékek, melyek karboximetilezési foka 90—100% között van. A fenti % adat alatt mindig tömeg%-ot értünk. A fent ismertetett karboximetilezett oxetilátoknak nevezett és anionos és részben nenvionos tenzidekből álló keverék a szokásos lelőhelyi vizekben oldhatók vagy legalábbis jól diszpergálhatók, miközben semmiféle ki­csapódás nem figyelhető meg. A találmány szerinti eljárás során a tenzidet az aláb­­b ak szerint választjuk ki: a lelőhelyi hőmérséklet vagy adott esetben hőmérséklettartomány ismeretében meg­határozzuk a nyersolaj, a formációs víz, adott esetben a lelőhelyi gáz és egy megfelelőnek tűnő fenti képletű kar­boximetilezett oxetilát vonatkozásában a PIT értékét. Ezt a mérést adott esetben a fenti csoportba tartozó más tenzidekkel vagy egyéb adalékokkal megismételjük. A mérési eredmények alapján kiválasztjuk a megfelelő karboximetilezett oxetilátot, melynek olaj mobilizáló hatását a megfelelő lelőhelyre vonatkozóan egy vagy több előkísérlettel ellenőrizzük homokból készített mo- Jellformációban vagy próbafuratokban. A karboximetilezett oxetilátok nátriumsóinak, melye­ket az oxetilátok klór-ecetsavval történő reakciójával állí­tunk elő nátronlúg jelenlétében, az eljárást az alábbi reakcióvázlat szemlélteti, molekulaszerkezete több pon­ton változtatható az adott rendszerhez szükséges fázis­inverziós hőmérséklet beállítása érdekében. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents