191234. lajstromszámú szabadalom • Poliolefin alapú, extrudálható kompozíciók

7 191 234 8 di(sztearil-tio)-dipropionát (DSTDP); tri/kevert mono- és dinonil-fenil/-foszfit (Polygard); továbbá a difsztearil­­-pentaeritrilj-difoszfit (Weston 618). A térbelileg gátolt fenolos jellegű antioxidánsok fel­­használhatók önmagukban, vagy különböző kombiná­ciókban vagy szekunder stabilizátorral keverve a talál­mány szerinti kompozíciókban. További adalékok a ta­padásgátló (gördülékenységet elősegítő) szerek, így pél­dául a zsírsav-amidok, szervetlen anyagok, így például a finom eloszlású szilikagél és kalcium-karbonát, továbbá a töltőanyagok és színezékek. A találmány szerinti, extrudálható kompozíciók bármely formában felhasználhatók extrudált filmek elő­állítására, így például különböző tapadás- és blokk-kép­ződés gátló adalékokkal módosítva. Ezek az extrudálható kompozíciók hőre lágyuló jel­legűek. Az olefin polimeren, gélesedést gátló vegyölete­ken, antioxidánson kívül a találmány szerinti kompozí­ciók egyéb segédanyagokat is tartalmazhatnak, melye­ket általánosan a poliolefin alapú, extrudálható kom­pozíciókban alkalmazunk. Ilyen segédanyagok például a képlékenységet fokozó, töltő-, kenő-, tapadásgátló anyagok, továbbá a festékek, módosító és egyéb segéd­anyagok. A találmány szerinti poliolefin alapú extrudálható kompozíciókban felhasználhatók olyan töltőanyagok, amelyeket általánosan alkalmaznak ilyen típusú poli­merekben. A töltőanyagokat az olefin polimer töme­gére vonatkoztatva mintegy 1—20 százalék mennyi­ségben adagoljuk. Ilyen töltőanyagok például a korom, titán-dioxid, agyagásványok, diatomaföld, kalciumszi­­likátok és más, önmagukban ismert anyagok. A képlékenységet fokozó anyagok (lágyítók), me­lyek a találmány szerinti, poliolefin alapú, extrudál­ható kompozíciókban felhasználhatók, olyan anyagok, amelyeket általánosan alkalmaznak az ilyen polime­rekben. A lágyítókat a poliolefin tömegére vonatkoz­tatva 1—25 százalékban használjuk. Ilyen lágyítók pél­dául a ftalátok, foszfátok, adipátok, azelátok, amino­­csoportot tartalmazó poliolok stb. A találmány szerinti, poliolefin alapú, extrudálható kompozíciókban alkalmazhatók olyan kenőanyagok, amelyeket az ilyen polimerekben általánosan használ­nak. A kenőanyagokat a poliolefin tömegére vonat­koztatva 0,02—0,2 százalék mennyiségben alkalmazzuk. Ilyen kenőanyagok például a zsírsav-amidok, így asztea­­rinsav-amid, olajsav-amid, behénsav-amid és erukasav­­-amid. A találmány szerinti, extrudálható kompozíciókat elsősorban olyan berendezésben való felhasználásra szán­juk, amelyeket csőalakú film, öntött film, és extrudált bevonóanyagok készítésében alkalmaznak. Az ilyen tí­pusú berendezésben olyan területek lehetnek, amelyek késleltetik az extrudátum áramlását, és gélsávosodáshoz, valamint hajszál csíkossághoz vezethet, ha nem használ­juk a találmány szerinti, gélesedést gátló adalékanyago­kat. Az ilyen berendezésben a poliolefin alapú extrudál­ható kompozíciók megmunkálása körülbelül 135—340 °C hőmérsékleten, előnyösen körülbelül 190—340 °C hő­mérsékleten, különböző nyomásfeltételek között, körül­belül 0,5—10 perces időtartam alatt történik. A film általában lapok formájában készül, melyek kö­rülbelül 2,54—254 ju vastagságúak. A találmány szerinti poliolefin alapú kompozíciókat nem szükséges magas hőmérsékleten végzett utókezelés­nek alávetni, ami a filmextrudálás előtt hidroperoxidok képződését idézhetné elő. Ehelyett a savmegkötőszert előkeverékkel vagy közvetlen, száraz keveréssel adjuk a szemcsés poliolefinhez az extrudálás előtt. A találmány egy másik előnye abban áll, hogy gázzal való kezelés (például propilén-oxidos kezelés) nem szükséges a poli­­merizáció után, továbbá elmarad az alkoholos kimosás, melynek célja a propilén-oxid vagy etilén-oxid gáz eltá­volítása, szükségtelen továbbá az ezt követő szárítási fo­lyamat, amellyel az alkoholt kell eltávolítani. Szükség­telen továbbá akár az alkohol, akár a víz elpárologtatása, melyeket a katalizátormaradék közömbösítése és elbon­tása céljából szoktak adagolni. A találmány további előnye, hogy a poliolefin alapú kompozícióba alifás aminok foglalhatók anélkül, hogy ezek károsítanák a többi, az ilyen kompozíciókban álta­lánosan használt adalékokat, így például a gátolt fenolos antioxidánsokat és foszfitokat, tapadás- és blokk-képző­dés gátló anyagokat, így a szilícium-dioxidot vagy kal­cium-karbonátot. Az alifás aminok nem lépnek káros kölcsönhatásba ezekkel az adalékokkal, és elszíneződési vagy szagproblémát nem idéznek elő. A találmány egy másik előnye a Ziegler-Natta katali­zátorra] készült poliolefin magas hőmérsékletű, azaz kö­rülbelül 210-300 °C hőmérsékleten végzett extrudálá­­sával kapcsolatos. Az ilyen típusú poli olefinekben jelen­levő katalizátormaradékok, főként kloridok hidrogén­­-klorid formájában szabadulnak fel a magas hőmérsék­letű megmunkálás során. A hi drogén-klorid felszabadu­lása a króm-bevonat lepattogzását, illetve a berendezés korrózióját okozhatja, mind az adapteren, mind a prés­­formán, továbbá a hűtődobokon, melyeket a magas hő­mérsékletű filmextrudálásnál alkalmaznak. A hidrogén­­-klorid károsíthatja továbbá az ömlesztő berendezés fém­mel és krómmal bevont felületeit is. A találmány szerin­ti, hosszú szénláncú alifás aminok közömbösítik a kata­lizátormaradékokat, tehát megakadályozzák a megmun­káló berendezésre kifejtett, káros korróziós hatásokat. Az alifás aminoknak poliolefinekben való oldhatósága lehetővé teszi, hogy érintkezésbe kerüljenek akloridma­­radékokkal,és azt közömbösítsék. A találmányt részletesen ismertetjük az alábbi kiviteli példákkal, amelyek nem korlátozó jellegűek. 1. példa Polimer előállítása Két,kis nyomáson készült, kis sűrűségű etilén-1-butén kopolimer gyantát állítottunk elő az 1980. szeptember 22-én publikált, 79—01365. számú dél-afrikai közrebo­­csátási iratban leírt eljárással. E közrebocsátási irat címe: „Eljárás film készítésére kis sűrűségű etilén-szénhidro­­gén-kopolimerből . Az etilénl-butén kopolimerek saját­ságait a következő módszerekkel határoztuk meg: A sűrűséget ASTM D—1505 szabvány módszerrel álla­pítottuk meg. Egy lemezt 1 órán át 100 °C hőmérsékle­ten kondicionáltunk, a kristályosítási egyensúly elérése céljából. A sűrűséget g/crn3 mértékben adtuk meg. Az olvadási indexet ASTM D—1238 Condition E szabványmódszerrel állapítottuk meg. 190 °C hőmérsék­leten, 3 atmoszféra nyomáson mértük, g/10 perc mérték­ben adjuk meg. Az áramlási indexet ASTM D—1238 Condition E módszerrel állapítottuk meg. E karakterisztikát az olva­dási index próbájában használt súly 10-szeresén mértük, és g/10 perc mértékben adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents