191226. lajstromszámú szabadalom • Térbeli logikai játék

1 191 226 A találmány tárgya térbeli logikai játék, amely közös forgástengely körül egymáshoz képest elforgatható ja* tékrészeket tartalmaz, amely játékrészekhez pályarészek vannak rendelve, a pályarészekben - egyenként ds/vagy csoportonként megkülönböztető jelzéssel ellátott - jel­­zütettek vannak kiesésmentesen elhelyezve, és minden jcizőtest annak bármely pályarész teljes hosszában való el mozgatására alkalmas kialakítással rendelkezik. A logikai játékok számos fajtája Ismeretes. F.zek kö­zött vannak síkbeli és térbeli logikai játékok, amelyek ügy működnek, hogy egymáshoz képest elmozgatható jelzőtestek átrendezésével meghatározott szín Cl vagy szín­­összetételű alakzatot kell kialakítani. A legismertebb ilyen logikai játékot a 170.062 sz, magyar szabadalmi le­írás mutatja be. A jelzőtestek itt kockák, amelyekből egy nagyobb kocka van összeállítva és ennek bármelyik olda­lát képező kilenc kis kocka együtt fordítható el. Az el­­fordítássa! az összerendezett jelzőtestek rendszere meg­bontható, majd ismét visszaállítható. Az Ilyen típusú térbeli logikai játékokban a jelzőtes­tek zárt rendszerben helyezkednek el, a játék nem szed­hető szét, egyetlen darabot alkot. Egy másik klasszikus logikai játék sík játékfelületen clmozgatliató jelzőtesteket tartalmaz. A jelzőleslek felső lapjai általában szántókkal vannak ellátva és ezeket a szá­mokat kell a megfelelő sorrendbe hozni a jelzőtestek át­rendezésével. Az átrendezést az teszi lehetővé, hogy a ke­rettel lezárt játókfelületen belül mindig egy jelzőtestnek megfelelő hely üres, Ä7- ismertetett logikai játékok tehát - akár síkban, akár térben - a jelzőtesteknek egy rögzített pályán történő átrendezését teszik lehetővé. Ez egy meghatáro­zott számú variációs lehetőséget biztosít. A variációk számát tovább lehet növelni, h a játékfe­lületek megbontását a jelzőtestck el mozgatásával kom­binálják. Ilyen megoldást ismertet a 182.815 sz. magyar szabadalom. Ennél a logikai játéknál a játékfelületen levő pályák, illetve pályarendszerek egy, vagy több pályarész­­let eltolásával vagy elforgatásával megbonthatóan és más módon zárhatóan vannak kialakítva. A jelzőtestek a pá­lyákban eltolhatok és azokat teljes mértékben kitöltik. A szabadalmi leírásban bemutatott kiviteli példák azonban mindig síklapokon kialakított pályarészeket tar­talmaznak, még akkor is, ha maga a logikai játék térbeli kialakítású. A 182.816 sz. magyar szabadalom viszont már meg­bontható térbeli pályákon mozgatható jelzőtesteket tar­talmazó logikai játékot ismertet. Itt a játék egymáshoz képest elforgatható koaxiális tárcsákat tartalmaz, ame­lyek tengelylrányban cl nem mozgathatóan egymáson vannak elrendezve és mind a közbenső tárcsákon, mind a szélső összekötő tárcsákon hornyok vannak kialakítva. A közbenső tárcsákban levő hornyok a játékfelülettel párhuzamos középvonalak, az összekötő tárcsákban pe­dig görbe hornyok vannak elrendezve, amelyek legalább két, a közbenső tárcsákban lévő hornyot zárt hoionycsa­­tornává kötnek össze. Valamennyi zárt horonycsatorna közös jellemzője, hogy középvonniuk a tárcsák Forgástengelyén átmenő síkban fekszik. (Megjegyezzük, hogy a fenti két szabada­lom közzétételi napja későbbi, nihil bejelentésünk el­sőbbsége.) A jelen találmánnyal olyan térbeli logikai játék kiala­kítása a célunk, amely lehetővé teszi az elforgatható já­tékrészeket, illetve elmozgatható jelzötcstcket tartal­mazó logikai játékok nehézségi fokának további növelé­sét és ezáltal a játék érdekességének fokozását. A kitűzött feladat megoldásaként két azonos gondo­laton alapuló, de eltérő sajátságokkal rendelkező térbeli logikai játékot alkottunk. Az első megoldás szerint a pályarészek mindegyike a játékrészek egymáshoz képest történő elforgatása útján legalább egy zárt görbe alakú irálya kialakulását biztosító módon van elrendezve, ahol az. egymáshoz képest elfor­gatható játékrészeket kél mereven összekötött szélső elem cs egy közéjük illeszkedő, hozzájuk képest elforgat­ható közbenső elem képezi. A pályarészek - előnyösen — a forgástengelyt magá­ba foglaló szimmetriasíkkal rendelkeznek, és a játékré­szek külső felületébe mélyedő hornyokként vannak ki­alakítva. Egy ugyancsak előnyös kiviteli alaknál az egyik szélső elemben levő ívelt horony több jelzőtestet fogadhat be, mint a másik szélső elemben levő. A játékrészek által alkotott test célszerűen forgástest, például gömb vagy ellipszoid burkoló görbéjQ. Ennek megfelelően a szélső elemek gömb- vagy ellipszoid süve­gek, amelyek közül az egyik magassága nagyobb, mint o másiké. A közbenső, gömbszelet vagy ellipszoid szelet alakú elem előnyösen nyolc ívelt horonnyal van ellátva. Az igy kialakított térbeli logikai játék konstrukciója és működtetése rendkívül egyszerű, ugyanakkor a koráb­bi megoldásoknál lényegesen bonyolultabb és Izgalma­sabb játékot tesz lehetővé, egyrészt mert a süvegek egy­mássá] kényszerkapcsolatban vannak, igy a forgatható ívelt horony használata a korábbi megoldásoknál lénye­gesen nehezebb, másrészt pedig mert a süvegekben levő ívelt hornyok hossza Is különbözik, tehát a horonycsa­­toma megbontása aszimmetrikusan történik, ami ugyan­csak nehezebb feladatot kíván. A feladat másik megoldása értelmében ugyancsak a pályarészek mindegyike a játékrészek egymáshoz képest történő elforgatása útján legalább egy zárt görbe alakú pálya kialakulását biztosító módon van elrendezve. Eh­hez most az alábbi jellemzők járulnak: az egymáshoz ké­pest elforgatható játékrészeket egy első játéktest és egy második játéktest alkotja, és a játék legalább egy olyan páiyapárral rendelkezik, ahol mindkét pályát a két já­téktesthez rendelten kialakított pályarészek együttese képezi és ahol a két pálya pályarészeik találkozásánál a forgástengelytől azonos távolságban, a forgástengelyre merőleges derékszögű négyszög két-két csúcsán megy keresztül, továbbá valamennyi pályarész közös szaka szóktól mentesen van mind az első, mind a második já­téktest esetében kialakítva. Előnyösen valamennyi pályarész teljesen ki van tölt­ve jelzötcstekkel. Egy sajátos kiviteli alaknál a pályapárok száma kettő, nevezetesen egy — a játék térbeli középpontjából néz­ve - belső pályapár és egy e/t körülvevő külső pályapár. A pályák pályarészeik találkozásánál a forgástengelytől azonos távolságban, a forgástengelyre merőleges szabá­lyos nyolcszög csúcspontjain mennek keresztül. Cél­szerű, ha a belső pályapár egymással párhuzamos síkú körpályákból, a külső pátyapár pedig egymással párhu­zamos, de a belső pályapárra merőleges síkú, lóverseny­pálya alakú (két Félkörlvből és azok között egy-egy egyenes szakaszból álló) pályákból áll. A két játéktest egymáshoz képes! az oszt ősikre vo-6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents